Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)

12. Sopianae temetői épületeinek sorsa a rómaiak távozása után

12. Sopianae temetői épületeinek sorsa a rómaiak távozása után1«8

Sopianae temetőjének mártír ereklyéit más pannoniai mártírok csontjaival (például Quirinus, Demeter stb.) együtt valószínűleg legkésőbb az 5. század harmincas éveiben előszedték a sírokból, kegyhelyekről és a Balkánra vagy Itáliába menekítették. A pécsi sírkamrák történetében ezután a keresztény egyház hosszú ideig semmilyen szempontból nem játszott szerepet.

A 4-5. századi barbár pusztítás forrás-toposzait, körülményeit többen leírták.1038 1039 Pannónia esetében Alatheus és Saphrac kevert barbár népének 380-ban való felbukkanása jelezte az idők változását (Nagy T 1939 192-198 VArady 1969).’040 Az Attilának átadott Valeria provincia1041 városainak, villáinak és erődjeinek hun-germán jövevények általi birtokbavétele szinte ellenállás nélkül mehetett végbe. Sopianae városként való léte tehát néhány évtizeddel korábban szűnt meg, mint a noricumi városoké. A Valeria feladása utáni zavaros állapotokat szintén bemutatják a korabeli források a szomszédos területekkel kapcsolatban. Eugippius még a Severinus idején városokat védő foederati csapatokat is ellenségnek nevezte (például a rugiakat Comagenisben - Bóna 1969 270),1042 leírásában Severinus és a késő római lakosság Raetiában és Noricumban városról városra menekült a gótok elől és a 470-es évektől már a földművelés is lehetetlenné vált a rablóbandák miatt (Bóna 1969 284). Az utolsó feltételezhetően valeriai keresztény adat szintén Eugippiusnál található: a 8 éves Antoniust egy Duna partján levő valeriai városból (Aquincum?) vitték Severinushoz (Bóna 1969 286).

Az 5. század eleji meneküléshullám után a település-kontinuitás (kőépítkezés, épületek felújítása) helyett Pannóniában az itt maradt népesség anyagi kultúrája inkább átalakul. Róluk már szinte kizárólag csak egyházi vonatkozásban hallunk (Liriniai Szent Antonius, Leonianus apát, Bracarai Szt. Márton stb.). Amennyiben elfogadjuk a Mócsy András által a római lakosság Pannóniából történő első nagy menekülési hullámának 408- ra tett dátumát (Mócsy 1974A 353-354), úgy a langobardokkal 568-ban Észak Itáliába költöző romani (Paulus Diaconus, Hist. Lang. 2.5-7.),1043 illetve a 7. század elején Salonába költöző maradék sirmiumi lakosság (Alföldi A 1938 155) képezhette az utolsó hullámot (Szőke 1998 258). Ahun uralmat túlélő kereszténység (Alföldi A 1926 115 1934 285 1938A 151 1938B Kádár 1939 4) azonban már nem annyira Valériában, mint inkább Pannónia déli és nyugati részein sejthető. Ezután bármilyen helyben maradt római-germán keresztény lakosságról beszélünk is kérdéses, hogy mennyiben váltak ők a germán, az újabb avar vagy későbbi szláv-Karoling világ asszimilált részeivé a Dunántúlon.

A barbárok 402-től számítható átvonulásai a provincián Sopianae városra és környékére is nyilván negatív hatást gyakoroltak. Ennek betetőzését jelentette Valeria provincia 430-as években történt átadása a hunoknak.1044 Sopianaeban természetesen számolhatunk még élettel, de az eredeti értelemben vett város (közigazgatási központ) a tartomány és a római közigazgatás hiányában megszűnt létezni. A római imperium lényege pedig a szervezet volt. A menekülő romanizált lakosság más pannoniai városok lakosságához hasonlóan a városfalakon kívül levő sírokat kifosztotta (Bóna 1969 270 Visy 2007A 9 2007C 117 2007D 143 MichaeliI 37).1045 A

1038 Gábor 2008E

1039 A legrészletesebben: Demandt 1984.

1040 Alatheus és Saphrac foederatiként való letelepedését mások cáfolták: Vágó - Bóna 1976 196-206 Kovács P 2004A.

1041 A provincia átadása Alföldi András tézise (Alföldi A 1934B 42), melyet nem annyira irodalmi források, mint inkább régészeti érvek támasztanak alá. A késő római települések elhagyását sokszor nem jelzik égésrétegek, vagyis a gazdagabbak és előkelők tudatosan, megszervezett módon költözhettek el.

1042 A felismerhetetlenül kevert nemzetiségű „rablóbandákat" a noricumi példához hasonlóan Pannóniában is scamarroknak hívhatták (Vita SanctiSeverini X.) ugyanúgy, ahogy Itáliában - jobb lehetőség híján - népeknek (gentes) nevezték e harci csoportokat (Mócsy 1969 302,Thierry 1884 198).

1043 Vigilius, Pannónia Dráva feletti területeinek utolsó ismert püspöke (gradoi zsinat 582) is a langobardokkal hagyhatta el Pannóniát (Tóth E 2013 212).

1044Tóth Endre szerint a provincia feladásából adódó presztízsveszteséget a római közigazgatás egy azonos nevű új provincia (Valeria Media) létrehozásával pótolta a Balkánon (Tóth E 1989 2006C). Elképzelhető hogy maga a név is kötelezte erre a birodalmat, hiszen Valeria egyben Róma három titkos neve közül az egyik lehetett (Grüll 2013 26).

1045 Az antik világban egyáltalán nem számított ritkaságnak a sírok kirablása. Az athéniek a peloponnesosi háború idején Delos szigetének megtisztításakor a sírokat sem kímélték (Thukydides Hist. I.8.). Nagy Sándor ugyan kivégeztette a makedón Polymakhost, aki feltörte Kyros sírját, Olympias viszont éppenséggel kiszóratta a Nagy Sándor megmérgezé-