Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)

5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa

5.39. XXXVI. sírkamra (Cella trichora2)

83

nem közvetlenül az épület mellett temették el. A kissé távolabb előkerült hat darab nyeregtetős téglasír irányítása az áttérést mutatja K-Ny tájolásról Ny-K felé, de talán még az utóbbiak is az épület előtti időkből valók. Ez egyben a harmadik lehetőség lenne az épület körüli sírok hiányának magyarázatára, vagyis a megtalált síroktól délre a rézsűs felszínrendezés mélyebbre hatoló földmozgatása semmisítette volna meg a többi sírt a Cella trichora2 helyén és közvetlen környékén. Ugyanakkor a rézsű épület alatti lejtésének csekély mértéke miatt (a kérdéses területen 1 méter a szintkülönbség) ez kevésbé valószínű. A szituáció a sírok irányításával, a hagymafejes fibula- és kékpettyes pohármelléklettel mindenesetre nagyon hasonló az Apáca u. 14. szám alatti átépített szertartásépület helyzetéhez, amely alatt valóban voltak korábbi sírok. Ez a hasonlóság a Cella trichora2 rendeltetésének első magyarázatát erősíti, vagyis annak ellenére, hogy sírkamra volt alatta, a XIII. sírépülethez és a Cella trichora1-hez hasonlóan temetői szertartás épületként is használták.

A Cella trichora2 építését az ásató 380-420 közé keltezte. Római kor utáni enyészete, majd 11-13. századi tovább bontása az omladékokból jól rekonstruálható volt. A 14-16. században a római falakat alapnak használva a székes káptalan tulajdonában levő pincével ellátott kőház épült rá. A helyszín hódoltság kori bolygatását pedig gödrök nyomai tanúsítják. (Tóth Zs 2011B 11 -12)