Fiatal középkoros régészek IV. konferenciája. Tanulmánykötet (Kaposvár, 2013)
Koller Melinda: Gencsapáti-Besenyősziget késő középkori településmaradványai
GENCSAPÁTI-BESENYŐSZIGET KÉSŐ KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSMARADVÁNYAI 55 Az egykori település pontos szerkezeti rekonstrukciójának elkészítése a teljes feltárás, illetve műszeres vizsgálatok hiányában nem lehetséges, azonban a beruházásból adódóan az ásatás kutatószelvényes jellege miatt viszonylag nagy területről nyerhető információ. A belső struktúra megfigyelését, illetve a késő középkori jelenségek pontos meghatározását azonban erősen megnehezítette a területen történt folyamatos megtelepedés, valamint a 20. században létesített virágkertészet bolygatásai. A jelentős pusztulás következtében a középkori leletanyag egy része kevert rétegből, másodlagos helyzetben került elő, sokszor keveredve a megelőző korszakok emlékanyagával. A leletanyag kiértékelése után szembetűnően kirajzolódott, hogy bizonyos térbeli eltolódás figyelhető meg az Árpád-kori és a késő középkori települési objektumok között. Míg az Árpád-korban főként a sziget nyugati felét részesítette előnyben a lakosság, a késő középkori megtelepedési horizontban az északi, még inkább az északkeleti zóna vált fontossá. A feltárt késő középkori épületmaradványok és árkok elhelyezkedését vizsgálva a történeti térképeken is megfigyelt utcára szerveződő település képe bontakozott ki. Épületek A már említett új- és modern kori bolygatások, beásások következtében a késő középkori épületek kivétel nélkül töredékesen kerültek a felszínre. Összesen 4 lakóházat lehetett megfigyelni. .;, á „ 3. kép: Az I785-ös Kenedics-féle térképen megfigyelhető a falu szerkezete 1. épület (4. kép) A feltárás északkeleti szelvényének (XVIII. felület) déli részén egy ÉK-DNy-i irányú, L alakú, többosztatú épületmaradványt sikerült azonosítani. Az alapár- kos-cölöpszerkezetes épület falszerkezetére a cölöplyukakban és a környező gödrökben talált patics utal, ez alapján sövényfonatos, tapasztott fala, vagyis a sárfalnak valamelyik változata lehetett. A szerkezetre számos példa ismert a Kárpát-medencéből, ezeket Michnai Attila gyűjtötte össze 1981-ben15, a kitöltőfallal kapcsolatosan felmerülő problémákat pedig 2001-ben Pálóczi Horváth András foglalta össze.16 Tetőszerkezetére a tartócölöpök helyeiből következtethetünk, mely alapján ágasfás-szelemenes volt. Az alapárkokban található, olykor egymást metsző cölöplyukak a ház többszöri (legalább 4 fázis) megújításáról, átalakításáról árulkodnak. Az épület utcafrontra nyíló, rövidebb (5,5 méter), északkeleti oldalán a fal folytatásaként cölöplyukak találhatók - mintegy 1,3 méter távolságra. Ez az eltérő szerkezetből adódóan valószínűleg tornác tartószerkezete lehetett. Hasonló épületszerkezetet figyeltek meg Sarvalyon, Hahót - Buzád(Sárkány)-szigeten, Túrkeve-Móricon, Tiszaugon és Szentkirályon.17 E változtatással egy időben új bejárat került a háznak erre a falára, melyet az alapárkot vágó, két nagyobb, agyaggal körbedöngölt cölöplyukkal erősítettek meg. A régi, kisebb méretű bejáratra ugyanennek a helyiségnek (l.h.) a délkeleti falában megszakadó alapárok utal. Harmadik fázis4. kép: Az 7. épület feltárt alapárkai és cölöplyukai 15 Michnai 1981.235. 16 Pálóczi 2001.233-240. 17 Holl 1979. 41., Kvassay 1995. 190., Méri 1954. 144., Laszlovszky 2006. 300., Pálóczi 1976. 284.
