Horváth Szilvia: Iordanes: Romana. Az idők rövid összefoglalása, avagy a római nép eredete és tettei (Kaposvár - Pécs, 2014)
Horváth Szilvia: Előszó
Előszó ség és pogányság ideológiai csatározásainak szellemében telt, melyet főként a kereszténység fölénye jellemzett. Csak Theodosius halálát követően volt némi megtorpanás16. A keresztény szerzők azonban már a 4. század közepétől felismerték a semlegesnek ítélt pogány breviáriumokban rejlő lehetőséget és beépítették őket munkáikba. így tett a bizonyos 354-es Compilator (egy keresztény kronográfus), aki művébe már Róma rövid történetét is bevette, és megszületett a Chronica Urbis Romáé. Ezt, valamint Eutropius és Aurelius Victor munkáit használta fel Hieronymus — Iordanes egyik fő forrása — krónikája megírásakor. Öt követte aztán az 5. század elején Sulpicius Severus, majd Orosius17. Itáliában azonban a század folyamán eztán elnémult az irodalom, és majd csak a 6. század első felében, Theoderich udvarában virágzott fel ismét Cassiodorus, Symmachus18, Boéthius, valamint Ennodius munkássága révén19. Ugyanez a fellendülés jellemző a constantinopolisi irodalomra és történetírásra (Procopius, Marcellinus comes, stb.), akik között ott van Iordanes is. Mint a fent idézett két szövegrészletből is kitűnik, Iordanes 551-ben20 először a Romanát kezdte el írni Vigilius felkérésére, aztán a Getica megírása végett félbeszakította azt21, és csak annak befejeztével tért ismét vissza, hogy pontot tegyen római története végére: „...abbahagyván kis művemet — ami még csak most készül, s amely a krónikák rövidítése...” (Get. 1.) „...Hozzákapcsoltam egy másik kötetet is a gót nép eredetéről és tetteiről, melyet már korábban közös barátunknak, Castaliusnak ajánlottam...” (Rom. 4.) A kutatásban máig vita tárgyát képezi, hogy Iordanes vajon mely ponton hagyta abba a Romana írását, illetve hogy hol tért vissza az elbeszéléshez. Iordanes fogalmazása arra utal, hogy a Getica megírása után hamar befejezte a Romanát, és a két munkát együtt adta át „Iustinianus császár uralkodásának huszonnegyedik évében”. Már Mommsen is számos példát hozott rá, hogy Iordanes a két munkájában eltérő módon használta fel Marcellinus comes, illetve folytatója munkáit (Rom. 344. és Get. 242., Rom. 373. és Get. 311., valamint Rom. 334. és Get. 235.)22. Várady László rámutatott, hogy Iordanes a Romanában a 379-483-ig tartó eseményekhez szinte mindig használta Marcellinust, míg a Geticában a 466-os évek (Anthemius) után igaz ugyanez23. A magyarázat erre O’Donnell nyomán24 a következő lehet: Cassiodorus História Gothoruma (526— 534 között fejezte be) a 466-os évig tudta Marcellinust átvenni, mert művének első része, amely 518-ban jelent meg, eddig tartott. A Geticát Iordanes elsősorban Cassiodorus alapján írta, aki 466 után már nem illesztette be művébe Marcellinus krónikáját. Tehát Iordanesnek a 466 utáni eseményekhez közvetlenül kellett Marcellinust használnia. A Romanába pedig a Geticában megszűrt 11
