Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
11. Temetői rítusok, szokások – Sopianae ókeresztény egyháza(i)
206 71. Temetői rítusok, szokások - Sopianae ókeresztény egyháza(i) ta (Sághy 2003 273-274). (Ilyen értelemben a pápa később Kr. u. 366-tól csupán „reprivatizálta" volna azokat.) Damasus felmentését viszont szintén ő adta meg, számba véve lehetőségeit a kor viszonyai közt. A pápai epigrammák információszegénységére, sémaszerűségére vonatkozó korábbi kritikákat (Duchesne 1910 II 482-483, Ferrua 1942 12) elvetve bemutatta, hogy a pápa a vértanúk halálának részletezésével nem hozhatta magát kellemetlen helyzetbe a császárok előtt, éppen azok elődeinek nyílt szidalmazása által (Sághy 2003 246-264 285). Ambrus püspök Milánóban (a császárok székhelyén!) viszont már kitért ezekre a részletekre is, ellentmondott Gratianusnak ésTheodosiust térdre kényszerítette. A szentkultusz tehát tudatos rivalizálást jelentett az „eusebiosi császárkultusszal". A kereszténységnek ugyanis Damasus előtt háromszáz évig nem nagyon voltak Rómában szent helyei (Sághy 2006 139 147). Isten országa a hívők lelkében lakozott, amit Constantinus és Damasus egy csapásra szent helyekben konkretizált, mégpedig nemcsak a népi populizmus,955 hanem az antik hagyományok segítségével (Brown P 1993 35-45 51). A szentföldi helyek egy részét legendás hagyományteremtő szentföldi zarándok kőrútján Helena Augusta végiglátogatta.956 957 Egeria Silvia már itineráriumban hagyta hátra több éves zarándoklatának tapasztalatait. 438- ban Eudoxia császárné is megismételte ezt az utat. Szent Jeromos a témával kapcsolatban inkább a megha- sonlottak közé tartozott. Nolai Paulinusnak írt levelében azt írta, hogy Istent lelkűnkben kell imádni. Ugyanakkor mégiscsak ő készítette el Szent Hilarion életrajzát, melyben a középkorra teljesen kifejlődő keresztény szent hely imádatának már minden alapvető eleme megmutatkozott. Nagyrészt hasonló elemeket találunk Nyssai Szent Gergelynél Teodor mártír sírjáról szólva (Homilia Teodor mártírról). Aranyszájú Szent János arábiai zarándokhelyként említette Jób hamudombját/trágyadombját (Homilia ad populum Antiochenum 5.),957 példaként írta le Szent Akakios sírját (In Acacium martyrem). Julianus ellen írt szövegében pedig általában beszélt a templomokban látható ereklyékről (contra lulianum). Prudentius Rómában Cassianus mártír sírjára dőlve számot vetett egész életével (Prudentius, Peristephanon IX: Passió Cassiani Forocorneliensis). Fentebb már idéztük, hogy az ószövetségi(l) Áron sírjánál is létesült templom és zarándokközpont - nem utolsó sorban Petra város 3. század óta tartó gazdasági recessziójának ellensúlyozására (Fiema 2001 1 13).958 Észak-Szíriából talán Resafa-Sergiupolis a legismertebb zarándokközpont (Ulbert 1993). Szent Crispina sírja köré Tebessában, Szent Félix sírja köré pedig Nolában épült ki az 5. század elejére zarándokközpont, de még folytathatnánk a sort. A kereszténység így a kortársak szemében de facto a szentélyek és ereklyék vallásának tűnt (Brown P 1993 34). A zarándokhely vagy szent hely kritériumai pedig a következők voltak.959- A hely kötődése a szent életeseményeinek idejéhez (születés, megtérés, csodatétel, halál stb.), ezáltal annak évfordulóihoz, illetve később a szent (mártír) ünnepnapjához (praesentia). (Brown P 1993 113-133).- Az ereklyék esetleges csodás megmaradásának (például mumifikálódás, illat stb.) elfogadása.- Feltétlen hit a hely és az ereklyék szent voltában.- Feltétlen hit a hely és az ereklyék által kumulált csodákban (például gyógyulás, démonok elűzése stb.), melynek keresztény eredetét a tisztátalan nő evangéliumi történetében kereshetjük, aki Jézus ruhaszegélyének érintésétől meggyógyult.960 955 A 4. században még akár keresztény csőcselékről is beszélhetünk (Adriányi 2001 115). 956 Constantinus anyja azonban nem az első zarándok volt Jeruzsálemben ezen a néven. A zsidók Nagytemplomát jóval előtte meglátogatta az adiabenei Helena királynő, akit végül ott is temettek el (Grüll 2009A 204). 957 Egeria is említette Jób trágyadombját, immáron vaskorlátokkal körülvéve (Itinerarium c. 16,4). 958 Más kutatások alapján Jordánia területén a késő antik időszakban nem volt recesszió (Whittow 2003 406), sőt még no- madizálásra váltó életmód sem (LaBianca 1990 9-21). 959 A zarándoklat teológiájáról: Dolhai 2001, a zarándokhelyek építészetéről: Guzsik2000. 960 Ezt az esetet az ókeresztény szerzők többször idézték is (például Makarios Mágnes, Apocriticus sive unigenitus I 6). Az első vértanú, István hippói és uzalisi szentélyeinél történt lajstromozott csodákat Uzalisban fel is olvasták a zarándoktömegnek és Megetia asszony állkapcsa is itt gyógyult meg (Miracula SanctiStephani, 1.14,2.1.; 2.2.6.846-847. - Brown P 1993 61 -62). Prudentius is hitt Hippolytos sírjának hathatósságában (Peristephanon XI: Ad Valerianum episcopum de Passione Hippolyti beatissimi martyris). A legenda szerint Jézus saját maga által készített képmásának (arclenyomata) érintése egész életre az egészség adományában részesített (Mors Pilati, Evangelia Apocrypha - Bugár 2004 232). Protasius és Gervasius vértanúk testét közszemlére tetették és keszkenővel történő közvetett megérintésük által csodás gyógyulás is történt (Ambrus, Epistulae 77). A forrásokból megismerhető legismertebb korabeli ereklyeérintési ceremónia azonban a Szent Kereszthez fűződik, amit a katekumenek csak homlokukkal érinthettek meg. (Peregrinatio Etheriae ~ Itinerarium Egeriaé). Az ereklyék közelségének katartikus hatásáról Nyssai Szent Gergely ír a legérzéklete
