A Fürdőélet és egészségturizmus a Dunántúlon az ókortól napjainkig című konferencia tanulmánykötete (Kaposvár, 2015)
Halász Imre: Gyógyfürdők és gyógyulni vágyók a Dunántúlon a tömegturizmus kialkulása előtt
GYÓGYFÜRDŐK ÉS GYÓGYULNI VÁGYÓK A DUNÁNTÚLON A TÖMEGTURIZMUS KIALAKULÁSA ELŐTT 97 egyik spa'1 termékének előfutára volt. Napjainkban a balneológia Russel fellépését és tevékenységét tekinti a vízzel való gyógyászat modern kori kezdetének, kutatási eredményeit - természetesen továbbfejlesztve - mind a mai napig hasznosítják a „tenger általi gyógykezelésben"'2. Ahogy Angliában, úgy a Habsburg Birodalomban a 18. század második felében az orvostudomány egyre nagyobb mértékben alkalmazta már a gyógyvizeket, s az egyes tudományok fejlődésével a gyógyvizek kutatása kiterjedt azok analizálására is. Jóllehet Magyarország gyógyvizei már a rómaiak korától ismertek voltak, de első tudományos számbavételükre csak Mária Terézia uralkodása idején került sor. Ezekről a „Gesundheits- Brunne"-król az első összeírást 1752-ben Mária Terézia készíttette el, de a gyógyvizek hasznosításáról II. József intézkedett. 1763-ban a vármegyék orvosait felkérték, hogy amennyiben található a megye területén gyógyvíz, tegyenek jelentést saját vizsgálataik eredményéről. A felvilágosult abszolutizmus korában az addig döntően rendészeti jellegű és elsősorban vertikális köz- igazgatás, melyben az állam által felvállalt ügykörök száma minimálisra volt tehető, a 18. század közepére megváltozott, a rendészeti igazgatás körén túlmutató területekre is kezdett kiterjedni a birodalom igazgatásának figyelme. Ebből az államigazgatási modernizációból fakadó intézkedések pedig elsősorban a szak- igazgatás kialakulásának irányába mutattak. Az egészségügyi szakigazgatás kialakítása Mária Terézia egészségügyi programjának eredménye volt. 1752-ben a magyar királynő elrendelte, hogy valamennyi vármegye egy olyan jól képzett orvost foglalkoztasson, aki a megyeszékhelyen él, és amellett, hogy a szegényeket ingyen ellátja, a legfontosabb közegészségügyet érintő ügyekben a vármegyei vezetés segítségére legyen.13 Ez lesz - napjaink terminus technicusával élve - az a személyi állomány, mely Magyarország valamennyi vármegyéjében elkészíti a „Gesundheits-Brunne"-k első, majd később kibővített összeírását, és végzi el vizsgálatukat. A Mária Terézia által elrendelt, és a Helytartótanács által kivitelezett, a vármegyei orvosok által az 1760-as évek elején elkészített összeírás mintegy 350 kisebb-nagyobb gyógyforrás számbavételét eredményezte. A birodalom igazgatásának ez a lépése éppen akkor történt, amikor az orvostudomány fejlődése már tudományos alapú vizsgálatokat tett lehetővé. Az ekkor készített összeírás az alapja Heinrich Johann Crantz 1777-ben megjelent munkájának14, melyre a későbbiekben valamennyi szerző, így az általunk bőven idézendő La Langue János is hivatkozik. A gyógyvizek és gyógyfürdők számbavételét aztán szabályozás követte, ennek nyomán és eredményeként Balatonfüreden 1786-ban megszületett a fürdők irányítását szolgáló igazgatási rendtartás15. Magyarországon és Erdélyben jelentős gyógyvíz-elemzéseket végeztek, melyet számos nem magyar nyelvű publikáció is követett. Az első magyar nyelvű összefoglaló könyvet Varasd megye főorvosa, a luxemburgi születésű La Langue János (1743-1799) A' magyarországi orvos vizekről és a' betegségekben azokkal való élésnek szabott módjáról. A'szegényeknek kedvekért, címmel 1783-ban adta közre.16 La Langue könyvének adatbázisa 11 11 A köztudatban tévesen három latin kifejezésből származtatják eredetét, mondván, hogy a spa nem más, mint a „sanitas per aquam", „salus per aquam", vagya „sanus per aquam" latin kifejezésekből