Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa
5.9. V. sír kamra (oktogonális) 55 Az épületbelső északi oldalának arcosoliumában található az egyetlen sírhely. Az ásatáson nem találtak benne csontokat. Maga a sírláda az északi falhoz csatlakozik, míg a sírt magába foglaló belső„aedicula"az északi fal megvastagítását jelentő, később hozzátoldott téglafalban van kialakítva. A sír feletti kis fülke a korábbi falhoz tartozik, a későbbi falvastagítás részben eltakarja azt. A sír K-Ny irányú hossza a szokásoshoz képest igen rövid: 156 cm. Szélessége a párkányokkal együtt 85 cm. 25 cm vastag déli fala kiáll az épületbelső északi falának síkjából, külső lábazati gallérját lépcsőzetesen alakították ki. A sír déli fala és a párkányok tartották a tégla- padlós sír egykori vízszintes fedését. A sír feletti boltíves, homorú hátsó falú falfülke a sír padlója felett 114 cm magasan volt. A fülke szélessége 75 cm, mélysége 40 cm. Az V. sírkamra ÉK-i falának belső íve mentén kávaszerűen lerakott kősor volt megfigyelhető. A kövek egyenetlen vastagsága kétségessé teszi, hogy padló maradványáról van szó, talán alacsony posztamenseknek/ pódiumnak tekinthetjük őket.228 Egyes helyeken a keresztény halottkultuszhoz még az 5. században is hozzátartozott az áldozati ételek és italok sír mellé helyezésének szokása.229 Az V. sírkamra „posztamensei" vagy ezt szolgálták, vagy a keresztényibb szokások felvétele terén már egy lépéssel tovább haladva, a zarándokok számára odakészített és az ereklyék közelségétől megszentelődő illatos olajok tárolóhelyei voltak (Lanciani 1892 218).230 Az épület porticusának/narthexének oldalába később téglasírt építettek bele. Az északi rész külső oldalánál - a mai belső padlószinttől számítva - több mint 3 m magasan további sírok voltak. E sírok magas szintje bizonyította a Cella septichora első ásatása után már sejthető tényt, hogy félig földbe mélyített épületekkel is számolni lehet a temető területén. Az építési fázisok rekonstruálásánál a praktikumot, a legegyszerűbb építészeti lehetőséget és a feltételezett használat alapján (human ritual places) kikövetkeztetett korabeli szándékokat vettem alapul. Eszerint az épület legfontosabb eleme a sír, amely kezdetektől fogva fő helyen volt. Az épületet megújították, a sír azonban továbbra is látogatható és részben kívülről látható (ablakok) volt. Feltételezhetjük, hogy a temető ókeresztény részén épült eredeti sír már keresztény volt. Az átépítések után ugyanazon személy hamvai maradtak benne, sőt a felújítás éppen kiemelt tiszteletének köszönhető. A második építési fázis idején a sír nagy valószínűséggel még kiemeltebb tiszteletben részesült, mert a sírkamrába bejárást biztosítottak és a belső vakolatra Krisztus-monogramot karcoltak. 1. fázis: Elkészült az első, félig földbe ásott sírkamra, az északi falnál levő sírral és a felette levő kis fülkével. Az építmény már ekkor oktogonális alaprajzú. A külső támpilléreket is megépítették, melyeknek a boltozat, illetve a tető tartásában volt szerepük. Északon a külső járószinthez képest kb. 3,5 m mélyen a földbe kerültek a falak. Az épületbelső szintjéhez viszonyítva igen magas külső járószint D felé lejt, így az épület déli falai jobban kiálltak a földből. Ez a későbbi építési fázisokban is jellemző maradt. 2. fázis. Az átépítés során az új épület szerkezetét, szintjeit mindenben a sírhoz és azzal való szándékukhoz igazították. Megtartották a sír kiemeltségét. Az épület dongaboltozatos lefedését belső pilléreken álló boltíves alátámasztással oldották meg. Az északi fal kivételével az oktogonális épület falait visszabontották, hogy a dongaboltozatokat belülről tartó K-Ny irányú hármas boltívsor vállindításait a K-i és Ny-i falakba beépíthessék. Az épület eredeti nyolcszögű alaprajza kívül megmaradt, belül ellipszoidba foglalható- vá vált. Az északi falban megmaradt korábbi kis fülkét a téglából álló belső falvastagításba épített nagy fülke részben takarja. (A fülke megtartása mutatja, hogy az északi fal magasabb részeit nem bontották 228 Ez a fajta posztamens nem azonos a templomok szentélyeiben a ciborium számára állított vagy a fenestella fölött emelt korabeli típusokkal (Id. Nis - Rakocija 2011 21). 229 Hasonló módon a sír melletti épületsarokban sorbarendezett kövek Gargaresc (Líbia) Ádám-Éva hypogeumánakC helyiségében találhatók, azzal a különbséggel, hogy azok a kövek magasabbak (Dl Vita 1978 207). Viminacium egy festett sírkamrájában pedig a Kisztus-monogram alatt látható egy falból kiálló, beépített posztamens. Ágoston írt róla, hogy Észak-Afrikában a szentek sírjaihoz kenyeret, kását és higítatlan bort hordanak (Confessiones 6,2.). A keresztény szakrális helyeken hagyott adományok szokása talán az agapéra vitt étel és ital átadásából nőtt ki, de valószínűbb, hogy a pogány halottkultusz maradványa. Adományokat egyébként a templomok is fogadtak, esetenként külön helyiségben gyűjtve őket (Dyggve 1951 27). 230 A Monzai papirusz a langobard Theodelinda királynő számára hasonló római szent helyekről gyűjtött olajak listáját sorolja fel. A Genezáreti tó mellett levő 6. századi zarándokhelyeken egyenesen olajprést tartottak ezen olajok előállítására (Sörries 2011 272-273).
