A Fürdőélet és egészségturizmus a Dunántúlon az ókortól napjainkig című konferencia tanulmánykötete (Kaposvár, 2015)
Bősze Sándor: Dél-balatoni fürdőegyesületek (1890-1944)
88 BŐSZE SÁNDOR Balatonboglár) állt a látogató közönség rendelkezésére. A '20-as esztendőkben a szálláslehetőségek gyarapításában szintén jelentős részt vállaltak a fürdőegyesületek. A '30-as években a szálló- és panziósűrűség és ezek színvonala nagy eltéréseket mutatott. A hotelek egy része ekkor lett komfortosabb hideg-meleg vízszolgáltatással, központi fűtéssel, lifttel stb. Másutt még - például Szárszón vagy Fenyvesen - szálloda sem volt. A frekventáltabb települések azonban tovább gyarapodtak a kisebb-nagyobb szállodákkal, s kialakult a panziók rendszere. Majd' minden esetben kiemelték a források a fürdőegyesületek szerepét a vendéglátó- helyek szaporításában és kezelésében: így Bogláron, Fonyódon, Zamárdiban. A fürdőegyesületek sokat törődtek a települések útjainak és házainak környezetével, tisztaságával. Több ízben foglalkoztak a szemét elhordásával és a rendszeres lomtalanítással, amit alkalmanként saját költségükön végeztettek el. A községi elöljáróságokkal együttműködve tisztították és öntözték a poros utakat. Az érdekeltek az utcák pora és az erős nyári napsütés ellen, a jó közérzet érdekében a fásítás és a parkosítás gondolatával is korán elkezdtek foglalkozni. A fürdőegyesületek nagy lendülettel láttak neki a fák telepítéséhez. Később pedig az egyesületek nemcsak a fák számát szaporították, hanem a meglévőkre is vigyáztak. A Balaton-parton a századforduló után kezdték meg a vízvezeték- és csatornahálózatok kiépítését. A fürdőegyesületek ez irányú munkáikba csakjóval későbbjobbára a '30-as évektől kezdve - pénzügyi megerősödésük után - tudtak hozzáfogni. A balatoni turizmus fellendítésének egyik legfontosabb feltétele a közlekedés folyamatos fejlesztése volt. A fürdőegyesületek a közlekedési hálózat javításáért is sokat tettek. Az egyleti választmányok beszámolóiban gyakran szerepelt az útépítés, az utcák kövezésének, gyalulásának, karbantartásának és a járdák készítésének ténye. Az üdülőhelyek jó és kényelmes megközelítése, valamint a kikapcsolódási lehetőségek szaporítása érdekében igyekeztek elérni az új vasúti megállóhelyek létesítését, a megfelelő menetrendi változtatásokat, a kikötők építését. Ezek építésében, gyarapításában és karbantartásában tevőlegesen is részt vettek. A fürdőhelyek egyéb olyan infrastrukturális tényezői esetében is kitapintható a fürdőegyesületi tevékenység, mint a posták, távírdák, az orvosi rendelők és gyógyszertárak számának gyarapodása. Á Balatonlelle kapcsán említett vendégszám-növekedés és a helyi gazdasági élet alakulása, természetesen a többi tóparti településen is hasonló összefüggéseket mutatott. Igaz, az idegenforgalom idényjellege miatt a vendégforgalomra támaszkodó gazdaság is magán viselte a szezonális jegyeket. Mindent egybevetve, figyelembe véve a körülményeket, a fürdőegyesületeknek nemcsak a vendégeket csábító, hanem - ha idényjelleggel is - a munkaalkalmakat teremtő tevékenységét is mindenképpen nagyra kell értékelni. A növekvő vendégforgalom jó piaci lehetőségeket biztosított a környékbeli gazdáknak, akik azonban a hagyományos agrártermelés és az idényfogyasztás labilitása miatt azonban még a szükséges terménymeny- nyiséget sem tudták megtermelni. A bizonytalanságot megszüntető tartósító- és feldolgozó ipar azonban ennek ellenére sem született meg. A fürdőegyesületek nem törekedtek, s nem is törekedhettek erre. Ők az ellátást rövidtávon javító mennyiségi megoldással kísérleteztek. A Bélatelepi Fürdőegyesület például az 1930-as években kitartóan szorgalmazta a Buzsák-Fonyód út kiépülését, hogy a község terményei így találjanak piacra. A falu lakosságára nézve is kedvező megoldás azonban nem valósult meg. Az ipari, jobbára kézműipari tevékenységre is rányomta bélyegét a szezonhoz kötődő munka. Ez esetben azonban a fürdőegyesületek hatása is kézzelfoghatóbb. Az általuk végeztetett közműépítések, partvédelmi munkák, a közlekedés és a postaszolgálat fejlesztését célzó törekvések, továbbá a nagyarányú parcellázásokat követő villaépítések a helyi ipart erősítő tényezők voltak. Az élelmiszer- és vendéglátóiparban dolgozók is tisztes haszonra tehettek szert. A növekvő balatoni személyforgalmat figyelembe véve egyre gazdaságosabbá vált a vasúti megállóhelyek sűrítése. Annál is inkább, mert így meg tudták oldani az uradalmak termékeinek átrakását is. A fürdőegyesületeknek sok haszna származott e viszonyrendszerből. A földbirtokosok általában sokat segítettek és erre még társadalmi összeköttetéseiket is felhasználták. A tó mellett a sportnak is nagy hagyománya volt. Egyaránt rendeztek hazai és nemzetközi sporttalálkozókat. A balatoni szervezett sport kezdetei a 19. századra nyúltak vissza. E rendezvények egyik folytatója volt a Balatoni Sporthét, amelynek a '30-as évek második felében már félezernél is több versenyzője volt. A fürdőegyesületek részt vettek sportlétesítmények építésével a sportmunkában. A Bélatelepi Fürdőegyesü- let tenisz- és futballpályákat épített, a földvári, a szemesi és a fonyódligeti egyesületek sportszakosztályokat hoztak létre. A szárazföldi sportok közül a tenisz örvendett a legnagyobb népszerűségnek. A fürdőélet elterjedésével váltak egyre népszerűbbé a vízi sportok, főképp a vitorlázás. A Balatonföldvári Fürdőegyesület a Magyar Yacht Club tevékenységébe kapcsolódott be. A Club ismételt életre keltésével a Balatonszemesi Fürdőegyesület foglalkozott. A szemesi egyesületben gyakran tartottak csónak- és vitorlásversenyeket. A fürdőegyesületek és a községi elöljáróságok közti viszony általában nagyon jó volt. Számos településen a képviselő-testület pártoló tagként belépett az egyesületbe, vagy valamelyik Balaton-kultuszt támogató regionális szövetségbe. Az érintett falvak nagy fogékonyságot mutattak a Balaton-kultusz iránt. Az egyesületek és a képviselő-testületek között kialakult munkamegosztásnak több formája is létezett. Ennek egyik vállfája volt a korábban említett üdülőhelyi bizottsági feladatok ellátása. A községi elöljáróságok pénzügyi
