„Verje meg az Isten, aki ezt okozta." Gunszt János hadinaplója II-III. kötet, 1916-1917 (Kaposvár, 2015)

Berta Gyula - Horváth Szilvia: Gunszt János: "Verje meg az Isten, aki ezt okozta." Gunszt János hadinaplója II-III. kötet (1916-1917)

Gunszt János hadinaplója ll-lll. kötet [1916-1917]

Egyébként úgy sejtem, holnap lesz valami. Requirált deszkából csinos deckungom van.

JÚNIUS 18.

Hát igen: sejtelmem valóra vált, kemény napunk volt. Reggel 6-kor kezdte a Pista lőni a mi Baonunkat, de csak gyengén 2 Battrieval. Igaz, ezek Fiánkéból nyomták a csomagokat. 14 7 tájban megyek fel a társasággal a Laufgrabenen dolgoztatni. Elosztom őket s a gránátok explorióját az erdőben figyelem kb 100 lépésről. Nem jól láttam a Laufgraben ama pontjáról tehát indulok jobb helyet keresni. A következő kanyarulat földhányásánál épp a felugráshoz guggolok le, mikor tőlem vagy [18. oldal] 10 lépésre egyjó öreg 18 cm-es gránát explodál. A légnyomás eldöntött, más bajom nem lett. Megyek tovább. Egy másik gránát az árok másik oldaláról vagy 40 lépésre explodál, a harmadik aztán Volltreffer; a következő kanyarulatban voltam, itt is szerencsém volt. Úgy látszik az árkomat kezdik lőni, gyerünk haza. Nem lett semmi baj pedig egy csomó lángot is kaptunk ide. Ettől a pillanattól egyre erősbö- dött a tűz, Vi 9-kor már dobtiizet élveztünk.

Borzasztó valami, szakadatlanúl lángok 3 Feldkanone s egy Schwere battrietól. 9, 12, 15 és 18 mm-esek is beleszóltak az ügybe. Dzzziú-dzzziú dzzziú dziu dzziú dziú bum-bumm bumm irrbumm. Meg a schwere sejtelmes suhogásai, gránát, ekrazit gránát Schrapnell. Huh! De azért megberetválkoztam s együtt vártuk a jövendőket Arnyassy Apánkkal és Mazeranerral. Persze a többi századokkal a telefonösszeköttetes megszakadt. Ugyan mi folyik ott ezeknél? Piros vér, azt tudjuk, de van-e élő ember? „Főhadnagy úr, én megnézem!” Nagy nehezen beleegyezett. Gránát jobbra, gránát balra, Schrapnell, sprengstück. Hát egy párszor lehasaltam az árok fenékre.

Sirás! Egy baka sir, idegsokkot kapott. Az árok torkolata tele lapuló bakákkal, könyörögnek hogy ne menjek tovább azt a részt lövik legjobban. Tovább megyek. Hát jól kinéz a lövészárok, nincs egy ép rész. Félig elpucolt traverzék, szétlőtt Brustwehr, összevissza heverő széttépett torniszterek, Brotsackok, vér, por mindenütt és [19. oldal] a traverzükhöz, avagy a földre lapuló bakák. Mindenki lent lapul csak a Beobachtungspostok állnak rendületlenül s halálsápadt arccal figyelik az elöterepet. „Jön-e a Pista, „Apánk” kérdem az egyiket. „Hej kadét úr, csak jönnének már az apjuk teremtését.” Kinézek én is, nincs semmi. Huhha, plöty! Mi volt ez? Schrapnell hulsni vág be fejem mellett. Épp elegem lett volna, gyerünk vissza. Rémülten állok meg: egy csizma fej, bent bokában levágott láb. „Meghalt?” „Még nem; „most viszik.”

19