„Verje meg az Isten, aki ezt okozta." Gunszt János hadinaplója II-III. kötet, 1916-1917 (Kaposvár, 2015)
Berta Gyula - Horváth Szilvia: Gunszt János: "Verje meg az Isten, aki ezt okozta." Gunszt János hadinaplója II-III. kötet (1916-1917)
Verje meg az Isten, aki ezt okozta. akkor nem nem szeretek a gyalogságnál lenni, mikor marsolunk, vagy rezolvában vagyunk, hozzá Divreservében. A főhadnagy úr 6x9-es gépjét megvettem mindenestül 72 kronért. [13. oldal] Úgy hallom az elmúlt éjjel a 67-eseknél 3 ruszka támadást vertek vissza, nekünk csak egy halottunk s egy néhány sebesültünk volt, de a muszkák vesztesége mindkettőben igen nagy volt. JÚNIUS Reggel 6-kor indultunk ki tovább ásni. Oberst Heissig a Brigaderos is kijött a munkát megszemlélni s mikor elhaladt mellettem, kérdezte a kíséretében levő Schuster kapitányt hogy ki vagyok. Ennek hallatára élénken magához szólított „Gunszt!” „Befehl Herr Oberst!” Eztán mondta hogy - noha írásban már megdicsért a patronilljaimnak nagyon örül hogy ezt a legfelsőbb hadvezetőség nevében személyesen is megtehi [megteheti] stb s nagyon barátságosán kezet fogott velem. Hát igen, egy picit jól esett az ügy szőrös kebelemnek. Dél óta Baoninspektin vagyok. Igen kellemes Beschäftigung ez, nem kell kirukkolni az ásáshoz. Az ásás gyönyörűen halad. Tegnap d.u. úgy 4 óra felé kezdtük s ma délben hatalmas, erős traverzéja 1.40 mély s 2 széles gyönyörű lövészárok készen van, d u : már a Hindernisszonát nyomták. Ebben a hónapban - tudja Isten miért - eddig mindig elfelejtettem feljegyezni, hogy Magda újabban ismét nagyon gyakran ir s hozzá levelet! Most már tökéletesen tisztában vagyok azzal hogy mért hidegedett el multkorában a mi „kis (?) ügyünk”. Önérzetét és büszkeségét sértettem meg azzal a bizonyos levelemmel. Most ismét jóbarátok vagyunk s ismét oly kedves tud lenni, jó dolog a boldogság. [14. oldal] Hej csak minél előbb véget érnének ezek a ruszka támadások, s itt lennének a nem is oly régen élvezett békésebb napok. Úgy sejteni azonban, hogy augusztus előtt nem mehetek szabadságra, ha ugyan megérem ezt az időt. Szeretném kinevetni magamat s felek hogy később önnönmagam előtt is szégyenleni fogom magam hogy leírtam, de pár nap óta nem a legjobb előerzeteim vannak. Úgy érzem, mintha innen épen haza nem kerülök. Noha többé kevésbé meg vagyok elégedve magammal s egy csöppöt az vigasztalna meg hogy utolsó pillanataimban elmondhatom hogy „Jó harcot harcoltam” s bár eléggé megbarátkoztam a halál gondolatával, nem szeretném itt hagyni az életet. Hisz fiatal vagyok, s szeretem az életet melyet igazán csak nagyon picikét élveztem. 16