alkotott mozaikszó, melynek fordítása: gyógyítás víz által, illetve vízből nyert egészség. A valóság azonban más: a szó eredete egy földrajzi név, egy belgiumi üdülőváros, Spa neve. A helységnév a vallon eredetű szóra, a kutat jelentő „espa"-ra vezethető vissza. Spa-t (vagy Spaa-t) a 16. századtól egyre nagyobb tömegben keresték fel a brit turisták, az üdülőváros neve a 17. században már egyre szélesebb körben elterjedt, később valóban már csak a vízgyógyászattal kapcsolatban használták, s új jelentése mellett eredeti jelentése háttérbe szorult. 12 Elnevezése a görög„thalassa" (tenger), és a„therapeia" (gondozás) szavakból származik. A turizmus újkori fejlődésében jelentős lépés a francia Joseph de la Bonnadiere (1829-1887) a Montpellier Egyetemen 1865-ben megjelentetett doktori értekezése, ebben adja közre először az általa megalkotott kifejezést. (Bonnadiere 1865.) A módszer elterjesztésében nagy jelentőséggel bírt, hogy 1894-ben, Boulogne-sur-Mer- ben 150 orvos részvételével megrendezte a tengeri fürdőzéssel és hidrológiával foglalkozó első nemzetközi kongresszust. Az első thalasso intézetet 1899-ben nyitotta meg Louis-Eugene Bagót Roscoff-ban (Bretagne). A modern thalasso-terápia az 1960-as években alakult ki Franciaországban, onnan indult világhódító útjára. Kezdetben kizárólag a tengervizet használtáka kezelésre, ám ez az utóbbi évtizedekben ún. „tenger körüli gyógykezeléssé" szélesedett ki, ez azt jelenti, hogy a tengervíz gyógyító hatása mellett (hidroterápia) pakolásokat (alga, fango) vagy iszap- és algafürdőket továbbá egészséges tengeri klímában való eltöltést is (klímaterápia) ajánlják lehetőleg egyidejű alkalmazásra. A modern thalasso-terápia gyógyító célú alkalmazása igen sokrétű, sikerrel alkalmazzáka stressz, a kimerültség okozta problémákgyógyítására, az immunrendszer erősítésére, a szív-keringési és vérkeringési problémák, továbbá a reuma, a visszérbetegségek, a reumatikus fájdalmak kezelésére, de alkalmazzák sportsérülések, bőrproblémák, bélbetegségek, krónikus székrekedés és a Crohn betegség gyógyítására is. 13 Feith-Balázs 2012.152-153. http://www.kaleidoscopehistory.hu/index.php?subpage=cikk&cikkid=94. Letöltés: 2015.05.30. 14 Crantz 1777. Életrajza röviden: https://de.wikipedia.org/wiki/Fleinrich_Johann_Nepomuk_von_Crantz Letöltés: 2015.05.30. Munkájának eredményéről rövid összegzést ad: Kincses 1997.15-42. Elektronikus elérhetősége: http://epa.oszk.hu/00800/00861/00004/1997_t2.html Letöltés ideje: 2015.05.30. illetve http://www.aetas.hu/1997_1/1997_t2.htm Letöltés ideje: 2015.05.30. Itt jegyezzük meg, hogy neve a kortárs irodalomban is felváltva fordul elő Crantz, illetve Krantz formában. La Langue az utóbbit használja, ahogy számos bibliográfiában is így fordul elő. Flivatkozott könyvében nevét Crantz-nak írja. 15 II. József 1784 januárjában adta ki a balatonfüredi savanyúvíz-fogyasztás szabályozásáról szóló rendeletét. Eszerint a szén-dioxidos savanyúvizet helyben ingyen is lehet fogyasztani, ám aki el akarta vinni, annak fizetni kellett érte. A vizet később Fons Acidularum Fürediensis néven, lepecsételt palackokban forgalomba is hozták. Székely 1962.75. 16 La Langue 1783. A korabeli orvosi irodalom rövid értékelését adja: Kapronczai: http://www.tudomanytortenet.hu/tankonyvek/a_ kozegeszsegugy_tortenete/index.php?kat=14&id=0&idd=14 Letöltés: 2015.05.30. A 18. század végén számos könyvet adtak ki a Flabsburg Birodalomban, melyben országok, illetve tartományok szerint közreadták a vizek legfontosabb tulajdonságait, s bár folyamatosan készítenek egyes fürdőkre vízelemzéseket, ezek mellett is még hosszú évtizedekig folyamatosan és kizárólag a Crantz-féle adatbázisra történik hivatkozás.
