A Fürdőélet és egészségturizmus a Dunántúlon az ókortól napjainkig című konferencia tanulmánykötete (Kaposvár, 2015)
Bősze Sándor: Dél-balatoni fürdőegyesületek (1890-1944)
Fürdőkultúra és egészségturizmus a Dunántúlon az ókortól napjainkig Kaposvár, 2015 87-90 A dél-balatoni fürdőegyesületek (1890-1944) BŐSZE SÁNDOR Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára A reformkor végén csupán két kis vendégforgalmú hely volt a tó partján: Füred és Keszthely1. A tavat csak az 1880-as évektől kezdték magáért a fürdőzésért felkeresni. A balatoni településeken élők az 1890-es években kezdtek felfigyelni a turizmusban rejlő lehetőségekre. Először házaikat, udvaraikat kezdték csinosítgatni. A kis falvakba érkező vendégeket ekkor még meglehetősen szegényes körülmények fogadták. A forgalom aztán a századfordulót követően gyorsan nőtt. A Balatonnak az I. világháborút követően egyre nagyobb szerepe volt a turizmusban. A Balaton-kultusz fellendítésében a fürdőegyesületek játszották a döntő szerepet. A Balaton-kultusz ápolása volt az a találkozási pont, ahol az országos, regionális, megyei és helyi érdekek egybeestek, s egymást erősítve szerencsésen szabadították fel az emberi energiákat. A korszak bő fél évszázada alatt 58 fürdőegyesületet alakítottak a tó körül. Az első dél-balatoni fürdőegyesületek (Boglár, Fonyód-Bélatelep, Földvár, Berény) a balatonkeresztúrihoz hasonlóan csak nagy általánosságban határozták meg céljaikat: a „fürdőhelyek fellendítését" és a „fürdőközönség érdekeit" kívánták előmozdítani. Az első világháborút követően alakult egyesületek már lényegesen konkrétabban határozták meg céljaikat, s a korábbi elemek mellé újabbak kerültek. A településük közműfejlesztése érdekében hiteleket akartak szerezni; rendezni kívánták az utakat, a köztereket, a parti fövenyeket; szorgalmazták a közvilágítást, a csatornázásokat, a kutak létesítését; fontosnak tartották a vendégek olcsóbb élelmezését és az idegenforgalmi propagandát. A telektulajdonosok védelme szintén belekerült az alapszabályokba, melyeknek állandó eleme volt a Balaton-kultusz fejlesztése is. A fürdőegyesületek és a települések sokrétű kapcsolatát jól jellemezte Florváth József, amikor a balatonlellei fürdőélet községet átformáló hatásairól írt. A plébános elmondta, hogy a falu lakóinak 97%-a a századfordulóig földművelésből és szőlőtermelésből élt. A fürdőélet fellendülése jótékonyan hatott a helyi gazdaság fejlődésére. A helybéliek jobban tudták értékesíteni a terményeket, az iparosok és a kereskedők megrendeléseket kaptak, s a villasori építkezések a napszámosokat is kenyérkeresethez juttatták. A település népe megváltoztatta a szokásait. A fiatal nők például a kendő helyett kalapot és sapkát kezdtek el viselni. A bölcső is kiment a divatból, s felváltotta a gyerekkocsi. Még a házasodási szokások is megváltoztak a községben: „o kisgazdák leányaikat nem igen akarják kisgazdához férjhez adni, inkább csendőrhöz, rendőrhöz, vasutashoz stb. A kisgazda ifjak a városokban akarnak elhelyezkedni és álláshoz jutni. Menekülnek a földtől, s így lassanként a kisgazdák földjei a betelepültek, a (villatulajdonosok) kezeibe mennek át." A fürdővendégek száma növekvő tendenciát mutatott: a dél-balatoni körzetet látogatók száma az 1890- es évek elejétől 1907-ig hozzávetőlegesen ötszörösére nőtt. A fürdővendégszám emelkedése együtt járt a nyaralóépítések fellendülésével. A tó körül 1921-ben 1960,1941-ben pedig már 8000 villa állott. A fürdőegyesületek a fürdőkultúra színvonaláért - értelemszerűen - a legtöbbet a vízen és parton tudtak tenni. Egyik legjellemzőbb tevékenységük a strandfürdők kiépítése volt; ami az adott községek elképzeléseivel is találkozott. A tabi főszolgabíró 1931 -es jelentésében nagy elismeréssel írt a Zamárdi Parti Telepesek Fürdőegyesületéről: „... az egyesület megalakulása óta állandóan azon fáradozik, hogy strandján a fürdőközönség minden kényelmét biztosítsa. Strandhelyét sétautakkal építette ki, s fásította, majd 40 kabint magába foglaló kabinházat épített. Egy nyári cukrászdát létesített [...] Két, versenycélokra is alkalmas modern teniszpályát épített, az egész strandot villanyvilágítási hálózattal látta el, csónakdát és fényképészt telepített le." A Balatonhoz utazó vendégek a 19. század végén meglehetősen romantikus körülmények között lettek elszállásolva. A szemesi „fürdős" vendégek a vasútról ökrös szekérrel szállították csomagjaikat a faluba:,,... Hatalmas ládákban hozták magukkal az ágyneműt, konyhafelszerelést, élelmiszert, fűszert, mert a szemesi kisboltban a legtöbb dolog alig volt kapható. A derék szemesi lakosok a nyári idényben kiköltöztek a kamrába vagy a fészerbe..." A déli part első szállodái 1896-ra épültek fel. A 20. század első évtizedében nagy gyorsasággal szaporodott a szállodák és a panziók száma, volt olyan község, ahol ekkorra már több szálló (pl. Siófok, 1 A tanulmány befejezését a szerző bekövetkezett halála nem tette lehetővé, ezért a tanulmánykötetben a konferencián elhangzott előadásának szövegét közöljük. Ezúton mondunk köszönetét Polgár Tamás levéltárigazgató úrnak, aki az előadás szövegét rendelkezésünkre bocsátotta. (A Szerkesztők)
