Fiatal középkoros régészek IV. konferenciája. Tanulmánykötet (Kaposvár, 2013)
Molnár István - Sipos Carmen: A középkori talajvíz-szint változására utaló jelek a balatonlellei-rádpusztai Árpád-kori telepen
A KÖZÉPKORI TALAJVÍZ-SZINT VÁLTOZÁSÁRA UTALÓ JELEK A BALATONLELLE-RÁDPUSZTAI ÁRPÁD-KORI TELEPEN 23 5. kép: Sarkantyú a 4. épület betöltéséből 6. kép: Edény az 5. kemence sütőfelülete alól 7. kép: Edény a 7. kemence sütőfelülete alól si idején belül pontosabban nehéz datálni, de nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy a tatárjárás után verték. Ez alapján is feltételezhetjük a település 13. század közepi, tatárjárás utáni létét. A régészeti leletekkel a lelőhely életét all. századtól - de legalább a 11-12. század fordulójától - a 14. századig igazolhatjuk, az írott források alapján tovább is. Azt is megállapíthatjuk, hogy az élet nagyjából folyamatos volt, a tatárjárás nem okozott törést a falu életében. Megállapíthatjuk, hogy a legkorábbi objektumok a mélyebben fekvő, déli területen, közel a templomhoz jelentkeznek, a legfiatalabb objektumokat a dombtetőn találjuk. Már a feltáráskor sikerült néhány észrevételt tenni a korabeli vízrajzi helyzettel kapcsolatban. Sajnos pont a legdélebbi, legmélyebben fekvő területen volt a legnehezebb a feltárás. Á fekete mocsári altalajban nehéz volt az objektumokat megtalálni - sokszor csak az erősen kevert, paticsos betöltés árulkodott - ráadásul jól megfigyelhető volt, hogy ez a talaj fedett is objektumokat. Ez a berek területének folyamatos változásával magyarázható - a mai állapotánál több alkalommal is kiterjedtebb mocsár újra és újra beborította, felülréte- gezte a területet. Egy elsősorban római és Urnamezős-kultúra kerámiájával és késő bronzkori bronztűkkel teli
