Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
13. Szent István és a pécsi ókeresztények
232 7 3. Szent István és a pécsi ókeresztények tőt azonosíthatjuk, mivel a püspökségeknek állandó központtal kellett rendelkeznie és kézenfekvő, hogy Pécsett is a központról kapta az egyházmegye a nevét, ahogy máshol is (Koszta 2009 30-31). A 4-5. századból származó temetői romok látványát és a helynév ismeretének jelentőségét a 11. század elején nem szabad túlbecsülni. Szent István ezáltal természetesen még kevéssé ismerhette meg az ókeresztény világot. Nem rekonstruálható, hogy mit tudott közvetlenül Sopianae (Quinque Basilicae) ókeresztény püspökségéről, de valószínűleg nem sokat, mint ahogy késői nevén és romjainak helyén kívül az antik városról sem. A 21. századi kutatás is csak közvetve tudja bizonyítani Sopianae/Quinque Basilicae püspökségének létét,1093 illetve azonosítani magának a városnak a korabeli megnevezéseit (Fülep 1984 9 Schwing 2009). Valószínűsíthető, hogy a kereszténységgel éppen csak ismerkedő magyar vezető réteg1094 minden tekintetben tudatlan volt. Az egyházi vezetők közül Querfurti Brúnó (Bonifác) magdeburgi tanulóévei alatt vagy később Rómában megismerkedett az antik auktorokkal. Itáliai származása révén Azo legátus is felismerhette az ókori keresztény építményeket, és Asztrik is éveket töltött Rómában. A pécsi püspöki központ pontos helyének kijelölésében - amellett, hogy természetföldrajzi szempontból természetesen adott volt a hely számára alkalmas nagyobb területi egység - a kor mércéjével mérve e műveltnek tekinthető, nyugatról érkezett főpapok, azok közül is leginkább az itáliai Azo legátus játszotta a főszerepet (Koszta 2009 18 32-33). A helyi viszonyokat nem ismerő, jórészt német származású egyháziaknak a pannoniai romokról azonban csakis informátorok útján lehetett fogalmuk. (A 796-ban Pannóniában megjelenő püspököknek helyi vezetők híján például csak a folyókról és Sirmiumról volt előismeretük - az is feltehetően antik források révén (Veszprémy 2004 57). Viszont ahogy azt fentebb láttuk, a pécsi ókeresztény temetői építményekről a környéken élők a rómaiak eltávozása után is mindvégig tudtak. Az 5. században még temetkeztek ide, a 9. században megtelepedtek és a 10. századtól újra temető lett (Gábor 2008F). A népvándorlás korában és a honfoglalás korában ugyanis kimondottan utak, útkereszteződések, egykori települések romjai mellett telepedtek meg az ideérkezők (Mócsy 1974A 142 Bóna 1972 15 Vida 2009 107). A pannoniai antik romokat egyébként még Anonymus is számon tartotta.1095 Ennek fényében természetesen ha Azo vagy más idegenből érkezett főpap jelölte is ki a pécsi püspökség központjának helyét, akkor azt csakis a helyiek útmutatása nyomán tehette. Az ókeresztény világ képzete azonban távoli, pogány, eretnek és főleg homályos lehetett még az egyházi vezetők számára is. Valószínűleg Sopianae püspökeinek neve rég elfeledetté vált. Az idejétmúlt ókeresztény egyházi hagyományok 11. századi fontosságát a mártírok emlékezetén kívül semmi nem támasztja alá. A keresztény egyház fejlődése egy folyamat, így az akkor már fél évezrede letűnt időszak épületromok okán való felelevenítése nem lett volna más, mint anakronisztikus lehetőség. Egy korai keletkezésű autochton egyház fenntartásának és folytatásának ugyan lett volna előnye, hiszen a keresztény egyházak rangsorában igenis számított azok régisége és kapcsolódása az apostolokhoz,1096 Pannónia egyházai azonban csak nehézkesen köthetők hozzájuk, és e kötődés felismerése is inkább a későbbi középkori vágyak és modern tudományos kutatás eredménye.1097 A középkori püspökség megalapítása tehát egy ma már ellentmondásosnak tűnő helyzetet mutat. A központ kijelölése az ókeresztény előzmények mindent felülíró figyelembe vételével védhetetlen helyen, a Mecsek lábánál történt (Gosztonyi 1943 136), maga az egyházszervezet mégis elkülönült ezen előzményektől és 1093 Nagy T 1939 210 217 Gábor 2008F; Sopianae ókeresztény püspökségének feltételezett központjáról: Tóth Zs 2010A 24-25 2010B 316-317. 1094 A magyarok honfoglalás előtti keresztény kapcsolatairól: Moravcsik 1938. A honfoglalás időszakában való kereszténységről: Váczy 1938. 1095 Az Anonymus által többször említett Attila király városa valószínűleg Aquincum romjaival azonos, de megemlékezik például a dunaszekcsői várról is, mely biztosan az egykori castellum volt. 1096 Az apostoli felelősség megosztása okán jött létre az első 5 egyház (Jeruzsálem, Antiochia, Alexandria, Ephesus, Róma), melyeket az apostolok alapítottak az 1. században. Sok további nemzeti egyház is az apostolokig vezeti vissza történetét, ezek közül Péter révén a római püspökség kapta meg az elsőség rangját. 1097 Egyházi hagyományok szerint már Szent Péter eljutott Pannóniába (Mursába), Szent Pál pedig leírja, hogy 3. útja során érintette lllyricumot (Rom, 15,19), sőt Timotheust és Titust is magával vitte Dalmatiába (2Tim 4,10). Pál tanítványa, Szent Andronicus a feltételezések alapján Kr. u. 100 körül Mitrovica/Sirmium püspökeként működött, és talán Epainetos is tevékenykedett itt (Róm 15,19 16,5 16,7). Agnellus apát (805-?) szerint Ravenna első püspökét, Apollinarist Szent Péter küldte a városba, de előtte még fogolyként Pannóniában is járt (LibPontEccIRav: De Sancto Apolenario 2.). Mivel a 3-4. századtól megnőtt az apostoli alapítású püspökségek jelentőssége (Dolhai 2001 161), az egyes egyház- közösségek - így a sirmiumi is - megpróbálták eredetüket az apostoli időkig visszavezetni, ami gyakran csak utólagos fikciókon alapult (NagyT 1939 22 Mócsy 1974A 157Tóth E 1991B 742).