Horváth Szilvia: Iordanes: Romana. Az idők rövid összefoglalása, avagy a római nép eredete és tettei (Kaposvár - Pécs, 2014)
Horváth Szilvia: Előszó
Horváth Szilvia Marcellinus-epitomét emelte át. Véleménye szerint ez pedig azt bizonyítja, hogy körülbelül 466-nál (Rom. 335. caput körül) szakította meg az események elbeszélését, azaz a Romana írását. Ezzel szemben elgondolkodtató lehet az is, hogy talán Avitus és Maiorianus császárok alakja a megoldás a problémát illetően25. A Romanában két császár marad ki a birodalom végének elbeszéléséből. Nem szerepel a császárok sorában Avitus (megjegyzendő, hogy Marcellinusnál sem), hanem III. Valentinianus után rögtön Maiorianus következik (Rom. 335.). Bár a leírás, érdekes módon, a Geticához képest pontosabb a Romanában (lásd: Marcianus - Leo uralkodásának kérdése, Rom. 332. és 336.). Iordanes a Geticában előbb kifelejti Avitust a császárok sorrendjéből, majd később (Get. 240.) megemlíti, de nem tudja időben pontosan elhelyezni. A másik császár, akit Iordanes a Romanában nem tüntet fel, Olybrius (noha Marcellinus említi). Összefoglalva, a császárok helyes sorrendje: III. Valentinianus, Avitus, Maiorianus, Severus, Anthemius, Olybrius, Glycerius, Nepos, Orestes, Augustulus. Avitus kimarad Marcellinusnál és a Románában, a Geticában pedig csak később betoldva szerepel. Olybrius pedig egyedül a Romanából hiányzik. Mindezek ismeretében feltehető, hogy Iordanes a Romanát a 338. fejezet (Anthemius uralma-halála) környékén hagyta abba. Ezután a Geticát írta, amelyhez időnként a már megírt Romanából vett át részeket. Később pedig a Geticából másolt a Romanába. Azért maradhatott ki először a Geticából Avitus, mert a Romanánál nem írta be. Később a Geticánál helyesbített, de a Romanánál nem, mert ott már tovább haladt az események leírásában. Olybrius pedig azért szerepel a Geticában, mert itt már nem támaszkodhatott a Romanára, hanem első kézből Marcellinustól vett át. Később a Romanára visszatérve már nem javított (hogy miért nem, az további kérdéseket vethet fel). A fordítás alapjául Theodor Mommsen 1882-es berlini kritikai szövegkiadása szolgált. A megértést személy-, nép- és földrajzi névmutatók, a Iordanes szövegében és a jegyzeteknél megemlített római tisztségek rövid magyarázata, családfák, valamint bőséges jegyzetanyag kíséri, mely utóbbinak elsősorban az a célja, hogy segítséget nyújtson az eseményekben való eligazodáshoz. A személynév mutatóban külön jeleztük a Krisztus születése előtti eseményeket, ahol ez a megjelölés nem található, ott Krisztus születése utáni történésekről van szó. A szövegben szereplő nevek írását illetően, alapvetően Iordanest, illetve a kritikai kiadást követtük, mely alól csak néhány ismertebb bibliai név képez kivételt. 12 r
