Őszi Zoltán (szerk.): A múzeumpedagógia lehetőségei a Szovjetunióba hurcoltak drámájának iskolások számára történő élményszerű feldolgozására. Országos Múzeumpedagógiai Workshop, 2016. november 3. (Kaposvár, 2016)
Gulágról a múzeumpedagógiában: Amiről lehet és amiről kell beszélni HÍDVÉGI ANDRÁS Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest A gulág emlékévhez kapcsolódóan szeretném bemutatni a Hadtörténeti Intézet és Múzeum ehhez kapcsolódó tevékenységét, lehetőségeit, és általánosságban beszélnék a múzeumpedagógiai foglalkozásaink felépítéséről, céljáról, működéséről. Az emlékévhez kötődően külön tárlatot ugyan nem rendezett a Múzeumunk, de egy másik kiállítás részeként átadott egy egytermes kiállítást: „Elhurcolva - Távol a hazától; Magyar katonák szovjet fogságban 1941-1955". A kiállítás kiemelten a hadsereg szempontjából foglalkozik a Szovjetunióba került katonákkal, ehhez külön múzeumpedagógiai foglalkozás nem készült, idén ugyanis, a tavalyi évhez hasonlóan, az I. világháború centenáriuma és az 1956-os forradalom 60. évfordulója került foglalkozásaink középpontjába. A kiállításban ezért kapott helyet egy „barakk" múzeumpedagógia sarok, ahol a látogatókat megszólítva,,,megmozdítva" próbáljuk kicsit jobban bevonni a történetbe. A sarok jól bemutatja és ötvözi azokat a célkitűzéseket és eszközöket, amelyeket mi fontosnak érzünk a múzeumpedagógiai foglalkozások megtervezésénél, vezetésénél. Ugyanakkor a gulág témakörével több új vagy régebbi kiállításunk anyagában fellelhetőek átfedések, hasonlóságok. Az első világháború életkörülményei, a lövészárkok világa, sok ponton hasonlítanak annak a világnak a képére, amelyben a láger rabjai éltek (elég itt a hadifogság kapcsán aktuális, a „Szamár-sziget szellemkatonái" című könyvre, az ahhoz kapcsolódó filmre és vándorkiállításra utalnom). Az 1956-os forradalom kapcsán pedig az ideológiai átfedés az, amiben sok hasonlóságot lehet felfedezni. Ahogyan a pedagógia is a nevelés és az oktatás kettősségét és egymás mellett való jelenlétét tartja fontosnak, ez számunkra is fontos a Múzeumban tartott foglalkozások, „rendhagyó tanórák" kapcsán. A múzeumi környezet, az informális jelleg, a frontális oktatástól való eltérés, és az érintett témák (pl. háború) talán még inkább lehetőséget nyújtanak számunkra, hogy az oktatás mellett a nevelés, az információk átadása mellett az elgondolkodtatás, véleményformálás, világnézet alakítása is szerepet kapjon. Én a foglalkozásokon a hangsúlyt a nevelés felé próbálom eltolni, egyrészt azért, mert az iskolával szemben a múzeumban a hallottakból nincs semmiféle számonkérés. Ahhoz, hogy a hallgatóság figyelmét fenntartsuk, és érzelmileg is még inkább hatással legyünk, fontos a foglalkozások felépítése. A múzeumpedagógusnak általában a tanóráktól eltérően nem 45 perc, hanem 1,5 óra áll rendelkezésére, ami nagyon fontos különbség. Van lehetőség arra, hogy mindenre hosszabb időt szánjunk. Röviden általánosságban bemutatnám a múzeumpedagógiai foglalkozásainkat. A foglalkozások felépítésénél elsőként a cél megfogalmazása a fontos: mit szeretnék elérni, elmondani, közvetíteni, ehhez kell hozzárendelni a formát és a tényanyagot. 27
