Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
6. Építészeti elemek
6. Építészeti elemek314 Az egyes vidékeken található építőanyagok meghatározták a terület építészeti jellegét.315 Pannóniában a római és helyi szokások, a keleti és nyugati hagyományok, valamint a 4. század második felétől kétségtelenül a keresztény „előírások" voltak fontosak. Mindezeket egészségesen kellett elegyíteni a helyi építkezési praktikummal és tapasztalatokkal.316 Az építészeti elemek tárgyalása előtt ki kell térni az építmények szerkezetére317 és formáira. A két téma részletesebb elemzése e könyvben más helyeken megtalálható, ezért itt megelégszünk a temető legáltalánosabb típusát képviselő kétszintes sírkamrák elkészítésének rövid leírásával. A sírkamrák és felettük a cella memoriae-k létesítését előre eltervezett módon, a ma is érvényes építkezési feltételeket megtartva tudatosan végezték. Az előkészületekhez tartozott a helyszín kijelölése.318 Fontos volt a sírkamra megközelíthetősége (út közelében) és statikája.319 Ezután következett a helyszín előkészítése (árkok betöltése, felszíni vizek útjának elterelése, feltöltés, planírozás, a föld tömörítése). A kijelölt helyen a sírkamra méretének megfelelő gödröt ástak. Mélysége a lejtős hegyoldalban az É-i oldalon természetesen nagyobb volt.320 Az alapgödör mélységét a sírkamra szabta meg. A gödör oldalai mentén a dongaboltozat indításáig felhúzták a sírkamra falait, magát a dongaboltozatot pedig egy félhengeres, fából készült zsaluformával alátámasztva téglából rakták ki. A boltozat fölé került súlyként a feltöltés321, majd afölött következett a felszíni épület belső padlója. A cella memoriae alapozása általában nem kerülhetett a sírkamra falára, mivel azt felül a dongaboltozat lezárta. A sírkamra felszíni vizektől való megvédése okán a felső épület egyébként is minden irányban szélesebb kellett, hogy legyen. A felső épület alapjai tehát a sírkamra kerületén kívül nyúltak le a föld alá. Ajtót és/vagy ablakot természetesen mindig építettek bele, de valószínűleg nem az apszis felőli oldalon. A tető megtartását vastag falakkal, helyenként támpillérekkel és konzolokkal biztosították. Födém alkalmazása a temetői felszíni épületeknél felesleges lett volna. A tető lefedése a római korban szokásos módon, az ismert téglatípusokkal történt. Az épület külső oldalai mentén minimum 50-100 cm szélességű járószintet építettek, hogy a tetőről lecsurgó víz az alapfalak mentén lefolyva ne gyengítse az épület stabilitását. A járószinten kívül az időszakos felszíni vizek levezetésére árkokat létesítettek. Ezután már csak egy fontos külső kritérium maradt: a temetői úthoz való csatlakozás. 6.1. Építőanyagok, külső és belső vakolatok322 Sopianae temetői épületeinél alapvetően az anyaghármasság érvényesült: kő, tégla, mész. Mindez kiegészült a tetőszerkezetek mára elenyészett faelemeivel. Cement használatára Pécsett még nem találtunk példát. A felhasznált anyagok minőségében és arányában viszont épületenként különbségek mutatkoztak. 314 Gábor 2008D 315 Örményországban például bazaltból, Sopianaeban viszont mészkőből építkeztek. 316 A hó súlya miatt a mérsékelt égövi területeken meredekebb tetőzetre volt szükség, mint a Mediterráneumban. A tető és fal tartását pillérekkel erősítették meg, vagy a föld alatti épületek esetén apszis formát alkalmaztak a föld oldalnyomása ellen. Ugyancsak a föld alatti helyiségek esetén időtállósága miatt volt célszerűbb a dongaboltozat alkalmazása a gerendafödém helyett. 317 Római kori épületszerkezetekről bővebben: FIajnóczi 1967 331-335 Domus2008. 318 A temető területe sírkamrák és sírok létesítésére alkalmas geológiai rétegeken van, domborzata azonban nem egyenletes. 319 Az épületeknek néhány méteres távolságot kellett tartaniuk egymástól. Ezt az I. sírkamra létesítésekor már nem tartották be, így annak alapjait jóval mélyebbre kellett ásni. 320 A sírkamrák a legtöbb esetben felülről és oldalról egyszerre mélyedtek be a hegyoldalba. A hegyoldal lejtése irányításukat is megszabta. A bejárat az alacsonyabban fekvő részen, vagyis általában a D-i oldalon kapott helyet. 321 A sírkamra boltozata felett minimum 30-40 cm feltöltés következett, majd ennek a tetején a felszíni épület vízszintes belső járószintje került nagyjából egyvonalba a lejtős külső járószint középszintjével. A feltöltés kőpakolás, zúzalék vagy föld volt, mely súlyával egymáshoz szorította a boltozatba élükkel sugárirányban behelyezett és felül kiékelt téglákat. 322 A római építőanyagokról: Hajnóczi 1967 327-331.
