A Fürdőélet és egészségturizmus a Dunántúlon az ókortól napjainkig című konferencia tanulmánykötete (Kaposvár, 2015)
Csóti Csaba: Kirándulások Fiumébe a Dél-Dunántúlról, 1883-1911
KIRÁNDULÁSOK FIUMÉBE A DÉL-DUNÁNTÚLRÓL, 1883-1911. 83 Ha figyelembe vesszük a fentiekben röviden ismertetett eseményeket, akkor felmerül a kérdés: miről is volt szó tulajdonképpen? Az idegenforgalom fejlesztéséről? Gazdasági kapcsolatok építéséről? Valószínűleg mindegyik szempont motiváló volt, hiszen a „tengerhez, magyar" Kossuth-i jelszó az egész 19. század folyamán benne élt a magyar közgondolkodásban. E mellett persze a természeti szépség iránti romantikus vágy is inspirálta az utazókat, ahogyan a kapitalista gondolkodáshoz köthető gazdaságfejlesztés is. Érzékelhető azonban az is, hogy ezt a néhány évet a látogatások szervezése kapcsán belengte egy nagyon is gyakorlatias cél: a magyar politikai nemzet fogalmának terjesztése Fiumében és Fiume elfogadtatása„magyar városnak" a szárazföldi Magyarországon. A Fiumei Provizórium beálltával Fiume városa rendkívül sajátos politikai viszonyok közé került. A város társadalmi elitje olaszul beszélt és részben olasz eredetű volt, éppen abban a korban, amikor a nemzeti érzés mindenkit megérintett, és a személyes önmeghatározás szempontjából is rendkívül fontossá vált. A város lakosságának tömegei azonban már akkor is horvát nemzetiségűek voltak, és számos más nemzetiség tagjai is kisebb-nagyobb közösségeket alkottak. Az olasz identitású polgároknak azonban nem volt reális alternatíva az éppen csak születőben lévő olasz nemzetállamhoz tartozás, míg a Horvátországba történő betagozódás gazdasági-társadalmi pozícióik elvesztéséhez vezetett volna. Ezek között a viszonyok között a meghatározó olasz anyanyelvű polgárság számára a magyar uralom nyereségnek, sőt az egyetlen garanciának számított a „szláv tenger" sarkában. Ciottá polgármester ennek a szemléletnek és gondolatnak volt az elkötelezettje és a jelképe. A fővárossal történt kapcsolatfelvétel során a - mondjuk így - régi„patríciusok"érdekei találkoztak a magyar állam vezetőinek érdekeivel. Az 1881-1884 között lezajlott kirándulások, nagyrendezvények célja elsősorban a magyar nemzetállam és a nem magyar lakosú Fiume közötti testvéri kapcsolat demonstrálása volt Ciottá és köre számára. Ugyanakkor a gazdasági kis- és középegzisztenciákon keresztül a fiumei„magyar politikai nemzet"eszme terjesztésének eszköze volt a magyar politikai-társadalmi elit számára. A felsorolt kirándulásokat 1881 -1884-ben kisebb városi szerepvállalással követték a már említett középiskolai tanulmányi kirándulások, illetve egyes nagyrendezvények is. (Pl.: a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség 1884-re tervezett, de csak 1887-re megvalósult vándorgyűlése.10 11) A nemzeti eszme és a nemzeti gondolat fontossága, a város és a „kontinentális Magyarország" közötti érzelmi-politikai kapcsolat összetűzése a korabeli magyar és olasz nyelvű lapok visszatérő témája volt a látogatásokról szóló tudósítások kapcsán. A Fiume 1882. április 1-jén így írta budapesti iparosok elmúlt látogatásáról szóló tudósításában: „Az anyaország iránti elvitázhatatlanul fönnálló rokonszenv, mely a kereskedelmi összeköttetések létesítésénél és ennek megszilárdításánál hasonlóképp fontos szerepet játszik, megkönnyebbíti és elősegíti ama fontos nemzetgazdasági föladat megvalósítását, mely reánk a tengerészet terén vár, s mely célból a magyar állam részéről már eddig is oly nagy áldozatot hoztak..." A Székesfehérvár és Vidéke 1882. május 19-én pedig azzal kezdte beszámolóját a fiumei útról, hogy így fogalmazott: „A kis Fiume, Magyarország gyöngye, kitett magáért.. Az egykori lapok e mellett természetesen nem szűkölködtek Ciottá polgármester laudálásában és a vendégeket vezető, budapesti, fehérvári, debreceni, stb. potentátok éljenzésében sem, ahogy minden tudósításban szerepel, hogy az üdvözléskor és elutazáskor elhangzott az „Éljen Fiume! Éljenek a magyarok!" felkiáltás is. A Csurgói Református Főgimnázium fiumei kirándulásai, 1883-1911. A magyarországi középiskolák közül Fiume és a tengerpart meglátogatására bizonyíthatóan a Csurgói Református Főgimnázium, pontosabban annak igazgatója, dr. Vida Károly szervezett először kirándulást.11 A csurgói diákok 1883. május 12-13-án érkeztek meg Fiumébe. A kirándulásra elsősorban a csoportvezető csurgói igazgató és a Fiumei Állami Főgimnázium akkori igazgatója, dr. Erődi Béla közötti személyes kapcsolatnak köszönhetően kerülhetett sor.12 E mellett motivációt jelenthetett a tanulmányi kirándulások ekkortájt megjelenő„ethosza", illetve a Csurgó és Fiume közötti majdnem közvetlen vasúti kapcsolat is. Ugyanakkor úgy vélem, hogy a fenti körülmények mellett szerepe lehetett e tanulmányi kirándulás megszervezésében azoknak a híreknek, tudósításoknak is, melyek a demonstratív nemzeti kirándulások kapcsán terjedtek el. Erre utal, hogy a csupán két napos kirándulás során a csurgói diákokat a fiumei lakosság látta vendégül és szállásolta el, hasonlóan a budapesti iparos kör már említett látogatásához. A helyi gimnázium diákjai és tanárai a vasútállomáson üdvözölték a csurgóiakat, majd a tengerparti séta, a kikötő megtekintése következett. Tekintettel a szűk időkeretre, sokkal többre nem is futotta ekkor, bár a tengerparti kormányzó segítségével beiktatott hajókirándulás nyilván olyan eleme volt ennek az útnak, amely vonzóvá tette Fiume újbóli meglátogatását.13 10 Ruekai Állami Levéltár. Városi Magisztrátus iratai F7/1881 .FI0/1882. 11 „A mi intézetünk e tekintetben nagyon szerencsés, mert igazgatónk, dr. Vida Károly három évtizedes tapasztalatra tekinthet vissza. Ő volt az első az egész országban, a ki gimnáziumi tanulókkal először rendezett tanulmányi kirándulást." Dr. Héjjas 1911.36. 12 Dr.Vida 1895.195. 13 Dr. Vida 1895. 193.
