Király István Szabolcs: A magyar mezőgazdaság gépesítésének múltja a kezdetektől 1989-ig (Kaposvár, 2013)
9. A termelési rendszerek
Király István Szabolcs téstechnológiájának továbbfejlesztése érdekében 1976/77-ben az IKR szarvasi bázisán kezdték meg, megelőzve a számítógép mezőgazdaságbeli országos alkalmazását, amelyről az 1980-as évek elejétől beszélhetünk. (A MÉM ez idő tájt hozta létre a számítástechnikai fejlesztéseket koordináló - véleményező szervezetet, majd kidolgozták - számos tényező figyelembevételével mezőgazdasági üzemekben alkalmazható számítógépes programokat. Ezek új szemléletét kívántak, amely nem ment akadálytalanul, de az egyre hatékonyabb szoftverek és a kisebb - (személyi számítógépek), nagyobb teljesítményű számítógépek (a MÜSZI, IBM gépei) segítették az új informatika elterjedését. A legkorszerűbb, a gyakorlatban is terjedő mezőgazdasági technika bemutatásában, elterjesztésében az IKR igen hatékonyan működött közre a Bábolnai Napok rendezésével.295 Jóllehet 1988-ban csak 33 olyan nagyüzem volt, amelyik nem tartozott valamilyen termelési rendszerhez, de valamennyiük jövőjét az állandó változáshoz való alkalmazkodás kényszere és ehhez való alkalmazkodás képessége határozta meg. Az évtized végén az egyre erősödő nagyüzem ellenes hangok már az ébredő politikai ellenzék hangja, céljuk a családi birtokok, kisbirtokok visszaállítása volt. (E folyamatot a Dél- Dunántúl mezőgazdasága 1990-2004 (Kaposvár, 2006) című könyvemben elemeztem.) A megváltozott gazdasági feltételekhez való alkalmazkodást jelzi, hogy a termelési rendszerek közül az IKR elsők között alakult át - 279 taggazdasággal együtt - részvény- társasággá. Ez, a társasági törvény szerint kedvezőbb formája lett az együttműködő taggazdaságoknak, mint a közös vállalat. A sok tekintetben hasonló utat bejárt, ugyancsak országos hatáskörű termelési rendszert, a Nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet 1973 tavaszán Kukorica és Iparinövény-termesztési Együttműködés (KITE) néven szervezte kilenc termelőszövetkezettel együttműködve. A kezdetben kukoricatermelésre létrehozott társulás ugyancsak John Deere gépsort alkalmazott, amely 600 hektár művelését tette lehetővé. A termeléstechnológia azonban - tekintettel az alföldi időjárásra - módosult, mert a megcélzott termésátlagokhoz öntözésre volt szükség. A mélybarázdás öntözéshez növelt adagú műtrágya is kellett, mindez egy gépsor által művelt területet figyelembe véve mintegy 2-2,5 millió Ft-tal több forgóeszközt igényelt a hagyományos termelési módhoz képest. A zárt technológia - jóllehet egy-egy növény termeléstechnológiájának teljes megvalósítását jelenti - befolyásolja az adott gazdaság szerkezetét, az itt alkalmazott technika felhasználható más növény termeléséhez is, pl. talajműveléshez, aratáshoz, növényvédelemhez, de a szárítók is. Már a kezdeti tapasztalatok is azt bizonyították, hogy a nagyteljesítményű, meghatározó erő- és munkagépek (az ún. vezérgépek) optimálisan csak akkor használhatók ki, ha a többi - pl. a kukoricán kívüli - ágazatok is pl. kalászos gabonák, napraforgó, szója stb. rendszerbe szerveződnek, így az üzem egésze termelési rendszert alkot. Ez a megoldás a KITE-hez tartozó termelőszövetkezetekben terjedt el a legjobban. Egy ilyen rendszer modelljét mutatja be a 67. ábra. Az irányított alrendszer két, vagy több különböző területnagyságú ágazatot és a termeléshez szükséges gépeket, eszközöket, anyagokat foglal magában. A cél az, hogy az ágazati jövedelem maximalizálása mellett a vezérgépsor kapacitását optimálisan kihasználják éves szinten, de ugyanez a kritérium a többi termelési tényező - a kiegészítő erő- és munkagépek, a kemikáliák, az élőmunkaerő-alkalmazása, felhasználása esetén is. Tekintettel arra, hogy az egyes ágazatok technológiája eltérő, az eszközök (gépek, anyagok stb.) felhasználása időben és térben is változó, a lehetséges optimum tervezéséhez matematikai - számítógépre alapozott módszerek, megoldások szükségesek. A számító302
