Király István Szabolcs: A magyar mezőgazdaság gépesítésének múltja a kezdetektől 1989-ig (Kaposvár, 2013)
9. A termelési rendszerek
A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG GÉPESÍTÉSE- a kukoricatermelés technológiáját, az ehhez szükséges nagyteljesítményű gépsorokat, eszközöket, felszereléseket, az alkatrészellátást, a garanciális szervizeket, az új tagok szakembereinek képzését, továbbképzését,- a legnagyobb termelőképességű hibrid vetőmagot, figyelemmel a talajtípusra és a tájkörzetre,- a legújabb növényvédő-szereket, a tápanyag visszapótlás rendszerét talajvizsgálatok alapján,- a nagyértékű gépeket a kukoricatermelés holt szezonjában más növények termeléséhez is felhasználhatják, ezek termeléstechnológiáját kidolgozza,- a számítógépes nyilvántartást, a termelési folyamatokban való hasznosítását, azok programozását segíti,- a közös vállalat fenntartja az ún. konszignációs (bizományi) alkatrészraktárt, átvállalja a bankgaranciákat, és tovább folytatja a megkezdett kutatási és kísérletezési feladatokat. Az új közös vállalat működésének alapja és legfőbb forrása a korszerű technika által biztosított terméstöbblet, amelyet nem csupán a maximális hozamot megcélzó, tudományos igényű termeléstechnológia pontos és fegyelmezett végrehajtása biztosít, hanem a nagy teljesítmények adta technikai lehetőségek is. így elérhető az egyes munkaszakaszok optimális időben való elvégzése, amely önmagában is termésnövelő lehet, de egyúttal jobb minőséget is biztosít. A technológiai fegyelem betartásának szükségessége és az igényesség vissza-visszaté- rő gondja maradt valamennyi rendszergazdának, mert a hagyományos termeléstechnológiához szokott vezetők, munkások csak lassan tértek át a megváltozott szemléletű munkastílusra.294 1986-ban az IKR-nek 265 tagja volt (ebből 9 kutatóintézet és ipari vállalat), mintegy 600 ezer hektárt művelt rendszerben, ez a hazai szántóterület 13%-a. Már 56 szlovákiai nagyüzem is az IKR kukoricatermelési technológiát alkalmazta. A közös vállalat nemcsak igénybe vette a kutatási eredményeket, maga is számos kísérlet szervezője és szolgáltatója lett. A talajerő utánpótlást talajvizsgálatokkal, a kukoricanövény kémiai elemzésével alapozta meg, számítógépes értékeléssel határozta meg az egyes táblákra kijuttatandó műtrágya mennyiségét, összetételét. Ugyancsak kísérletek alapozták meg a táblák adottságainak legmegfelelőbb, energiatakarékos és vízmegőrző talaj művelési módokat, az ezt teljesíteni képes gépeket, amelyeket be is szerez a taggazdaságoknak. Igen jelentősek az IKR kukorica fajtaadaptációs kísérletei; 1981 és 1985 között mintegy 2000 hibridet próbáltak ki, ennek kapcsán működött együtt több hazai és külföldi kutatóintézettel, egyetemi tanszékkel, iparvállalattal. E tapasztalatok alapján építették a vállalat kukorica vetőmag üzemét. 1980 és 1985 között több mint 5 milliárdot fordítottak fejlesztésekre, ennek mintegy 80%-át gépvásárlásra. Nem véletlen tehát, hogy az IKR gazdaságaiban a kukorica átlaghozama 1985-ben 7,22 t/ha volt, 0,9 tonnával több, mint 1980-ban és több mint, a már említett rendszereknél. Az IKR-nek 1986-ban 4,3 milliárd Ft értékű gépparkja volt és 1973 óta több mint 5 milliárdnyi került a taggazdaságok birtokába. 1985-ben a lízingdíj 1 hektár kukoricára vetítve 1497 Ft volt, amelyet a következő években csökkentettek. A vállalat szolgáltatásainak minden területén a korszerűsítésre törekedett. így pl. a növényvédő gépek, a műszaki szervizszolgáltatás „a nagyjavítások”, a garanciális javítások, az agroelektronika, a korrózióvédelem stb. területén. Hatékony a közös vállalat oktatási és továbbképzési tevékenysége. A számítógép alkalmazását a kukorica termesz301
