Fiatal középkoros régészek IV. konferenciája. Tanulmánykötet (Kaposvár, 2013)
Zay Orsolya: Egy Árpád-kori veremház rekonstrukciója
36 ZAY ORSOLYA lopra, majd a háromlábbal„hátra lépegetve"a gödör déli végéhez a kötelet a szelemen déli végére hurkolva a középső és déli tartóoszlopra emeltük. Itt fontossá vált, hogy az oszlopok tetejét megfelelő magasságúra vágjuk el, mert első emelésre a középső oszlop egyik ága túl magas volt, így a szelemen felhelyezésekor igazítanunk kellett rajta. A ház mindkét oldalára 5-5 tartóoszlopot helyeztünk el. A ház déli oldalán a gádor miatt egy nagyobb hézagot hagytunk ki, hogy a bejáratot és a fonást később elkészíthessük. A gerendák alját mind megégettük, és körülbelül 10-20 centiméter mélyen a fölbe ástuk őket a gödör szélétől 140 centiméter távolságban. Mivel nem tudjuk a tetők pontos elhelyezkedését a gödörhöz képest, mi is Sabján Tibor elgondolásával értettünk egyet, miszerint a gödör falánál közvetlenül nem biztonságos elhelyezni a tető szélét, mert a gödör fala könnyen beomlana. Sabján a gödör szélétől 1 méteres távolságra helyezte a tetőt, a mi tetőnk viszont sokkal merede- kebb lett volna így, mint a Sabján vagy a Szentgyörgyi Viktor-féle rekonstrukcióknál. Tehát nem azzal lett volna problémánk, hogy a lakók nem tudnak benne felállni, hanem épp egy túl magas és keskeny tető kaptunk volna. Ezért választottuk a 140 centiméteres távolságot a gödör szélétől, ráadásul így több helyet nyertünk a belső térben. Egy szerkezeti tényező még szempont volt a tető elhelyezésekor: az északi, kemencével átellenes oldalon terveztünk a belmagasság miatt egy félpadlást, vagy modem szóval „galériát". Ez teljesen hipotetikus elképzelésünk volt, viszont a régészeti adatok nem mondanak ellent, és ilyen tetőméretnél már érdemes átgondolni a tér kihasználásának akár egy ilyen módját is. Mivel a gödröt körben szintén befontuk majd betapasztottuk, felhasználtunk 4 karólyukat arra, hogy ne csak kisebb, 70 centiméter magas karót helyezzünk el benne, csak a gödör befonása miatt, hanem 170 centiméter magasak legyenek. Kettőt a sarkokban, kettőt pedig a középső tartóoszlophoz közel, a saroktól 150 centiméteres távolságra helyeztük el. Mind a 4 karó olyan magas, hogy érintkezzen a sátortető gerendáival, amelyhez odakötöztük a rudakat. A négy rúd tetejére pedig vékonyabb gerendákból és gyalult deszkából készítettünk egy tároló és alvó felületet. Felmenni a félpadlásra egy rönkből kialakított lépcsőn lehet, mely csak a félpadláshoz van rögzítve és a földre támaszkodik. A kialakításnál fontos volt, hogy olyan szerkezetet építsünk, mely a régészeti adatok alapján elkészíthető, tehát a járószinten nyomokat nem hagy. A szerkezet stabil, több ember és felszerelés súlyát elbírta, a tetőzetet nem módosította, illetve rongálta meg a terhelés után sem. így mi, építők úgy gondoljuk ez egy kivitelezhető hipotézis lehet. A tető lefedésére is több módszert láthattunk eddig a felépített házaknál. Sabján Tibor7 és Szentgyörgyi Viktor házánál8 a növényi eredetű fedőanyagra földet helyeztek el. Ez a szélesebb, kisebb tetőknél egy teljesen elképzelhető megoldás. Viszont a mi meredekebb és nagyobb felületű tetőnkön nem, vagy csak nehezen tudtuk volna leteríteni a földet. A gravitáció miatt a tető aljában sokkal több föld gyűlne föl, ami tovább foglalná a ház körül a helyet, az eső pedig egy idő után lemosná a földréteget a ház tetejéről. Mi egy másik megoldást választottunk: a nádfedést.9 Mivel a terület a Dunához közel található, és célunk az volt, hogy a területen fellelhető anyagokból építkezzünk, mint ahogy tehették ezt a 11-13. században is. A nádat a tetőgerendákra merőleges irányú 11-12 darab rúdra helyeztük, melyeket korábban csapolással és kötözéssel rögzítettünk a gerendákhoz. A nád rögzítésének többféle módja van. Ma is az egyik leggyakoribb módszer a felvert nádas tető. Ennek elkészítéséhez átnéztünk több szakkönyvet, valamint megkerestünk a nádas szakmával még ma is foglalkozó szakembereket, akik tanácsokkal láttak el minket. A gyakorlati tanácsok nagy segítségünkre voltak, mivel a nádtető-készítők több évtizedes tapasztalattal rendelkeznek és felhívták a figyelmünket apróbb részletekre is. A nádkévék felrakása után a kévéket az úgynevezett felverő fával10 11 kell felütögetni a helyükre.11 Belül a felütés után igazítani kell a kévéken, akár vágással is. A gerincen szintén többféle lezárás lehetséges, amiből mi az egyik legelterjedtebbet választottuk. A kévéket a felverés után nádtűvel levarrtuk, majd a legfelső kiálló kévevégeket a tengelyük körül elcsavartuk, úgy7 Sabján 1999. 132. 8 Szentgyörgyi 2001.59. 9 Sabján 2007. 33. 10 A néprajzi anyagban többféle névváltozattal találkozhatunk, de jelentéstartalmukban a kifejezések megegyeznek (például „tetéjverő furkó”). Sabján 2007. 38. 11 Sabján 2007. 43.
