Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
8. A temető topográfiája
160 8. A TEMETŐ TOPOGRÁFIÁJA télye először nyugat felé nézett. A 4. században a liturgia rendje megváltozott és a miséző pápa a híveknek háttal kezdte bemutatni az áldozatot. Ebben az esetben viszont azt nyugat felé tette volna, így a bazilika II. Valentinianus által megkezdett újraépítése már fordított irányítással, keletelve történt, hogy a híveknek háttal álló áldozatbemutató pap kelet felé nézhessen.726 Ez a keresztény templomok keletelésének kialakulását bemutató egyik legjobb példa, melyet más területeken is követni kezdtek, még akár a nem eucharistikus rítus tartására épült temetői épületek esetében is. A 4. század legvégére kialakult irányítási szokás kezdeti lépéseit Prudentius is leírja Psychomachia c. költeményének végén, a templomépítési jelenetnél: Sík terepen fut arany mérőrúd, hogy kijelölje/ hol magasodjon a négy homlokzat a fallal arányban / meg ne szakítsa sarok, kiszögei Ive a síkból, a távot/megrontván a falak szabta szabályos alakját./És ha kelet fényét három kapu ontja a házba,/illik az is, hogy a dél három kapu által eredjen/napnyugaton ugyanígy három kapu nyíljon a térre, északi oldalon is három nyílás mutat égtájt/a magas épületen, (ford.: Csanád Béla - Vanyó 2005 173). Ankyrai Nilus az 5. század elején már magától értetődően keleti apszisról írt (Epistula IV 61), noha a bazilikáknál az 5. században is váltakozik még a keletelés a nyugati irányítással (Gáspár 2005 32), sőt a líbiai Pentapolisból (Kyrenaika) vagy Al-Athrunból (Erythron) még a 6. századból is ismert néhány Ny-i irányítású templom, nem beszélve az észak-afrikai bazilikák egy részéről (Sörries 2011 334 337 389). Elmondtuk, hogy a sírok Ny-K irányú tájolása Pannóniában és Pécsett is előbb vált szokássá, mint a temetői épületek keletelése. Az is megfigyelhető, hogy a temető legnyugatibb sávjában levő épületek körül rendre Ny-K irányítású sírok voltak, míg a kissé DK-re elhelyezkedő Apáca utcai építményeknél ez már vegyes képet mutat. Ennek magyarázata, hogy az utóbbiak használata korábban kezdődött, mint a Szent István téri épületeké, de velük egy időben még folytatódott. Míg a sírok keletelése még a 4. század 2. felében sem jelenti a kereszténység feltétlen bizonyítékát,727 a temetői épületeké ekkor már igen728 - annak ellenére, hogy az ÉNy-Balkánon a római út elhelyezkedése adott esetekben még a következő századokban is felülírta ezt az egyre elfogadottabb építési szabályt.729 Pécsett a keletelés szokása a síroknál indul, ezt követik a 4-5. század fordulóján vagy még később épült közösségi épületek (Ókeresztény Mauzóleum, Cella septichora), majd a legkésőbbi családi sírboltok az 5. század első évtizedeiben (Id. XXXV. sírépítmény). Az eddig ismert pécsi temetői építmények egy részének pontosan ismerjük a tájolását (I—VII., XIII—XXVII., XXVIII—XXIX., XXXI—XXXIII., XXXV-XXXVI.), másokét csak hozzávetőlegesen (Vili—IX.) vagy egyáltalán nem (X- XII.). A pécsi sírkamrák esetében felfedezhetők irányításbeli szabályosságok és hasonlóságok. Az É-D irányt leginkább az I., V-VI„ valószínűleg a Vili—IX., XVI., XXI-XXV. és a XXIX. sírépítmények közelítik meg. Az É-D tengelytől néhány fokkal, de nem egyenlő mértékben eltérő irányítású sírkamrák a II—IV., VII, a XIX-XX., a XXXI., és a XXXVI. Nagyjából K-Ny irányítású (a K-Ny tengelytől néhány fokkal eltérő) temetői építmények a XIV., XVII— XVIII., XXVIII., XXXII—XXXIII. és a XXXV. Fordított, azaz Ny-K irányú a XXVII. sírkamra.730 Az É-D és K-Ny irányítás, valamint az azokhoz közel álló változatok adják tehát az eddig ismert irányok többségét. (Ezektől az Apáca u. 14. sz. alatti két épület tér el markánsan, ugyanis a XV. temetői építmény határozottan ÉNy-DK tájolású, míg a mellette levő XIII. sírépítmény ÉK-DNY tengelyű.) Általánosságban kijelenthetjük, hogy kétszintes építmények esetén a felszíni épületek követik sírkamráik irányítását. A föld alatti sírkamrák és sírépítmények pedig néhány kivételtől eltekintve (XXVII., XXXIII., XXXV.) É-D irányúak, bejárattal D felé. A leggyakoribb tehát az É-D irányú tájolás, ami azantik-pogány hagyományokban gyökerezik (Grabar 1946 105, Fülep 1984 146). Az É-D tengely alkalmazása azonban nem csupán pogány gyakorlat volt, hanem építészeti tradíció és helyi praktikum is, ameny- nyiben e sírkamrák bejárata a város vagy a városból kivezető út felé fordult. Ezt a tradíciót a temető belső szerkezetéhez alkalmazkodó későbbi sírkamrák építésénél is figyelembe vehették. A fentiekben láttuk, hogy a temetői épületek irányítása tradicionális okokból megpróbált igazodni a városhoz, az utakhoz és égtájakhoz. Mindezt befolyásolta a földrajzi helyzet. A hegy lábánál fekvő város a Mecsek ÉK-DNy vonulatához igazodott. A domborzati viszonyok a Mecsek esetében egyrészt a D felé való lejtést, másrészt a hegy lábánál kialakult természetes patakvölgyek irányát jelentik. A lejtés miatt statikai okból is előnyös Vecchierello 1935 153). 726 Flasonló módon építették át a San Marcello-bazilikát (Artner 1958 59). 727 Késő antik bazilikák ókeresztény meghatározása mellett gyakran az egyetlen érv azok K-Ny tájolása. 728 Pécsett a késő antik temető ÉNy-i, vagyis ókeresztény részén az épületek közül a nagyobbakat praktikus okokból K-Ny irányba tájolták (Visy2007C 111 2007D 137). Ez a természetes patakvölgyekhez való alkalmazkodást és főleg azt célozta, hogy a hosszú sírkamra ne nyúljon be túlságosan a föld alá. Mindez leginkább a Cella septichora félig földbe mélyített építményére igaz, a Mauzóleum esetén csak a felszíni épület volt igazán nagy, az Apáca utcai Csoportos temetkezési hely (XVI.) pedig É-D irányú. Az építészeti praktikum azonban mindenképpen fontos tényező volt. 729 Bicina, Rizinice, Brzet (Uroda 2010 246), Nis No. 42. templom (Rakocija201 1 19). 730 Nis-Jagodin-Mala 4. század végén készült sírkamrája, mely a pécsi I. sírkamra legközelebbi párhuzama szintén Ny-K irányítású!
