Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa
56 5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa vissza). A visszabontás szintje az épület K-i és Ny-i oldalain kívül és belül egyaránt sejthető, de legjobban a külső támpilléreken látható. Ugyanezt a visszabontási szintet mutatja belül körben a dongaboltozatot alátámasztó boltívek vállindítása a falakban, de a gerendaállások megmaradt lyukainak sora is ezen a szinten van.231 A belső falakon a fugát egyfajta részleges vakolatként szélesen elkenték. Valószínűleg ekkor kerültek az új, felső falrész fugáiba a „bekarcolt" jelek (az alsó részen, ahol a régi falat meghagyták nincs bekarcolás).232 A korábbi bejárati nyílás belső ajtóvá vált, melynek tengelytartó perselye ma is látszik. A kivezető nyílás elé keresztalapú pillérekkel megépült a narthex/porticus. A belső ajtóig lépcsők vezettek le benne. A ma látható belső bejárati küszöb korábban az utolsó lépcsőfok É-i vége lehetett, mivel É-i éle a használattól elkopott, míg D-i vége a lépcsőbe kapcsolódva nem. Belül, az ÉK-i sarok padlójára ekkor került oda az az alacsonyan körbefutó lapos kősor, mely az épület feltárásáig a helyén maradt. Az átépítés oka talán felújítás, illetve a tetőszerkezet meggyengülése volt. A statikailag zavaró közelségű I. sírkamra megépülése és azV. sírkamra korabeli kényszerű renoválása között az ok-oko- zati összefüggés nem kizárható, mint ahogy talán a IV. sírkamra felszíni épületét is az I. sírkamra megépítése tette tönkre. A római téglákkal történt belső falvastagítás korát legkésőbb az 5. század elejére tehetjük. Az elkent fugák felületére került Krisztus-monogram nem lehet későbbi, mint az 5. század eleje. 3. fázis. A korábbi bejárati lépcsőt elbontották, a folyosót pedig elfalazták. Mindez az 5. század 2-3. évtizedének bizonytalan viszonyait tükrözi, amikor a városon kívüli területek, sírok védelme már nem nagyon volt lehetséges. Az ÉK-i ablakon viszont nincs nyoma befalazásnak. A sírkamra külvilágtól való „elzárása" tehát az ablakok kivételével megtörtént. A sírkamra eltorlaszolását végérvényesnek szánták, több sír nem került bele, és nyilván a látogatók sem mehettek már be. A porticusban a járószint magasságát a Ny-i oldalon talált épített sír lefedése adja meg, hozzászámítva némi földréteget. Ez a sír igazodott a sírkamra DNy-i falához és a porticus pilléréhez, vagyis mindenképpen az előcsarnok megépítése után létesítették, de a 430-as évek előtt. Legkésőbb ebben a fázisban készítették a sírkamra ÉK-i oldalánál azokat a téglasírokat is, melyek a belső járószinthez képest 3 m magasan voltak. Ezek jól mutatják, hogy az épület É-i oldala igen mélyen lenyúlt a föld alá. A majd 4 m magas falrészek megmaradása éppen ennek köszönhető.233 Az épület ÉNy-i falát egy középkori kápolna és kriptája építése (Boros 2006 20) okán megbontották, vagyis akkor már nem számoltak vele. AzV. sírkamra nyolcszögletű alakja nem véletlenszerű választás eredménye.234 A pécsi sírkamrák korát megelőző pogány és ókeresztény építmények közt is találunk sok ilyen centrális szerkezetű építményt. Nyolcszögletes építmények lehettek temetkezési építmények, kapu- és faltornyok (Libert-Bourbon 1996 209 234-235), fürdők (például Buthrotum - Ceka 2002 38) stb. Ilyen volt már a csillagászati elvek alapján épült athéni Szelek tornya is a Kr.e. 1. sz. közepén (Liberti - Bourbon 1996 237), vagy a baiae-i Diana-templom (Hajnóczi 1967 389). A gall-római körszentélyek egy speciális típusát képviselte az a pogány oktogonális templom, amelynek 2-4. századi maradványait Friedbergben tárták fel (Süss 1972). A britanniai Nettleton Apolo-temploma is nyolcszögletes volt. A 4. századi hasonló alakú sírépületek legnagyobb hatású előképe Diocletianus kétszintes spliti (Spalato) pogány mauzóleuma volt, de centrális szerkezetét tekintve akár más, hasonlóan nyolcszög vagy kör alaprajzú római császári mauzóleum is előzménynek tekinthető.235 Az ókeresztény mauzóleu231 A déli oldalon a főleg téglából készült belső falvastagítás (melynek az északival együtt a dongaboltozat alátámasztásában volt szerepe) a visszabontás szintje alatt nincs a régi falba bekötve, míg felette már bekötötték az újraépített külső falba. 232 Bekarcolás helyett pontosabb megállapítás lenne benyomott jelekről beszélni, vagyis a jelek a még puha habarcsra kerültek, talán az átépítést végző munkások keze által. 233 A küszöb és a belső pillérek visszabontásának azonos síkja a római kor utáni tudatos tevékenységre, olyan padlófeltöl- tésre utal, amikor a sír is a föld alá került (Visy Zsolt szíves szóbeli közlése). 234 Római kori oktogonális térformák: Hajnóczy 1967 405. 235 Rómában Romulus-Maxentius, Augustus, Hadrianus, Constantina, Helena stb., Milánóban Maximianus, Salonikiben Galerius mauzóleuma, Gamzigradban Galerius császár és anyjának sírja (Waurick 1973 121 Curl 1993 52-61 Tóth E 1987-88 48-49 Schmidt 2000 290, illetve Theoderic 6. századi síremlékének centrális előzményeiről: Fagiolo 1972. Császári mauzóleumok térképe: JOHNSON 2009 3-6). Monumentalitásukra jellemző, hogy a középkorban Augustus, Metella és Hadrianus mauzóleumait erőddé építették át (Lanciani 1892 172 177). Oktogonális építmény előfordul magas rangúak vagy gazdagok sírjaként is. Az ephesosi Augustus-kori oktogonális sír halottja ma már ismeretlen, de nyilván előkelő ember volt (Alzinger 1974 40-43 Abb 27). A pogány alattvalók is utánozták ezeket a centrális sírépítményeket a 4. század előtt, erre példa Edessa/Urfa (Töröko.) hexagonális sírkamrája (Wagner 1982 139-141). Hat
