Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
12. Sopianae temetői épületeinek sorsa a rómaiak távozása után
12.2. A 6-8. században-12.3. A 9. században 225 12.2. A 6-8. században A Dunántúlra 568-ban megérkező avarok egy ideig nomadizáltak, majd több évszázados helyben maradásuk okán lassan megtelepedtek.1056 Nincs okunk feltételezni, hogy a korábban római utak csomópontjában levő elnéptelenedett Sopianae romjai közt nem telepedtek meg. Mivel Sopianae és temetője területén korongfibula nem került elő, Fülep Ferenc tagadta az avarok megtelepedését az antik városban és 9. század előtti telepüket Pécs-Gyárvárosra tette (Fülep 1984 290).1057 A Sopianae környéki avar megtelepedés tehát bizonyítható. Érdekességképpen megemlítjük, hogy Keszthely-Dobogó környéki és Pécs környéki temetők közt a 4. századi korsó-pohár együttes (Tóth E 2006A 75) után jól ismert módon a 7. századi keresztény vagy romanizált lakosokhoz köthető sajátos tárgyak is rokonságot mutatnak. 12.3. A 9. században1058 A Conversio Bagoariorum et Carantanorum c. vitairatban (Horváth J 1975) megjelenik a Quinque basilicae helynév egyetlen említése: ad Quinque basilicas temporibus Liuprammi ecclesiae dedicatae sunt. A vitairatot 870 körül valószínűleg Adalwinus, salzburgi érsek írta Német Lajos császárnak (843-876), hogy az érsekség korábbi missziós tevékenységeinek felsorolásával igazolja Salzburg egyházfelügyeleti jogát a karantán és pannoniai végeken. A hivatkozott missziós tevékenység Pribina dux területén folyhatott, melynek központja a mai Zalavár (Mosaburg) volt.1059 A többi helynév azonosítása már problémásabb.1060 1061 Általánosságban germán és szláv szóalakokról van szó. Baranya tekintetében ezek közül kettő helynév érdekes: Ad Quinque basilicas és Termperch.'06' Amennyiben bizonyságot nyer a két helynév baranyai kötődése, úgy legalább két templommal rendelkező településről nyerünk tudást abból az időszakból, amikor egyébként sem a kereszténységnek, sem nagyobb épületeknek nyomát nem ismerjük innen. 1056 Régészeti leletek és„obar"típusú helynevek alapján lehetett kimutatni, hogy az avarok például az Adria felé vezető útvonalakat szintén szisztematikusan megszállták (KovaCeviC 1966). 1057 1941-ben a Sopianae várostól és temetőjétől egy kilométerre K-re levő mai Fischer Béla utcábanTörök Gyula a Fülep Ferenc által később R/263-264. számmal jelzett késő antik sírok mellett három avar korinak tartott sírt tárt fel (JPM Adattár 1081/1941,Török Gy 1941B), melyek avar mivoltára Fülep Ferenc a későbbiekben nem talált bizonyítékot (Fülep 1984 70 291). A nagytemetőtől 2-3 kilométerre K-re levő Pécs-Gyárvároson egy több évszázadon át használt avar temető is előkerült, a D felé kissé távolabbi pécsi köztemetőnél pedig 7. századi sírok voltak (Kiss A 1977 89-90 92-103 153). 1058 Pécs és Baranya 9. századi emlékeinek összefoglalása: Gábor 2008B. A korabeli írott forrásokból nem következik az avarok hirtelen kipusztulása és nem számolhatunk lakatlan területekkel (Deér 1965 Szőke 1998 289). Pécs első középkori lakói, legyenek azok avar maradékok, frank bevándorlók, magyar honfoglalók vagy szláv telepesek, már a 9. században megérkeztek. Ekkor még biztosan látható volt sok ókeresztény temetői építmény romja. Kérdés, hogy melyik ötöt tekintették a helység 4-5. vagy 9. századi névadóinak. Visy Zsolt a Cella Septichora - Cella Trichoral - Ókeresztény Mauzóleum - V. sírkamra - feltételezetett temetői bazilika épületegyüttest tartotta a település lehetséges névadójának (Visy 2003A 123), melyek közé a hipotetikus bazilika helyett egyelőre a Cella trichora2-t lehet még besorolni (TóthZs 201 IBII). Mindezt legfeljebb annyiban módosíthatjuk, hogy 4-5. századi névadás esetén a késő antik temető épületei közül az öt legnagyobbról és nem a 9. században még állókról van szó. Ugyanakkor a Cella Septichora és Cella Trichoral középkori használatára vonatkozó régészeti bizonyítékok által ragyogó feleletet kapunk a basilicae ~ ecclesiae váltásra is (Tóth E 1991A 103). Mind az Arnulfinum 11. századi átírása, mind pedig a pécsi püspökség 1009. évi alapítólevele a kornak megfelelő szóhasználattal igazította ki az archaikus kifejezést, immáron használt egyházi épületekre vonatkoztatva. Ebből az újraértelmezésből eredhet a Szent István által használt qui vocabitur elnevező szóalak. 1059Zalavár-Várszigeten tárta fel Cs. Sós Ágnes a Szt. Fladrianus gyűrűkriptás zarándoktemplomot, illetve Zalavár- Récéskúton Radnóti Aladár egy háromhajós kőbazilikát. Szőke Béla Miklós is ásott itt. Régészeti leletek alapján tehát a mai Zalaváron beazonosítható a Conversióban megnevezett 9. századi Mosaburg. 1060 Számításba kell venni annak lehetőségét is, hogy a salzburgi érsekség fennhatóságának kiterjesztési szándéka okán Adalwin érsek csupán kitalálta az e helyszíneken folyt keresztény térítést és templomok szentelését. Maguk a helyek és helynevek azonban ebben az esetben is létezhettek a 9. században, a salzburgi érsekség nyilván nem fiktív területek felé akart terjeszkedni. További nehézséget jelent a régészet számára, hogy az Adalwinus által megjelölt templomok némelyike akár fából is készülhetett, aminek mára már semmi nyoma nem maradt. 1061 A Termperch-helynévre Josef Schwing hívta fel a figyelmemet, elemzése tőle várható a jövőben.
