„Verje meg az Isten, aki ezt okozta." Gunszt János hadinaplója II-III. kötet, 1916-1917 (Kaposvár, 2015)

Berta Gyula - Horváth Szilvia: Gunszt János: "Verje meg az Isten, aki ezt okozta." Gunszt János hadinaplója II-III. kötet (1916-1917)

Gunszt János hadinaplója ll-lll. kötet [1916-1917]

földhöz vágja a puskáját s feltartott kezekkel felénk szaladva, kétségbe esetten kiabál „Nye pucáj panye, panye nye pucáj !”25 s megkapván egyik kezemet tovább könyörög. „Nye bojsze ruszki!”26 mondom neki, s kezdem kikutatni. Micsoda lázasan kezdett magától ledobálni minden s mily idegesen forgatta ki zsebjeit a ráirányuló puskák csövei közt! Munícióját, bombáját, kötszereit s patrontáskáját megtartottam s emlékként elvettem sapka rózsáját. Puskáját is beszállíthattam, nem tudott vele lőni, a Verschluss nem működött.

E kis idyll után folytattuk a gyújtogatást s egyszerre csak pár lépésre találjuk magunkat a muszkáktól, kik gyanútlanul surögtek forogtak. Óvatosan besurranunk egy már- éppen meggyujtott házba (más deckung nem kínálkozott) s lőni kezdünk. Első lövésem faszi volt, fejbe traffálom a Pistát, s még valami 5-re emlékszem, melynél felbukfencezett a ruszka s az ut porában vonaglott. Óriási zűrzavar, fej nélküli lótás futás keletkezett már az első lövésemre, de végre valaki rendbe szedte a fejetlen bandát s fegyvert kapva egy kissé veszélyes helyzetbe hoztak. A házban már kezdett [75. oldal] meleg lenni „gyerünk apám” pár házat még felgyújtván találkozom kiránduló Feldwachenkkal. A nagy lövöldözés miatt erősen hicceltek. Átveszem fölöttük is a kmdót s óvatosan visszem őket előre. Majd kiugrottam bőrömből ismét kint jártak keltek a ruszik. Biztosítom magunkat minden oldalról s egy másik kőházból újra Feuerüberfallt csináltunk, kellő hatással. Hogy jobban tudjuk őket lőni, előre kúsztunk egy utca kerítéséig mely utcán túl kb 40 lépésre kezdték magukat beásni. Pár percnyi hatásos lövetésük után felállók s kb 40 emberből álló csoportra ráordítok Hej ruszki! Podeite se dole pusku. Gore ruki! Kleba vutki ima dosztá!27 Hüh micsoda tüzet kaptam a rusziktól! Az a fa mely mellé bújtam olyan lett mint egy szita. Épp elegünk volt! „Vissza!” hason kúsztunk egy ház sarkáig, közben a knapp mellettem csúszó bácsit a földről épp előrébb emelt job karom alatt elvágódó golyó, az alsó karján megsebesít, ki puskáját eldobva ordított mint egy sakál. Még ezt a puskát is hoztam. A bácsit beküldőm s a házból még egy erős tüzet leadván egynémely gyújtogatás után berukkoltam, hol is mindenki csodálkozó szemeket meresztett az öreg zászlósra.

Kivilágosodván, időm volt a zugom vagonját megtekinteni. Valljuk meg, épp elegünk van, tiszta kő az egész, szerencsére az a puha mészkő vagy mi a rosseb. De mindössze kb 1 m mély a Stellung, de van [76. oldal] egy-két pflockos többé25 „Ne menekülj uram, uram, ne menekülj!”

26 „Ne félj, orosz!”

27 „Hé, orosz! Adjátok meg magatokat, puskákat le! Kezeket fel! Kenyérből és a vodkából van elég.”

49