Őszi Zoltán (szerk.): A múzeumpedagógia lehetőségei a Szovjetunióba hurcoltak drámájának iskolások számára történő élményszerű feldolgozására. Országos Múzeumpedagógiai Workshop, 2016. november 3. (Kaposvár, 2016)
Az Alzhir egy orosz rövidítés latin betűs átirata: Akmolinszkij lager zseny izmennikov rodiny = Akmolai tábor a hazaárulók feleségeinek. Az összetételből az Akmola szó a tábor helyszín alapú elnevezésére utal. A tábor Akmola helység közelében épült, Kazahsztán területén. Ez a földrajzi elhelyezkedés feltétlenül említést érdemel, hiszen a tény, hogy múzeum jöhetett létre ezen a helyen, nem független attól, hogy nem orosz területen, hanem egy az 1990-es években függetlenedő tagköztársaságban kapott helyet a komplexum, ahogy arra később ki is térek. A tábor felállítása az 1936—40-ig tartó ún. Nagy Tisztogatás idejére esik, azon belül is a sztálini politikai terror csúcsidőszakának számító 1937-től kezdődő időszakhoz, amelyhez számos politikai kirakatper adta meg az alaphangot. Ebben a közegben született meg 1937. augusztus 15.-én a 00486-os számú NKVD rendelet, amely megteremtette a jogalapot az „árulók" feleségeinek, női hozzátartozóinak elítéléséhez és internálásához. Az új feladathoz új infrastruktúrára volt szükség, így került sor 1937. december 3.-án a tábor felállítására a roppant mostoha, erős hőingadozással terhelt időjárású kazah területen. A télen akár mínusz 40, nyáron plusz 40 Celsius fokot is elérő és meghaladó hőmérsékleti szélsőségek uralta terep fogadta az 1938. január 6.-án érkező első fogolyszállítmányt. A december 5.-i alapítás nyilvánvalóan nem jelentette a tábor valós kiépítését, mert a források tanúsága szerint igen gyorsan megteltek a férőhelyek, a raboknak hamarosan maguknak kellett gondoskodniuk barakkjaik megépítéséről vályogtéglából, kezdetleges színvonalon. Matracok hiányában deszkákra szórt szalmán aludtak. Fűtésre a fa hiánya miatt a közelben nagy mennyiségben fellelhető nádat használták, amelynek gyenge hőleadó képessége miatt azonban a barakkokban az átlaghőmérséklet igen alacsony, maximum 6-8 fok volt.3 A tábor lakói nők és gyermekek voltak. Kezdetben terhes asszonyokat és csecsemőket nem internáltak (ez később változott),„Az 1937-es operatív parancs... kifejezetten megtiltotta a letartóztatást állapotos és csecsemőjüket gondozó asszonyok esetében."4 így az első transzportban például a gyermekek életkora 1-3 évig terjedt, hiszen a 3 évnél idősebbeket elszakították édesanyjuktól és állami gondozásba vették. Kezdetben a különösen veszélyesnek ítélt rabokat irányították ide, később azonban - a terror fokozódásával - 1939-től közönséges munkatáborként működött. Az asszonyoknak azonban a fizikai körülmények mellett egy fontos pszichikai teherrel is meg kellett küzdeniük: noha sokan közülük saját jogán is neves politikai személy, ismert művész vagy állami és közéleti szereplő volt, ebben a helyzetben még az identitásuk is sérült, hiszen nevüktől, nemzetiségüktől megfosztva, csupán számmal jelölve, egy férfin - férjen vagy családtagon - keresztül határozták meg őket. Az 1953-ig fennálló intézményben körülbelül 20000 nő és gyermek fordult meg. Az asszonyokat általában 5-8 évre ítélték, de jó néhányan közülük sokkal több időt töltöttek itt, sokan pedig szabadulásuk után sem tértek haza, a környéken maradtak. A halálozási arány igen magas volt. 3 Barbara Bank: Hungarians in the Soviet Labor Camp. In.: NEB Yearbook 2014-2015. pp. 59-78. [online] http://www.neb.hu/asset/phpX5xkyX.pdf [2016. október 27.] 4 Anne Applebaum: A Gulag története I. Budapest 2005. p. 584. 11
