„Szépíteni kívánta a világot..." Rippl-Rónai József iparművészeti munkássága. Konferencia-előadások (Kaposvár, 2014)

Földi Eszter: "Szebb mint egy festett kép". Rippl-Rónai József "tapisszériái" és Aristide Maillol szőnyegei

„1890 körül csatakiáltás hangzott egy műteremtől a másikig: Nincs több táblakép! Le a haszontalan bútorokkal, a festészet nem bitorolhatja a szabadságot, amely elszigeteli a többi művészettől! Falakat akarunk, falakat dekorálni! Le a perspektívával! A fal maradjon felület! Nincs többé kép, csak dekoráció!”48 A falak díszítésére pedig mi lehetne alkalmasabb, mint a szőnyeg? Ezen elvek nevében 1892 előtt Emile Bemard kezdett szőnyegekkel foglalkozni, majd az ő nyomdokain Maillol, Rippl-Rónai, és a Nabik közül Paul-Élie Ranson is szőnyegkészítésbe fogott.49

A szőnyegek készítésének volt egy korábbi előzménye is, amely az Arts and Crafts mozgalomhoz kapcsolódott. William Morris az 1870-es évek végén kezdett szőnyeg-kartonokat tervezni, ami logikus folytatása volt a dekoratív művészetek területén végzett egyéb tervezői tevékenységének (tapéta- és textiltervek). Morris mellett Edward Burne-Jones és Walter Crane is terveztek szőnyegeket, amelyeket a Merton Abbey szőnyegszövő műhelyben szőttek.50 Ezek sok tekintetben megelőlegezik Maillol szőnyegművészetét - bordűrrel szegett képtér, a háttér burjánzó, dekoratív vegetációja, nőalak vagy nőalakok

48 Dom Willibrord: Le tourment de Dieu Paris, 1925. 94. Idézi: Bertrand Lorquín: Maillol peintre. Reunion des musées nationaux, Fondation Dina Vierny-Musée Maillol, Paris, 2001. 27.

49 Természetesen hímzésekkel, szőnyegekkel mások, a Nabi-körön kívül eső művészek is foglalkoztak a korszakban. Az Art et Decoration című folyóiratban több cikk jelent meg a témáról. PL: H. Fiérens-Gevaert: Tapisseries etbroderies. (1897. április), vagy M-P. Verneuil: La décoration intérieure et les travaux féminins (1897. Tome II. 73-79.). Ebben a cikkben jelent meg Rippl-Rónai egy hímzett kandallóellenzőjének reprodukciója (75.).

50 Az Arts and Crafts mozgalom szőnyegeit reprodukcióból ismerhették a francia művészek, mert a The Studio, amely fekete-fehér reprodukcióban közölt szőnyegeket is, 1893 után Franciaországban közkézen forgott. Közvetlen bizonyíték azonban nincsen arra, hogy Maillol ismerte ezeket a munkákat. Wendy Slatkin: Aristide Maillol in the 1890s. UMI Researches Press, Ann Arbor — Michigan, 1982. 53.

szerepeltetése, álomszerű megfogalmazás -, ám Maillol intimebb, bensőségesebb módon közelített a témáihoz.

De volt a szőnyegkészítés „reneszánszának” elméleti megalapozása is. Charles Blanc Grammaire des arts décoratifs című 1882-ben megjelent kézikönyvében hosszú fejezetet szentelt ennek a műfajnak.51 Ebben Blanc a középkori szőnyegművészetre hivatkozva egészen modernnek tetsző követelményeket támasztott. Érvelése a szőnyegek funkciójából indul ki, hogy tudniilik ezek falak dekorálására való művek, amelyek nem fedhetik el térhatároló szerepüket illuzionizmussal. Azt javasolta tehát, hogy a szőnyegtervező bordűrrel szegett, sík, dekoratív kompozíciókat alkosson. A feldolgozandó témákról is beszélt: eszerint kerülni kell a történeti, vagy akár a zsánerjeleneteket, amelyek nagy méretben vulgáris hatást kelthetnek, és inkább a művész fantáziájából eredő, az álmodozásra, szemlélődésre alkalmas témákat javasolta, vagyis a saját invenciót. Ajánlásai meglepő egyezést mutatnak Maillol szőnyegeivel.

Mailloltól magától tudjuk, hogy hosszú délutánokat töltött a Musée Clunyben, ahol lenyűgözték a középkori szőnyegek.52 A Hölgy egyszarvúval és az Uralkodók élete kárpit-sorozatok megragadták a képzeletét. A Musée des Arts Décoratifs egy kiállításán látott spanyol kárpitok is elkápráztatták. Egyről, „egy ezüst lóról”, amin a király ül és egy vörös sisakforgót tűz a fejére, így nyilatkozott: „nagyobb és szebb volt, mint egy Velazquez-kép.” 1937- ben, emlékei elmesélésének idején is úgy nyilatkozott, hogy „egy gótikus kárpit több örömet okoz, mint egy Cézanne.”53 És mindezt egy olyan művész mondta, aki számára Cézanne a lehető legnagyobb mester volt!

51 Charles Blanc 1867-ben publikálta nagy hatású elméleti kézikönyvét Grammaire des arts du dessin címmel. 1882-ben ennek folytatásaként jelent meg a Grammaire des arts décoratifs. (Renouard, Paris, 1882). A szőnyegekről szóló rész: 94-126.

52 Judith Cladel: Aristide Maillol. Sa vie - Son oeuvre — Ses idées. Editions Bernard Grasset, Paris, 1937. 46.

53 Cladel im. 46.