Király István Szabolcs: A magyar mezőgazdaság gépesítésének múltja a kezdetektől 1989-ig (Kaposvár, 2013)
8. Mezőgazdasági erőgépek
Király István Szabolcs Az AGROTRÖSZT ez idő tájt 12 traktortípust forgalmazott, valamennyi a szocialista országok terméke. Szám szerint a legtöbbet a Szovjetunióból, majd Csehszlovákiából és az NDK-ból importáltunk. Végül e téma zárásaként megemlítem, hogy Voit Imre hasonló összefüggést tapasztalt az egyes traktorlépcsők teljesítménye között, mint az egykori igaerő-lépcsők között.272 Bár a traktorok száma 1959-et követő hat évben megduplázódott, az egyre növekvő erő- és munkagépigényt nem lehetett kielégíteni, részben a források, de még inkább a kínálat elégtelensége miatt. A korra jellemző mennyiségi szemlélet miatt olyan gépek kerültek a gépállomásokra és egyre növekvő mértékben a tsz-ekbe, amelyeket éppen gyártottak itthon, vagy még inkább a szocialista országokban. Ezek különböző kialakítású és teljesítményű, de meghatározóan könnyű- és középnehéz univerzális traktorok voltak (az 1. és 2. vonóerő csoportból), amelyekhez szükséges munkagépek beszerzése bizonytalan volt. Ennek következtében az erőgép és a munkagép teljesítményének összhangja hiányzott. 1965-ben a rendelkezésre álló munkagépek zömének teljesítményszükséglete 15-45 Le-s (11-33 kW) erőgépeket kívánt. Nem egyszer tapasztaltam, hogy az 50 Le-s (37 kW-os) MTZ traktor egy vetőgéppel, néhány fogas-boronával és hengerrel dolgozik, vagy egy csillagkerekes rendsodróval. A korabeli szaksajtó vissza-visszatérő témája volt a gépek gazdaságos üzemeltetésének kérdése, a gépkapcsolások, a munkaszélesség, illetve a vontatási sebesség növelésének szükségessége. Ugyanakkor az 50-70 Le (37-51,5 kW) közötti munkagépállomány 1/5-éhez, a 70-90 Le (51,5-66 kW) közötti teljesítményigényű munkagépek 1/3-ához állt rendelkezésre a szükséges traktor létszám. Az ésszerűbb tervezés, beszerzés és pótlás a vissza-visszatérő munkacsúcsokat is tompítaná, mint ahogy ez később meg is történik, elsősorban a kínálat és a források bővülésének következtében. (A fogatos gépeknél és a gőzekéknél ez a probléma azért nem tapasztalható, mert a munkagépeket két középerős lóhoz méretezték, hasonlóan az ekéket, kultivátorokat is a gőzgép teljesítményéhez.) A gazdaságos vonóerő kihasználást, a gépkapcsolásokat már itt is megfigyelhetjük. A 60-as évek legjellemzőbb traktortípusaiból mutatok be röviden három traktort. Az RS-09-es , majd ennek korszerűsített, nagyobb teljesítményű változata az RS-09-/ GT-124-es sokoldalúságának, megbízhatóságának köszönhette, mintegy negyedszázados üzemben tartását a szocialista nagyüzemekben is. Az NDK gyártmányú RS-09-es eszközhordozó traktor 18 Le-s (majd 24 Le-s) teljesítményével kifejezetten a növény- ápolás és a növényvédelem gépe, de felszerelhető ekével, vetőgéppel, főkaszával, vontathat rendsodrót. A kisebb vonóerőt igénylő munkákban nemcsak pótolta a fogaterőt, hanem univerzális jellegénél fogva lényegesen több feladat elvégzésére volt képes. A könnyen kezelhető, precíz kidolgozású gép gondos karbantartást igényelt, különös tekintettel a kéthengeres léghűtéses motorjára. A 18 és 24 Le-s (13-18 kW) eszközhordozó traktorból még 1978-ban is 815 db-ot számoltak össze. Az MTZ-50-es középnehéz univerzális traktor népszerűségét megbízhatóságának, a korabeli igényeknek megfelelő teljesítményének, munkagépekkel való ellátottságának és nem utolsósorban kedvező árának köszönhette. Alkatrészhiányról e traktor esetében ritkábban szóltak a feljegyzések. Univerzális jellegéből adódóan három-pont felfüggesztéssel, erőleadó tengellyel, állítható nyomtávval, strapabíró hidraulikával rendelkezett. Ez utóbbi csúszásgátló (antiszlip) vezérlőberendezést is tartalmazott, ami lehetővé tette a függesztett munkagép súlyának átszármaztatását a hátsó, hajtott kerekekre. Az adhéziós tömeg növelésével csökkent a kerékcsúszás, nőtt a vontatási hatásfok. A mérések szerint ez 6-8%-os területteljesítmény növelést tett lehetővé. A nagyobb teljesítmények 286
