Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)

11. Temetői rítusok, szokások – Sopianae ókeresztény egyháza(i)

11.3. Kiemelt sírok és mártírkultusz Sopianae temetőjében

207- Hit a mártír közbenjáró jóindulatában (invokáció) (Brown P 1993 17).- A keresztény zarándoklat vagy zarándokkörút ajánlott volta (az alázat bemutatása vagy megtisztulás céljával). A helyet idegenek (nem rokonok, nem barátok, sőt nem környékbeliek) is látogathatják. A helyszínen főleg a mártír ünnepnapján (halálának évfordulóján - Cyprianus Epist. 39,3) szertartások levezetése: istentisztelet, szenvedéstörténet felolvasása, lakoma (esetleg szegények megvendégelé- se), mécsesek gyújtása (Testini 1980 132) stb.- A látogatók által otthagyott (elvárható) votív tárgyak, ajándékok, illetve adományok (melyeknek legmagasabb rendű példái Constantinus bazilikaépítései).961- A szent helyek intézményesülésével fenntartók, gondozók mellérendelése járt,962 akik őrködtek a hely méltósága felett és megtartották a szent hagyományokat (szükség esetén az ereklyék menekítését is vállalták).- A szent hely, méginkább a mártírhamvak csodatévő hatókörének kiterjesztése (akár a szent életében történt tiltakozása ellenére), személyes tárgyainak, ruhadarabjainak, csontjainak gyűjtése, translatiója (a nemes cél okán még megbocsátható rablás útján is).963 964 A Szentkereszt egy darabjának 4. század végén történt letörése talán az egyik első ereklyelopásról való híradás (Peregrinatio Etheriae ~ Itinerarium Egeriae - Vanyó 2005 216), mely egyben feltételezi a relikviával együtt a csodatévő erő transzportálásának szándékát is.954 Az ereklyék túlzott tisztelete tekintetében a donatisták mentek a legmesszebb, hiszen a mártírok csontjait gyakran talizmánként hordták magukkal (Sághy 2003 136). Ezzel szemben Theodosius és uralkodótársai közös edictumban tiltották meg a sírok bolygatását (Codex Theodosianus IX,17,6-7) - valószínűleg kevés sikerrel. Mások sem nézték mindezt jó szemmel: holttetemeket hurcolnak végig az óriási tömegben (Iulianus, Epistulae et leges); összegyűjtötték a bűnözők csontjait és koponyáit, (...) isteneket csináltak belőlük, és azt hiszik, jót tesz nekik, ha fel-alá járkálnak ezek sírjainál (Sardeisi Eunapios 472 - Brown P 1993 29 - ford. Sághy M). Szent Ágoston adta meg az ingatag erkölcsi alapokon álló translatio gyakorlatának eszmei legalizálását, amikor Szent István mártírföldi maradványairól ezt nyilatkozta: Akkor találtak rá, amikor Isten úgy akarta. Fényt hozott minden országba és mindenütt csodákat művelt. (Augustinus: Sermo 319,6.6 - Brown P 1993 118 - ford. Sághy M). Eudoxia császárné 438. évi szentföldi útjáról Mária tejét, orsóját és Jézus pólyáját is hazaküldte Konstantinápolyba (Nikephor. Kall. Hist. Eccl. 14,2 - Baán 2002 171), ami számunkra már nyilvánvalóan komolytalan, de megmutatja, hogy az 5. század elejétől üzletté vált az ereklyekereskedelem.965

sebben: amikor az [ereklyékre] pillantanak, akárha virágjában ölelnék át az élő testet: szem, száj, fül, minden érzék érez, s a tisztelet és megindultság forró könnyeivel úgy könyörögnek a mártírhoz, hogy járjon közbe értük, mintha élő valójában ott állna előttük (Economium Sancti Theodoris - Brown P 1993 33 - ford. Sághy M). A legtömörebb megfogalmazás viszont Venantius Fortunatusnál található: Szörnyű halállal halt, most életet ad sokaknak. (Brown P 1993 111 - ford. Sághy M). A szent sírok és ereklyék csodatévő hatásában való hit legalább a bronzkori görög hérosz-kultuszig visszavezethető (Fekete 2007 39), vagyis természetesen nem a kereszténység találmánya. Az ereklyék csodatevő hatásában való hit kereszténység előtti előzményeként a Tóra-tekercs (Péld 4,22 16,24; Grüll 2009A 60) és a zsidó rabbik sírjainak csodatévő ereje (például Judah HaNasi sírja Beit She'arimban) vagy a pogány amulettek,.gyógyító hatása" is felhozható. Pál apostol ruhadarabjait pedig már életében vitték, mint a cukrot (Csel 19,12). A zarándokok és hívők azonban mindig túl közel kerültek az ereklyékhez, így végül azokat menekítették, védték, elzárták (Marucchi - Vecchierello 1935 109).

961 A Szent Péter-bazilika confessiojában az apostol sírhelyének memóriájára nyíló nyíláson át évszázadokig pénzeket dobáltak le, melyek közt középkori magyar pénzek is voltak! Ilyen tárgyak alapján lehetett megvizsgálni például a keresztény forgalmat a Kelet-Adrián az 5. század és a gót háborúk viszonylatában (BrusiC 1993).

962 Általában papi személyek, szerzetesek stb., akika zarándokok szemében odaadó, önfeláldozó, szent életű szolgák és a helytől fel is magasztosulnak. Egyiptomban a remeték élete már a 3. századtól kapcsolódott a szent helyek őrzéséhez, 5-6. századi kolostoraik pedig a zarándokok elszállásolásához. Sergiopolis 6. századi kolostorát például kimondottan ereklyék őrzésére hozhatták létre (Sörries 2011 236 241 261).

963 Ebből a hagyományból fejlődött ki az ereklye adományozásának szokása és a nemzetközi ereklyekereskedelem (Nolai Paulinus Ep 32.2 Roueni Victricius De laude Sanctorum, Brown P 1993 115-116 124 Testini 1980 609 Sághy 2003 158 Hudák - Nagy 2005A 68 2005B 68 stb.). A translatio (hamvak felemelése) hivatalos, pápák által is elősegített szokásának kezdetét I. Flonorius pápától számíthatjuk, míg előtte csak szórványos, szervezetlen jelenségként fordult elő, végül 1851- ben IX. Pius pápa tiltotta be végleg (Marucchi - Vecchierello 1935 85 108). Az ereklyegyűjtés azonban eredetileg mégsem a kereszténység találmánya, hiszen például több antik forrás is megemlékezik arról, hogy egy Delphoiből származó jóslat alapján Likhas hogyan vette magáhozTegeé város mellett Orestes (Agamemnón fia) csontjait, melyek birtoklása győzhetetlenné tette a spártaiakat (Pausanisas III 11 10 Herodotos I 67 Fekete 2007 127).

964 Az ereklyék darabjai ugyanolyan csodatévő erővel bírnak, mint az egész (Victricius: De laude Sanctorum).

965 A külvárosi temetők pusztulása miatt az ereklyék megmentése céljából a 7. század elején IV. Bonifác pápa és a 9. szá-