Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
3. Sopianae keresztény épületei
3.I. Keresztény építészet Nagy Constantinus előtt 17 kultak. Például Rómában a Ss. Giovanni e Paolo, S. Pudenziana, S. Prisca, S. Prassade, S. Maria in Trastevere, S. Maria in via Latina,55 illetve a S. Clemente (amely még korábban Mithras szentély is volt56) stb. A magánházak „templomainak" fejlődés szempontjából több típusa volt, de provinciánként is különbözhettek, hiszen keleten és Rómában már az első század első felében erősen terjedt a kereszténység, míg nyugaton ez csak bizonyos fáziskéséssel következett be. Szíria tekintetében ismerjük a fejlődési sorrendet,57 ami Pannóniára nézve a kereszténység későbbi elterjedése miatt szintén csak fáziskéséssel lehet érvényes. Az első fázisban Pál idején szervezett magánközösségek gyűltek össze anélkül, hogy megváltoztatták volna a házat.58 Itt a magukra maradt apostolok jeruzsálemi lakhelye mintájára állt egy (felső) kamra/szoba, ami egyszerre hálóhely, gyülekezőhely, imahely és a kenyértörés helye is volt (Brown G B 1886 1 Lanciani 1892 109-110).59 A fejlődés második szakaszát a „háztemplom" (domus ecclesiae, church of the house) jelentette, itt a templomot átvitt és valódi értelemben is még mindig inkább maga a közösség, a hívők alkották. A házak belsejében átalakítottak egy szobát az összejövetelek céljára.60 Korábban a pogány házi szentélyeknek is volt elkülönített helyük a házon belül, a keresztényeknél viszont már nem csupán a családtagok, hanem a kis hitközösség gyülekezett össze (hívők, katekumenek, vezeklők, papok). Később a gyülekezőhely a szertartás terén kívül további belső részekkel, elkülönített helyiségekkel bővült (Bowes 2008B 50): tárolóhely (a liturgia eszközeinek), helyiség a szegények és zarándokok számára, étkező, kórház, segélyező hely, végül püspöki rezidencia (Marucchi - Vecchierello 1935 381). Az egyes háztemplomoknak használati idejük alatt akár több külön fejlődési, átépítési periódusa is lehetett, például amikor megjelent a helyiségben a félköríves oltár (Gáspár 2005 31). A domus ecclesiae, ha nem is egyszerre, de Birodalom-szerte elterjedt, a szíriai Dura Europostól az angliai Lullingstone-ig,61 sőt a 2. századtól keleten már hozzájuk kötődő megnőtt közösségekkel és kialakuló helyi liturgiákkal számolhatunk. A harmadik szakasz, a teremtemplom (hall of the church, aula ecclesiae) a mai értelemben vett templomépületeket mutatja, nagy közösségi liturgiák számára kialakítva. (Kidner 2001 358)62 Ez csak funkciójában azonos a későbbi bazilikával.63 A legkésőbb alkalmazott átépítési típus tehát, amikor az antik épületeket nagy terekkel, több ember befogadására tették alkalmassá, vagyis már mai értelemben vehető templomok lettek. A nagyobb épületekkel 55 A 7-8. században épült templom egy Pál hagyományát őrző épület fölé került, ahol az apostol két éves háziőrizete alatt a praetorianusokat is térítette. Az 1. századi épület feltételezhetően háztemplomként is szolgált. (Marucchi - Vecchierello 1935 25) 56 Rómában 313 előtt és főleg utána számos pogány építményt szenteltek kereszténnyé. Például Damasus mártírbazilikája a Generosa temetőben egy Diana-templom fölé épült, a Priscilla-katakomba Görög-kápolnája mellett egy nympheumból lett keresztény sírkamra stb. (Marucchi - Vecchierello 1935 72 152 180, Róma keresztény templomainak pogány eredetéről részletesen: Lanciani 1892 28-29 162-163). Rómán kívül például a szíriai Saqqa ókeresztény templománál (Major - Szécsi 2004 33), a tried I. bazilikánál (Binsfeld 2006 38), és még rengeteg helyen adatolható a váltás. Az átalakulások egy része még csak nem is közvetlenül a Constantinusi fordulat utáni évtizedekben következett be, hanem később. A Pantheonból például csak 609-ben lett S. Maria dei Martiri-templom. Keleten a váltás főleg az 5. századra tehető, míg nyugaton a keresztény templommá való átalakítás sokszor nem közvetlenül követte a pogány használat megszűntét (Bowes 2008A 596). A keresztény templomok visszamenőlegesen kitalált előfutáraiként felmerültek az ismeretlen istennek Hadrianus által emeltetett templomai (Lampridius Alex. Sev. 43). 57 Előzőleg Richard Krautheimer templomfejlődési fázisai: a./ Apostoli idők: magánháznál (rítus: kenyértörés, agapé), b./ 2. század közepétől a 3. század közepéig a valódi domus ecclesiae (átalakított magánház), c./ a 3. század közepétől aula ecclesiae (nő a gyülekezet) (Krautheimer 1969 1986 23-37 Bowes 2008A 579-580). 58 ApCsel 17,1 -3; 10-11; 17. Háznál: Rám 16 5; 11; 23; Kol 4,15; Filem 1,2.; Didascalia Apostolorum XII,57 (Gáspár 2005 30 Erdő 1983 171-172). Ezek az épületek a változtatás nélküli római otthon képét mutatták. Mindez megfelelhet a zsidó istentisztelet 3 formája (házi, zsinagógái, nagytemplomi) közül az elsőnek. 59 A legrégebben ismert ilyen célra használt épület talán Ananiás háza volt Antiochiában, ahol Pál visszakapta látását. A helyen később kis templom is épült. (Sörries 2011 243) 60 Kim Bowes ezzel ellentétben Dura Europos példáját csak kivételnek tartja, vagyis a domus ecclesiae alapvetően még a 3. században sem átépítés eredménye (Bowes 2008A 581). Mindenesetre az emeleti szoba általános használatát írott források is alátámasztják (ApCsel 1,13 Mk 14,15 Philopatris 23.). 61 A domus ecclesiae félben maradt kiépítésű példája Rómában a Faustinus-ház, amelyet Titus Flavius 95-ben történt kivégzése után Mithraeummá alakítottak át (Artner 1958 29). 62 Orazio Marucchi valószínűleg ezt a fázist nevezte domus dei-nek, de még fífu/í-házat értett alatta (Marucchi - Vecchierello 1935 381). Federico Guidobaldi észrevétele nyomán azonban már inkább a titulus-templomok mögött a 3-4. század folyamán kiépült terem az aula ecclesiae (Guidobaldi 2000 127-128 Bowes 2008B 74). 63 Ennél a pontnál Gerard Baldwin Brown nézete eltérő volt, mert szerinte a basilica a lakóház belső udvarának lefedésével jött létre. Brown nemcsak itt, de az antik schola épületrész keresztény környezetben való értékelésében is bizonytalan talajra jutott. (Brown G B 1886 50-55 74sk.)
