Király István Szabolcs: A magyar mezőgazdaság gépesítésének múltja a kezdetektől 1989-ig (Kaposvár, 2013)
1. A magyar mezőgazdaság a II. világháború után - 1.1. A gépi vonóerő biztosítása
A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG GÉPESÍTÉSE A vonóerő tulajdonosok számára már 1945 nyarától meghatározott mértékű kötelező szántást rendelt el a földművelésügyi miniszter, amely igaerő esetén 10-20 kát. hold, gépi vonóerőnél 90-340 kát. hold volt, az állat fajtájától, számától, illetve a traktor motorteljesítményétől függően. A szántás költsége az igénybevevőt terhelte. Az egymást követő években nemcsak a kötelező szántás mértéke nőtt, hanem annak elmulasztása esetén a szankciók is egyre szigorúbbá váltak. 1948/49-től az addig a termelést segítő jogszabályok mindinkább a politika céljait szolgálták, a szankcionálások már a nagygépek elkobzását, államosítását jelentették, megteremtve az állam nagygép monopóliumát. Az elsősorban nagygazdáktól, bérvállalkozóktól begyűjtött traktorok, cséplőgépek - az ún. beutalt gépek - többsége az 1948-tól alakuló gépállomásokra került. A mezőgazdaság gépesítésének szerteágazó tevékenységét az FM keretén belül a Gépesítési Ügyosztály látta el 1945 tavaszától. Az ügyosztály első jelentős vezetője a szakmai körökben jól ismert Rázsó Imre professzor lett, aki fontos feladatának tartotta nemcsak a hazai mezőgazdasági gépek mennyiségi bővítését, hanem annak minőségi átalakítását is. Ez idő tájt még az első feladat adott szinte megoldhatatlan tennivalót, mert ehhez több országos irányító szervvel, minisztériummal kellett koordinálni (így pl. az Iparügyi Minisztériummal, az Újjáépítési Minisztériummal, a Kereskedelmi és Közlekedésügyi Minisztériummal stb.). Alapvető feladatot jelentett az ország területén elhagyott traktorok és más nagygépek nyilvántartásba vétele, majd ezek kijavítása. Ennek szervezése, ellenőrzése az ügyosztály hatáskörébe tartozó Mezőgazdasági Gépszolgálat feladata lett, amelynek vezetőjévé az ugyancsak ismert gépészmérnököt, Kiinger Pált nevezték ki. A gépszolgálat a megyei traktorirányítók bevonásával - akik szerződéses gépészek voltak és jól ismerték a helyi viszonyokat - szervezték meg a begyűjtött gépek ellenőrzését, javítását és a szántásokat. Bár a legfontosabb feladat a traktorok és más munkagépek üzemképességének biztosítása volt, nem kis gondot okozott azok nyilvántartása, főleg a tulajdonviszonyok rendezése. Ezért kormány - majd FM rendelet írta elő a mezőgazdasági erőgépek, talajművelő gépek kötelező bejelentését (8130/1946 M. E. rend.), nyilvántartását és tulajdonának igazolását. A kormányrendelet előírása szerint minden természetes és jogi személy köteles volt a tulajdonában lévő bármilyen címen rendelkezése alatt álló üzemképes, üzemképtelen, hiányos traktort (nem közúti közlekedésre vizsgáztatott vontatót is), mezőgazdasági talajművelő gépet (ekét, tárcsás boronát, hengert, kultivátort) vagy bármely alkatrészét a rendelet hatálybalépésétől 15 napon belül bejelenteni. (1. és 2. §) Azt is be kellett jelenteni, ha a fenti gép(-ek) a háborús események során vagy azt követően került ki a tulajdonából, birtokából. A talált, elhagyott gépeket a területileg illetékes elöljáróhoz kellett bejelenteni. A kormányrendelet nemcsak a mezőgazdasági traktorok és talajművelő gépek bejelentésének, nyilvántartásának szervezését utalta a földművelésügyi miniszter hatáskörébe, hanem - az ország fegyverszüneti egyezményéből adódó jóvátételi kötelezettségek teljesítése, valamint a mezőgazdasági termelés folyamatosságának és fokozásának biztosítása érdekében - a traktorok beszerzését, külföldről való behozatalát, szétosztását, a traktorok javításának megszervezését, ehhez szükséges szervezetek felállítását is. Fontos kitétele a rendeletnek a mezőgazdasági munkára való gépi kötelezettség, az igénybevétel, a szankcionálás szabályozása, valamint nyomtatványminták közlése a gépek bejelentésének, tulajdonjogának igazolásához. A kormányrendelet az első olyan jogszabály a háborút követően, amelyik a mezőgazdaság gépesítésével kapcsolatos országos feladatokat egy kézbe adta, az FM tárcához. 1946 őszén már 12000 db traktort írtak össze, ebből mintegy 1000 db volt bizonytalan tulajdonú és 6000 db üzemképes. 1947 decemberében az ország traktorállománya 11919 123
