A Fürdőélet és egészségturizmus a Dunántúlon az ókortól napjainkig című konferencia tanulmánykötete (Kaposvár, 2015)
Katona Klára: Termálfürdők, mint a szénhidrogén-kutatás "melléktermékei"
116 KATONA KLÁRA vizeink hasznosításának azok az alapvető feltételei, amelyek nélkül ma már gyógyidegenforgalom nem fejleszthető ki. Ezek gyógyhelyeinken túlnyomó részben építészeti, közművesítési feladatok. Meg kell állapítanom, hogy hazánkban az elmúlt időszakban gyógyfürdő létesítményeinkre nem fordítottunk megérdemlő figyelmet."32 A gazdaságpolitikai célok között szerepelt a nemzeti jövedelemnek az idegenforgalomból származó részesedésének emelése és a teljes fogyasztásban a belföldi idegenforgalmi kiadások növelése is. Ezt azonban csak úgy látták megvalósíthatónak, ha a Budapestre és a Balaton térségére koncentrálódó idegenforgalom földrajzi értelemben terjeszkedik: a kevésbé fejlett területeken új idegenforgalmi központok létesülnek, valamint az idegenforgalmi idényt meghosszabbítják. Mivel a termálvíz az említett központokon kívül is megtalálható, valamint az időjárástól, évszaktól kevésbé függő üdülési lehetőséget biztosít, ezért az erre alapozott idegenforgalom fejlesztése kecsegtetőnek tűnt. Csak a gyógyvízzel és már működő fürdővel rendelkező, turistákat vonzó nagyobb települések: Hévíz, Harkány, Sárvár megfelelő fejlesztéséhez az akkori számítások szerint 1,5 milliárd forintnyi összeg lett volna szükséges, amely összeg nyilván töredéke lehetett az összes termálvizes fürdőhely fejlesztési igényéhez képest. A fejlesztéshez szükséges pénzt a magyar gazdaság nem tudta biztosítani, de ez a terület a tőke-, illetve a forráshiányon túl híján volt a kellő tapasztalattal és fejlesztési-menedzser szemlélettel rendelkező szakembereknek is. További nehezítő tényező volt, hogy egy, a nyugati országokból érkező gyógyulni és üdülni vágyó turisták, szállóvendégek igényeinek megfelelő,„profitorientált"vállalkozás működtetése a tervutasításos gazdálkodás kereteibe nehezen volt illeszthető; illetve, hogy a nyugati kereseti viszonyokhoz szabott szolgáltatások árait a hazai lakosság jó részenem tudta volna kifizetni - ami az Országos Tervhivatal képviselője szerint sértené a magyar állam dolgozóinak jogait.33 E nehézségek ellenére 1971. április 1 -jén megkezdte működését az - ekkor még a keszthelyi Helikon és a budapesti Grand Hotel Margitsziget szállodákból álló - Danubius Szálloda- és Gyógyüdülő Vállalat, ami kifejezetten a nyugati vendégek kiszolgálását célozta és a hazai gyógyvízkincsen alapult34, működéséhez pedig külföldi tőkét is felhasznált. A társaság a korabeli gazdasági viszonyok között nem tudott nyereségesen működni és 1979-re fizetésképtelenné vált. A csődtől az állami dotáció, és a Gellért szálló átvétele mentette meg. A Termál Projekt Felmérve a hiányosságokat, a Minisztertanács a IV. ötéves tervidőszak idegenforgalom-fejlesztési koncepciójában35 rögzítette a gyógyfürdő-bázisok fejlesztésének és a szállodai kapacitás bővítésének szükségességét is, és segélykérelemmel fordult az ENSZ-hez azzal a céllal, hogy létrehozzanak egy ún.„Balneoklimatológiai és GyógyhelyTudományi Kutató Központot"36. Az országban ez idő szerint 1030 db, 25 °C-nál melegebb vizet adó kutat tartottak nyilván, melyek közül 420 kút vize 35 °C feletti hőmérsékletű volt37. A tervezett kutató központ nem jött ugyan létre, de még az„enyhülés" időszakában elindult az ENSZ szervezésében az UNDP/HUN/71/511 jelű, Regionális Fejlesztési Tervezési Projekt (más néven: Termál Projekt), melynek célja részben a mintaországnak tekintett Magyarország termál-turisztikai és gyógy-idegenforgal- mának felmérése alapján más országokban is alkalmazható, általános érvényű fejlesztési javaslatok, ajánlások kidolgozása, részben a magyarországi idegenforgalom színvonalának emelését, földrajzi megoszlásának javítását célzó stratégiai terv megalkotása, valamint a termálvízre alapozott idegenforgalmi fejlesztés első ütemének részletes kidolgozása volt. A magyar kormány és az ENSZ közötti egyezményt 1974. júniusi 7-én írták alá, a projekt38 1977 tavaszáig tartott39, ez idő alatt az amerikai, svájci, olasz, angol, német és magyar szakemberekből álló résztvevők a 2240 termálvízzel rendelkező településből 352-t, mint termálfürdőhelyi adottságokkal rendelkezőt határoztak meg. A lehetséges termálfürdőhelyek közül - elsősorban természeti környezetüket, (a termálvíztől független) idegenforgalmi vonzerejüket és a főútvonalakhoz, határátkelőhelyekhez viszonyított elhelyezkedésüket 32 MNL OL XIX-C-7-327/Gyf/1968. 33 MNLOL XIX-C-7-191/Gyf/1971. 34 Bíró 2003. 35 MNL OL XIX-A-83-b-3370/1969. 36 MNL OL XIX-C-7-191 /Gyf/1971. 37 MNL OLXIX-J-1-k-1049/6/1975. 38 A projekt eredményeit részletesen Grove 1977. magyar és angol nyelven írt munkája foglalja össze. 39 MNL OL XIX-J-1 -k-N-274/8/1977.
