Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
3. Sopianae keresztény épületei
18 3. Sopianae keresztény épületei természetesen nagyobb közösségek együttléte vált lehetővé, így a 4. századtól egységesebb liturgiákat használhattak az adott városokban. A liturgia és a tömeg keresztény összekapcsolása pedig Constantinus korára intézményesült birodalmi szinten (Eusebios: H/'sf Ecc/VIII. 1.5.). Összegezve a domus ecclesiae ősképe az Utolsó vacsora, ahonnan az apostolok jeruzsálemi menedékén át Péter és Pál Róma városi szállásáig, majd a titulus-házakig tart a fejlődés. Úgy tűnik, hogy még a 4. században is ez volt a fő gyülekezőhely a városokban.64 Sopianae keresztényeinek 4-5. századi rendszeres gyülekezőhelyei tehát nem a temetőben, hanem a városban voltak. 3.2. Keresztény építészet Nagy Constantinus idején A pécsi temetővel kapcsolatban többször is felmerült a temetői bazilika egykori meglétének lehetősége. Constantinus okán itt kell kitérnünk a bazilikák eredetének és 4. századi használatának kérdésére, míg a konkrét pécsi lehetőségekkel egy külön fejezetben foglalkozunk majd. A keresztény vallás szabad gyakorlásának engedélyezésén túl a monumentális építkezések terén Constantinus császár maga mutatott olyan példákat (Matthiae 1962 36-41), melyek az egyház anyagi lehetőségeit még egy ideig jóval meghaladták.65 Heléna és Constantinus azelső„birodalmi"síremlékhelyeket (mártírium és memoria) a Szentföldön, illetve Rómában építtette66 - Cuius regio, eius religio. Róma püspöke megkapta a korábban lovassági kaszárnyaként használt laterani palotát, ahol megépült a S. Salvator templom (S. Giovanni in Laterano néven ma is ez a pápai főtemplom). A vatikáni dombon az 1-2. század fordulóján Péter apostol sírja fölé kis emléképület került, majd 330-tól megépült a S. Pietro-bazilika (memoria Petri).67 Az ostiai út mentén, a Tiberishez közel, az előkelő Lucina matróna saját családi temetkezési helyén temettette el Pál apostolt, akinek sírja körül később sokan temetkeztek, és fölötte épült meg a Constantinus által elrendelt kisebb memória- épület.68 A 4. század elejétől tehát megjelent egy kivételes temetői épülettípus, a mártír-templom (temetői bazilika), mely zarándok-templomként távolról érkező hívők és helyi megemlékezők sokaságát vonzotta. A keresztény temetők sírépítményeinél egyedül a zarándok-templomok esetében volt cél a tömeg befogadása, mégpedig a zarándoklat okát jelentő sír/ereklye körüljárhatóságának biztosítására (Guzsik). A bazilika, mint épületforma általában félkörös végződésű, elnyújtott téglalapalakú csarnok, melyet belső oszlopsorok hajókra tagolnak. A középső hajó teteje kiemelkedik a mellékhajók69 fölé. A keresztény bazilika kialakult részei: vestibulum (a bejárat után következő előcsarnok), az atrium (oszlopos folyosókkal keretezett udvar a bejárat előtt), narthex (a bazilika főépületét az átriumtól elválasztó előcsarnok), hosszanti hajók (1,3 vagy 5), schola cantorum (ráccsal körülvéve), ambo/nes (a faltól távolabb elhelyezkedő korai szószék/ek), pergula 64 A Constantinus előtti Rómában több mint 40 ilyen házról van említés (Dolhai 2001 145), a 4. században pedig mindenütt ott voltak már (Eusebios: Egyháztörténet 8,1.5). 65 A 4. század második felétől már az egyház építette a bazilikákat (Bowes 2008B 73). Milánóban Ambrus püspök például négy bazilikát tudott építtetni (Basilica Salvatoris, Basilica Apostolorum, Basilica Martyrum, Basilica Virginum). 66 A bipoláris modell szerint a temetői bazilikák a városfalakon kívül épültek. (Csak az jelentett kivételt, ha a mártír kivégzése helyén emelték a bazilikát - például a Tarragona amphiteatrumában épült templom). Funkciójukat tekintve elsősorban a mártírok tiszteletét szolgálták, másodsorban befogadtak más halottakhoz és emlékükhöz kapcsolódó szertartásokat, illetve néha keresztelőhelyként is működtek. Ezzel szemben a városi püspöki templom kimondottan áldozati liturgia és keresztelés számára épült. (Wataghin 2003 230 243) 67 Szent Péter emlékhelyét (és sírhelyét) annak oszlopmaradványai alapján rekonstruálták, illetve Pál sírfelirata is ismert (Matthiae 1962 27-29 41 41-46). 68 A San Paolo fuori le mura bazilika, azaz a három császár bazilikája II. Valentinianus uralkodásától Theodosius császárig épült meg és Siricius pápa szentelte fel 396-ban, mozaikjait pedig 440-445 között készítették el. Pál maradványait a Szent Pál-bazilika főoltára alatt a 2002-2006 közt folyt - még közöletlen - ásatáson valószínűleg meg is találták. 69 A mellékhajókat eleinte a zarándokok elszállásolására használták (Gáspár 2005 40), mint például a ciprusi Amathous akropoliszában épült bazilikánál, vagy a szentföldi templomoknál (Sörries 2011 232 266). Más vélemény szerint inkább a kereszthajókban történt ugyanez (Füzes 2002-2003 182). Feltételezhető, hogy már Jeruzsálemben, a 2. Templom idején is volt külön szállás- vagy gyülekezőhely a zsidó zarándokok számára, illetve Aranyszájú Szent János szerint korai keresztények is éjszakáztak Daphnéban a Matrona-zsinagógában, hogy a gyógyulás csodájában részesüljenek (Gröll 2009A 173 213). Orazio Marucchi szerint viszont a mellékhajókban a liturgiánál segédkezük kaptak helyet (Marucchi - Vecchierello 1935 377) - ami leginkább csak a szertartás idejére lehet igaz, és ne feledjük, hogy az 5. század előtti temetői bazilikák nem a liturgiához, hanem a szentek sírjaihoz és a zarándoklathoz kötődtek.
