Király István Szabolcs: A magyar mezőgazdaság gépesítésének múltja a kezdetektől 1989-ig (Kaposvár, 2013)
1. A magyar mezőgazdaság a II. világháború után - 1.1. A gépi vonóerő biztosítása
Király István Szabolcs db volt, ebből 11400 db-ot igazoltak és 522 db-ot kincstári állományba vettek. Ez utóbbi képezte volna a gépszolgálat működtetésének költségeit - a traktorok tulajdonba és bérbeadása révén. Ez azonban az 1947 nyarától erőteljesen érezhető politikai változások miatt nem következhetett be.12 A döntően az MKP gazdaságpolitikai elképzeléseit tükröző hároméves tervjavaslatból idézek: ,Jz terv megvalósítása jelentős változásokat eredményezne a magyar gazdasági, szociális és politikai életben, ...a terv végrehajtása biztosítaná a termelés gyors újjáépítését, az ipar és a mezőgazdaság legfontosabb ágai gyors fejlesztését, az ország gyors iparosítását, ami a mezőgazdaság korszerű átalakításával járna karöltve.''’’ Az MKP szükségesnek tartotta hangsúlyozni: „ a tervjavaslat nem célozza a szocializmus megvalósítását, és ténylegesen nemcsak feltételezi a magángazdasági szektor fennmaradását, hanem ennek a szektornak a kibővítésével, fejlődésével számol.'’'’ Ugyanakkor kiemeli, hogy a beruházások következményeként az állami, közületi és szövetkezeti szektor súlya a gazdasági életben lényegesen növekedne. „Ez a népi demokrácia gazdasági alapjainak kiépítéséhez és megerősödéséhez vezetne." A mezőgazdaság beruházásai az 1938-as szint elérését és meghaladását tűzte ki célul úgy, hogy a mezőgazdaság a belteljesebb gazdálkodás irányába fejlődjön és mintegy előkészítse a mezőgazdaság átalakításának új korszakát. Valójában mit értett az MKP az új korszak alatt, azt egy év múlva hozta nyilvánosságra, amelyre a szovjet példa volt nagy hatással.13 Az új gazdasági irányítást már az 1946-os külkereskedelmi forgalom is tükrözte: 1937-ben az import 44,3%-a Németországból és Ausztriából származott, a kivitel 43,6%-a pedig odakerült. 1946-ban a már lényegesen alacsonyabb volumen 53,2%-a a Szovjetunióba került, onnan a teljes behozatal 19,3%-a származott.14 A Gazdasági Főtanács (GF) az Országos Tervhivatallal (OTH) egyetértésben 1947 decemberében úgy határozott, hogy az állami tulajdonban lévő és az állami eszközökből beszerzett traktorok és más mezőgazdasági gépek üzemeltetésére országos hálózatot - géptelepeket, gépállomásokat kell létesíteni.15 E határozat alapján született meg a Magyar Állami Mezőgazdasági Gépüzemről szóló 4.910/1948. Korm. sz.. rendelet.16 A kormányrendelet — amelyet Rákosi Mátyás, mint miniszterelnök-helyettes jegyzett - az AMG-nek sokrétű feladatot szánt. mezőgazdasági termelés előmozdítása, fejlesztése, a mezőgazdaság traktorokkal és egyéb mezőgazdasági gépekkel való ellátása a köz- és magántulajdonban lévő traktorok és egyéb mezőgazdasági gépek, eszközök használatának előmozdítása és biztosítása, a mezőgazdaság gépesítésének fokozása..." mellett a mezőgazdasági termékek feldolgozásával és értékesítésével kapcsolatban is feladatot szánt az új állami cégnek. A téma szempontjából a kormányrendelet 2. § /l/ bekezdésében megjelölt feladat a legfontosabb: „...a szükséglethez képest az ország területén a mezőgazdasági gép- és traktorállomások felállítása által állami gépállomás szervezetet létesít, mezőgazdasági gépeket és traktorokat - bérmunka vállalása által is — üzemben - és karban tart..." AZ ÁMG sokoldalú - itt fel nem sorolt - feladatát jelzi a cég igazgatótanácsának összetételét (PM; IM; Kér. Min. GF; OTH). A Magyar Állami Mezőgazdasági Gépüzem (ÁMG) megalakításakor a hazai traktorállomány több mint 90%-ával a földműves szövetkezetek és a magánvállalkozások rendelkeztek. Az ÁMG, mint önálló cég, a jogszabályokban ráruházott feladatának azonban az 1948 nyarán bekövetkezett politikai fordulat miatt nem tudott eleget tenni. 124
