A Fürdőélet és egészségturizmus a Dunántúlon az ókortól napjainkig című konferencia tanulmánykötete (Kaposvár, 2015)
Kaposi Zoltán: Fürdők és fürdőélet Magyarországon a dualizmus korában
Fürdőkultúra és egészségturizmus a Dunántúlon az ókortól napjainkig Kaposvár, 2015 69-80 Fürdők és fürdőélet Magyarországon a dualizmus korában KAPOSI ZOLTÁN Pécsi Tudományegyetem, Közgazdaságtudományi Kar H-7622 Pécs, Rákóczi út 80., kaposi@ktk.pte.hu Bevezetés „Nincs a kerek földnek még egy olyan országa, melynek buja termékenysége, természeti kincsekben való gazdagsága vetekedhetnék Magyarországéval." Ezekkel a romantikus és erősen túlzó sorokkal indul az 1911-ben kiadott Magyar Fürdő-Kalauz, amelyben a szerkesztő-szerző, Erdős József tételesen felsorolja és bemutatja a világháború előtti években működő legjelentősebb magyar fürdőket és gyógyhelyeket. A szerző a hazai fürdők dicsérete mellett megállapította róluk, hogy adottságaikban felveszik a versenyt a nyugati fürdőkkel. Érezve a helyzet fonákságát, rámutatott egy fontos problémára is: „Hogy Magyarország ennyi kedvező körülmény ellenére még mindig nem első fürdőországa Európának, annak oka elsősorban az a végzetes előítélet, melylyel a tehetős magyar fürdőközönség, egy teljesen indokolatlan és félszeg divatáramlatnak hódolva, a külföldi fürdők látogatásához ragaszkodik".' A fenti probléma - szélesebben értelmezve - ma is jellemző és nehezen megváltoztatható. A fürdőkalauz szerzője úgy látta, hogy erősebb felvilágosító propagandával e nehézségek leküzdhetők. Véleményének hátterét az adhatta, hogy a 19. század vége felé egyre-másra nyíltak hazai fürdőhelyek, új szokások jöttek divatba, s néhány fürdő esetben nagyon gyors fejlődés ment végbe. Rövid tanulmányunkban arra keressük a választ, hogy milyen gazdasági és társadalmi változások közepette erősödhetett a magyar fürdőkultúra, miben jelent ez meg, s főleg a dél-dunántúli régióban milyen hatással volt a térség működésére. Modernizáció és polgárosodás Európában Európában a 18-19. században gyors gazdasági és társadalmi átalakulás ment végbe. A hagyományos mező- gazdaság helyett egy piacra termelő, vállalkozó-jellegű, alapvetően a magántulajdonra épülő modell jött létre. Az ipar és városok fejlődése együtt járt: az urbanizáció során egyrészt jelentős, értékorientációs központként működő nagyvárosok alakultak ki, ugyanakkor nagyszerepe maradta közép- és kisvárosi fejlődésnek, s a hagyományos (németes) városi értékrendnek. De legalább ennyire fontos volt a szolgáltató szektor változása, amelyben egyes régi tevékenységek önállósodtak, avagy teljesen új ágak jelentek meg. A közlekedés (vasút, hajózás stb.) fejlődése, a hitelélet kiszélesedése, az értelmiség- és tömegképzés rendszere, a kereskedelem bővülése, az állami intézményrendszer bővülésével bekövetkezett bürokratizálódás kortünet volt.1 2 A gazdasági fejlődés együtt járt a népesség gyors szaporodásával, új társadalmi rétegek kialakulásával és egy újfajta szemléletmód meghonosodásával. A termelékenység és kibocsátás növekedése révén az elit- és a középrétegek anyagilag erősödtek, s egyre szélesebb körű jólét épült ki. Terjedtek a szabadidő-tevékenységek, szaporodtak a közösségi színterek (kávéház, színház, lóverseny, politikai intézmények, fürdőélet) stb.3 Térségünk felé kanyarodva mindjárt meg kell jegyeznünk, hogy a Habsburg Birodalom keretébe ágyazódó, s 1867-től kezdve relatíve jó pozícióba kerülő Magyarország jövedelemtermelő teljesítménye messze elmaradt Ausztriáétól.4 Ebből következően olyan masszívjelentős kereslettel és vásárlási kapacitással bíró módos polgári középréteg, mint Nyugaton, nem alakulhatott ki. Nem véletlen, hogy országunkban a fenti folyamatok csak visszafogottabban, kisebb volumenben mehettek végbe. Ausztriában (benne Csehországgal) időben előbb és méretben jóval nagyobb fürdőrendszer alakult ki, mint Magyarországon. Karlsbad, Bad Ischl, Marienbad, Baden bei Wien, Bad Gastein stb. a Monarchia és a Német Császárság elitjeinek fürdői voltak. Érdemes arra utalni, hogy a csehországi Karlsbadban 1894-ben mintegy 39 000,1911-ben pedig már 71 000 fürdővendég fordult meg,5 amely meghaladta az akkori összes magyarországi fürdőlátogató negye1 Erdős 1911. 3-4. A magyarok által is látogatott külföldi fürdőkre egy csehországi (Gráfenberg) esetet Lásd: Csoma 2002. tanulmányában. 2 A 19. századi gazdasági átalakulásra Lásd: Rondo 1989. 3 A polgári életmód kialakulására Hanák 1978.468-474. 4 A gazdasági teljesítmény különbségekre Komlos 1992. kötetének tanulmányait 5 Pallas NagyLexikona 1895.10. kötet. Lásd: www.mek.hu; illetve http://de.wikipedia.org/wiki/Karlsbad Letöltés: 2013. június 10.
