Őszi Zoltán (szerk.): A múzeumpedagógia lehetőségei a Szovjetunióba hurcoltak drámájának iskolások számára történő élményszerű feldolgozására. Országos Múzeumpedagógiai Workshop, 2016. november 3. (Kaposvár, 2016)
A foglalkozás célcsoportja: 14-18 éves diákok A foglalkozás időtartama: 180 perc A foglalkozás alapját két dokumentum szolgáltatja. Maria Kranner, a ház egykori tulajdonosának lánya visszaemlékezése a 1. A ház és a porta 2. A család 3. A gyerekek élete 4. A felnőttek élete 5. Ünnepek, szokások témakörökben, és a család sorsa a 2. világháborúban és ezt követően. Valamint Zentai Tünde 1983.04.18-án Hidason készült interjúja Biszak Ferencné Varga Júliával. A foglalkozás helyszínei a Skanzen jánossomorjai Kranner család háza és a Hidasi lakóház, és az ahhoz kapcsolódó Történelem sodrában kiállítás, valamint a jánossomorjai Szent Anna kápolna és a Harkai lakóház. A múzeumpedagógiai módszerek az enteriőrök szempontok alapján történő megfigyelése, a szokások és az életmód összehasonlítása, és a személyes történetek alapján a történelmi szituációk értelmezése. Munkaformák: egyéni megfigyelés, csoportmunka, közös megbeszélés. A témák feldolgozásában a honlapunkról letölthető dokumentumok, anyagok és a Skanzen Örökség Iskola füzetek III. száma segítik a diákokat és pedagógusokat. Összefoglalás: Nehéz témák, történelmi traumák feldolgozására nagyon jó lehetőséget kínálnak a múzeumok kiállításai és a múzeumpedagógia korszerű eszközei. A kiállításokban látható dokumentumok, műtárgyak, fotók, filmek, személyes visszaemlékezések segítik a diákokat ezeknek az eseményeknek az értelmezésében, a résztvevők választási lehetőségeinek, élethelyzetének megismerésében. A foglalkozások erős érzelmeket keltenek a diákokban, felejthetetlen élményt nyújtanak. A foglalkozások segítik a diákokat a történelmi események megértésében, ugyanakkor saját történelmi szerepük felismerésében. Másik szintén nagyon fontos célja ezeknek a foglalkozásoknak, hogy a diákok megérthetik az eseményekben résztvevők motivációit, dilemmáit, ezúton is erősítve az érzelmi intelligenciát és az empátiát. A projektek során szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a múzeumoknak és az iskoláknak is új, izgalmas, a diákokat megszólító oktatási formákat kell nyújtaniuk. Tovább kell lépni a „mindent tudó", a tudást frontálisan átadó,„szólózó"tanár szerepén. Nem a pedagógusoknak kell az ismereteket „adagolni". Ez vonatkozik a múzeumpedagógusokra is. A bemutatott projektben a múzeumpedagógus és a tanár „megszervezi" a diákok csoportos, vagy önálló ismeretszerzését. A megszerzett ismereteket a diákok továbbadják egymásnak, majd azt önállóan alkalmazzák. Ha kellőképpen motiváljuk a gyerekeket, akkor a foglalkozás során ők maguk„húzzák be", szerzik meg a továbblépéshez szükséges ismereteket. Nekünk csak meg kell mutatnunk az ehhez szükséges adatbázist, és azokat a csatornákat, eszközöket, amelyek ezt az önálló, általunk csak „játékmesterként" levezényelt ismeretszerzést segítik. A foglalkozásoknak inspirációt, kiindulási alapot kell nyújtania ehhez az ismeretszerzési formához, amely a gyerekek kíváncsiságára és fantáziájára épül. így ez a tevékenység nem zárul le a múzeumban vagy az iskolában, hanem az egész életen át tartó tanuláshoz ad segítséget és mintát. 44
