Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
6. Építészeti elemek
6.7 6. Átépítések/spolia 101 anyag nyerése volt a cél. A XXXV. sír esetében egy korábbi épület (sírépítmény?) anyagának hasznosítása feltételezhető. Egyebekben a Mecsek lábánál a késő római időkben is bőségesen rendelkezésre állt a mészkő és a téglaégetéshez szükséges agyag, nem volt feltétlenül szükséges és általános az építőanyagnyerés célzatú rombolás. A 10. szempontra (ismeretlen ok vagy több ok egyszerre) egy példát idézhetünk. A XVII—XVIII. pogány sírkert kőalapjait a 4. században már temetkezésekkel szakították át. Ennek oka lehetett egyszerűen a kegyelet (pietas) megszűnése, tudatos keresztény deszakrifikáció, vagy praktium (területkihasználás, építőanyag nyerés). 11. szempontként vethetünk fel egy új kritériumot, mely bizonyos mértékig szintén a spolia témakörbe tartozik, de nem az építményekre vagy azok anyagára, hanem az építkezési helyre vonatkozik. Ez pedig nem más, mint az épületek sűrűsödése, ami akár a praktikum szempontja alá is besorolható lenne. Az eleinte ritkásan beépített temető területét egy következő hullámban jobban kihasználták és az egymástól távolabb álló épületek térközeit is beépítették újabb sírkamrákkal. Mindez Nagy Levente megfigyelése, aki Ostia, Isola Sacra és a Vatikán temetői épületeinek hasonló sűrűsödését hozta fel analógiaként. Sopianae temetője esetében ez a sűrűsödés néhány évtized alatt játszódott le. Összességében kijelenthető, hogy Sopianae temetőjében az eredeti építésekhez hasonlóan az átépítések szempontjából is a praktikum volt a legfontosabb tényező. Mindezt az új keresztény temetkezési szokások szolgálatában alkalmazták. Az átépítések és tovább építések révén legmegbecsültebbnek tekinthető két temetői épület (V. sírkamra és Ókeresztény mauzóleum sírkamrája) korabeli átépítése utal arra is, hogy a két legtiszteletreméltóbb ókeresztény halott bennük nyugodott. Az előbbiben talán mártír, az utóbbiban esetleg confessor püspök, akiknek a nevét sajnos nem ismerjük.
