Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa
70 5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa 5.22. XIX. sírkamra (Illusztrációk: 287. p. 5.22.1-5.22.4.) A sírkamra 2003-ban, az V. sírkamra rekonstrukciós munkái idején került elő. Kárpáti Gábor vizsgálta meg ekkor a kamra belsejét. A kétszintes sírépítmény ásatását a szerző végezte 2004-ben. A sírkamra É-D irányú hosz- sza 270 cm, K-Ny irányú szélessége nem egységes, a D-i falbelső 255 cm, az É-i pedig 245 cm széles. A padlószint 157,86 m balti magasságon van. A kamra falai vakoltak, boltozata téglából készült, festmény nincs rajtuk. Az É-i falban, a sír felett a padlótól számítva 117 cm magasan fülke van, melynek belmagassága 90 cm, mélysége 35 cm, felső része ívben záródik. A fülke aljának magassága az előtte megmaradt párkány alapján megegyezik a sírok vízszintes fedésének magasságával. A fülke nem pontosan az É-i fal közepén helyezkedik el, hanem az ÉK-i saroktól 80 cm-re, az ÉNy-i saroktól pedig 100 cm-re. A sírkamra legnagyobb belmagassága 242 cm. A bejárat teteje 185 cm, küszöbe pedig 65 cm magasan van a belső padlószint felett. A küszöb és a padló közti mélységet egy 30 cm magas, 30 cm vastag és 117 cm széles lépcsőfokkal hidalták át. A 75 cm széles bejárat téglákkal és kövekkel készült elfalazásának felső része át volt ütve, a fal darabjai a sírkamrába hullottak. A bejáratot kívül egy rövid hozzátoldással hosszabbították meg, melynek arányai azonosak voltak a bejárati nyílással, de néhány centiméterrel eltolták nyugat felé. Ennek oka talán az utólagos hozzáépítés, mivel más sírkamránál is előfordul hasonló eltolódás. A sírkamra bejáratához levezető meredek földakna betöltését megtaláltuk. A lejárat padlójának felszínét alig megfogható mészréteg borította, amiből nem lehetett eldönteni, hogy lépcső vagy meredek rámpa vezetett-e le. A sírok a Ny-i faltól a K-i falig érnek. Belső hosszuk és szélességük azonos: 185x50 cm. A D-i sír fala minden oldalon egységesen 30 cm széles volt, tetején a sírfedő téglákat tartó lépcsős párkánnyal. Az É-i sír D-i sírral közös fala tehát 30 cm széles, míg a sírkamra északi falához csatlakozó fala egy 13 cm széles párkány. A D-i sír D-i falának pereme középen hiányos, rongált. A sírokat nagyméretű lapos téglák fedték, melyek közül a megtalálás idején már csak az É-i sír végein levők voltak a helyükön. A téglák mozgatása közben a D-i sír D-i falának vakolatában karcolásnyomok keletkeztek. Ugyanitt kormos emberi kéznyomok is láthatók. A sírokat belülről is vakolták. A két sírt cikk-cakk vonalban egymáshoz illesztett téglákból álló„áttört"rács választja el, így légterük közös.278 A sírok áttört téglából készült padlója alatt „csatorna" volt. A sírokban levő csontok össze voltak keveredve és a koponyák a sírokon kívül, a sírkamra DNy-i sarkában feküdtek. Egy sírban talán több halott is feküdt. A sírkamrában ezen kívül vasszeg volt a padlón és egy közepes méretű állat csontváza, mely valószínűleg később esett be. A felszíni épület egy hajó nélküli apszis maradványának bizonyult. Az apszis É felé néz. Az épület alapozási szint feletti falainak egy része is megmaradt (legmagasabb részének balti szintje: 161,29 m). A külső térszint É felől lejtett D-i irányba. Az épület É-D-i átmérője 2,3 m, K-Ny-i szélessége kikövetkeztethetően kb. 4 m. A falak vastagsága 55-70 cm. Az épület a sírkamra fölött állt, de az északnyugati résznek alapozási betöltésébe vörösre égett föld is került - valószínűleg egy korábbi kemence maradványa. A keleti pillér alatt pedig egy korábban betemetett ÉK-DNy irányú vízelvezető árok részlete látszott. Az épület délre néző főoldala előtt további fedett előépítmény nem állt, csupán egy habarcsba téglából ki- rakott„topogó" (fellépő/pódium). A déli oldalon a bejárat nem került elő, a megmaradt falcsonkokban eredeti hiátus nem mutatkozott. Itt elképzelhető, hogy magas küszöböt emeltek (Visy Zsolt szíves szóbeli közlése), vagy az egyetlen nyílás csak egy ablak volt. Az épület belső falazásának alapját opus spicatum módszerrel erősítették, a külsőt pedig téglával kereteit kváderköves kazettákkal díszítették. A talajszint felett kívül téglából faragott kiálló lábazati gallért is készítettek. Az épület körül a tetőről lecsorgó víz elvezetése érdekében vastag terrazzo járószintet képeztek. A XIX. sírkamra temetői helyzete alapján a 4. század utolsó harmadára datálható. A felszíni építmény nyugati oldalát egy 2,2 m szélességű, É-D irányú középkori várfal metszi. A 4. századi épületnek eredetileg 3 külső támpillére lehetett, melyek közül a Ny-i pillérre a középkori fal ráépült (vagy elbontották). Az É-i pillér 161,32 m balti szintmagasságig, a K-i pillér pedig 161,07 m balti magasságig maradt meg. Az építmény padlóján keresztül lyukat ütöttek a sírkamra boltozatába - valószínűleg mára 13. században. A középkori „rablók" lapos téglával felülről elfedték az általuk ütött lyukat, így a sírkamra a megtalálásig üreges maradt. Ez azonban nem az első behatolás nyoma, mivel korábban elfalazott bejáratát is áttörték. 278 A sírok közti kapcsolattal párhuzamot mutat a pécsi temető XVI. sírkamrája melletti G/15-16. sírok átlyukasztott közös fala. Ilyen módon nemcsak sírok, de sírkamrák összetartozását is jelezni lehetett, ahogy ezt a nisi 10-11. sírkamrák bejáratának összekötésével tették, illetve a Nis melleti Toponica sírkamrájában eleve duplasírt építettek (Rakocija 2011 36 44-45).
