Király István Szabolcs: A magyar mezőgazdaság gépesítésének múltja a kezdetektől 1989-ig (Kaposvár, 2013)
9. A termelési rendszerek
A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG GÉPESÍTÉSE 67. ábra: Komplex növénytermesztési rendszer Forrás: MM 1974/50. 9. old. gépes program - amely a 70-es évek első felében - új utat nyitott a tervezésben, ennek következtében az üzemszervezésben, a gépek üzemeltetésében, a meglévő források optimális kihasználására törekszik. Ez persze nem azt jelenti, hogy a hazai mezőgazdaság már a 70-es években ezen a színvonalon működött. Ezzel csupán a legjobbak „barátkoztak”, a gazdaságok többségét nem ez jellemezte, de kétségtelen, nagy hatással voltak a rendszeren kívül működő gazdaságokra is.296 A KITE taggazdaságai 1980-ban búzából - 260 ezer hektáron - 5,1 t/ha, kukoricából -216 ezer hektáron - 6,5 t/ha termésátlagot értek el. Az átlaghozamok állandósultak, amelyet a vetésterületek jobb elhelyezésével, a termőhelyi adottságokhoz igazodva, a fajták, hibridek körültekintőbb megválasztásával javítani tudtak. Itt különösen fontossá vált a nedvességmegőrző, energia- és költségtakarékos talajművelési rendszerek használata. A kalászos gabona vetésterülete a 80-as évtizedben fokozatosan nőtt, 1983-ban már meghaladta a 370 ezer hektárt, 1988-ban megközelítette a 400 ezret. Ugyanakkor a fajlagos műtrágya felhasználás csökkentése is megfigyelhető, amelyet nem csupán az ellátás zavarai okoztak, inkább a szűkülő pénzügyi források.297 A KITE taggazdaságai a legkorszerűbb erőgépekkel dolgozhattak, közülük JD 4640- es, IH 3588-as és RABA-Steiger 250-es jelű nagyteljesítményű traktorokkal, CD 106-os, Bizon-Gigant arató-cséplőgépekkel, Hesston körbálázókkal és szecskázókkal, Herriau cukorrépa betakarítókkal. A korszerű termeléstechnológiára utal, hogy 1988-ban a kalászos gabonaterület mintegy 30%-át (120 ezer hektárt) művelő-utas technológiával dolgozzák, ahol a 303
