Fiatal középkoros régészek IV. konferenciája. Tanulmánykötet (Kaposvár, 2013)
K. Németh András - Takács Melinda: A középkori Lápafő és temploma
70 K. NÉMETH ANDRÁS -TAKÁCS MELINDA A toldalék belsejét igen kis felületen tudtuk feltárni. Az északnyugati sarok kb. 2,5x0,8 méter nagyságú belső részét a humusz alatt 40-50 centiméter vastag omladék fedte (6. kép 5.), amelyből a középkori téglákon kívül rengeteg, különböző méretű római peremes tégla- és imbrextöredék, valamint nagy mennyiségű tört kő került ki. Valószínűsíthető, hogy a kövek is római eredetűek, bizonyára a közelben - légvonalban egyaránt kb. 5 kilométerre - fekvő, 2. századi alapítású lovia városából (Szakcs-Gölösi-dűlő), vagy a hasonló nevű 4. századi erőd (Kapospula-Alsóhetény)42 területéről hurcolták ide őket.43 Ép téglából négyet találtunk, méreteik: 25,3x11x6,3 centiméter, 21,3x10x7 centiméter, 21x11x7 centiméter, 21x10x6,5 centiméter, a lemért további 12 darab töredékes tégla szélessége 11-14,9 centiméter (leggyakrabban 12-13 centi- 8. kép: Fazék a nyugati bővítmény omladékából méter), vastagsága 5-6,5 centiméter (leggyakrabban 5,5-6 centiméter). Az omladék alatt, a mai felszíntől 70-75 centiméter mélyen nagyjából vízszintes, viszonylag barna, homogén, kemény felület jelezte a belső járószintet, alja az alapfal tetejénél (amely nagyjából a külső szintre utal) átlagosan 10 centiméterrel volt alacsonyabban. Ugyanezt a szintet találtuk meg az ettől a szelvénytől 2,5 méterre délre nyitott, 3x0,8 méter nagyságú 4. kutatóárokban is. A belső járószintet az árok keleti felében átvágtuk, a kibontott 180 centiméteres mélységig egynemű, számottevő mennyiségű embercsontot tartalmazó, sárga löszszemcsés, kevert barna talajt tudtunk megfigyelni, amely a templom körüli temető átforgatott földjét jelzi. A külső járószintet egy helyen sikerült megfigyelni: az 1. és 8. szelvény északi metszetében, a bővítménytől északra kb. 1,5 méter hosszan 5-10 centiméter vastag sárga mészhabarcssáv jelezte az építés korának szintjét, nagyjából az alapfal tetejével egy magasságban. Itt térünk ki részletesebben a röviden már említett, a szentélybelső néhány négyzetdeciméternyi területén talált freskótöredékekre. Legjellemzőbb alapszínük a világosszürke, de e mellett függőleges, sárgásbarna-bordó-fehér, fehér-sárgásbarna-sötétszürke-világosszürke, világosszürke-bordó-sárgásbarna- fehér-bordó sávos töredékeket is találtunk. A sávos töredékek mellett az alábbi jellegzetes darabok említhetők: egy sárga alapon bordó rácsos töredék; fehér alapon sárga vonalak között két piros kör; derékszögben összefutó fekete vonalak, sarkukból kiinduló újabb fekete vonallal. Néhány töredéken több rétegű színes festés, sok darabon pedig legalább kétszeri lemeszelés fedezhető fel (7. kép). A freskótöredékek - Lángi József szíves meghatározása szerint - talán a 14. század végén készülhettek. Ilyen kisszámú töredékből természetesen nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de érdemes utalni rá, hogy festett vakolatdarabok kizárólag a szentély területén kerültek elő, az északi hajófal helyén nyitott árkunkban csak néhány apró, meszelt vakolattöredéket találtunk, máshol pedig azokat sem. A bővítmény omladékában, az 1. szelvény délkeleti sarkában egy vörös színű, homokkal és apró kavicscsal soványított, gyorskorongolt, jól kiégetett, lekerekített peremű, felső harmadában erősen vállasodó, vállán hornyolt fazék töredékei kerültek elő, amelynek profilja kiszerkeszthető. Magassága 20, peremátmérője 16,5, aljátmérője 10 centiméter (8. kép). E jellegzetes, vörös anyagú dunántúli fazéktípusból a legközelebbi darabokat az ozorai várból közölték, a 15. század végére, a 16. század elejére keltezve őket.44 Ettől függetlenül az edényt ennél másfél-két évszázaddal későbbre, a templom valószínűsített pusztulásának, elhagyásának idejére keltezzük, feltételezve a késő középkori edényformák továbbélését a török kori magyar fazekasok között. (Természetesen elképzelhető, hogy az épület egy része már korábban sérülést szenvedett, és a reformátusok már csak egy részét - esetünkben a szentélyt - használták.) A bővítmény építésének idejére utalhat, hogy a nyugati zárófaltól nyugatra fél méterre, a humusz alatt jelentkező, kemény, fekete, apró mészhabarcsokat tartalmazó rétegben - amelybe az alapozási árkokat ásták - Mária királynő ezüst denára került elő.45 42 A két lovia-ra legújabban: Tóth 2009. 120-124. 43 „Nincsen kétség, hogy minden közel levő kőépítmény, az újabb pusztákon a sülyedtvári falakból keletkezett."- írta Römer Flóris az 1860-as években, de kétségtelenül a középkorra is érvényes módon. Tóth 2009. 58. 44 Feld - Gerelyes 1985. 165., 167. 4. kép 1. 45 CNHII. 116.
