Fiatal középkoros régészek IV. konferenciája. Tanulmánykötet (Kaposvár, 2013)
Molnár István - Sipos Carmen: A középkori talajvíz-szint változására utaló jelek a balatonlellei-rádpusztai Árpád-kori telepen
24 MOLNÁR ISTVÁN - SIPOS CARMEN barnásfekete rétegbe ásták az Árpád-kori objektumokat. Az ásatás során, a legdélebbi részen a nyári kánikulában nem okozott komoly gondot a talajvíz, de egy jelentősebb eső után már víz alá került ez a terület. Ez a rész nem lakható korunkban. Mezőgazdasági művelés sem folyik itt, legelőnek használják, a katonai felmérések térképei alapján ez az újkorban nagyjából mindig is így volt. A feltárás eredményei alapján megállapíthatjuk, hogy 11-12. században a talajvízszint mainál is jóval alacsonyabb lehetett. Hiszen ilyen korú objektumokat, ráadásul lakóházat, kemencét találtunk egy ma már lakhatatlan, mélyen fekvő vizes területen. A terület elvizesedése valamikor a kora Árpád-kor és az újkor között mehetett végbe. A korabeli vízügyi helyzet alapvetően megszabhatta a település lehetséges helyét. Erre szép példát találunk a lelőhely többi régészeti korszakát vizsgálva. A 67/5. lelőhely déli részén, a legmélyebb területen csak az Árpád-kor és a késő bronzkor (Urnamezős-kultúra) objektumait találjuk. Majd a római objektumok jelennek meg, először egy sír majd nagyobb mennyiségű telepobjektum, amelyek végighúzódnak mindkét lelőhelyen. Az 5. lelőhely középső és északi, azaz magasabban fekvő részén a rézkori (Balton-Lasinja, Badeni) és avar, majd még északabbra és magasabban, a 67/4. lelőhelyen a neolitikum (Dunántúli Vonaldíszes Kultúra) illetve bronzkor korábbi időszakaira keltezhető (Somogyvár-Vinkovci kultúra, Kisapostagi kultúra) objektumok is megjelennek. Terepbejárás 2012-ben újabb terepbejárást tartottunka területen. A feltárás előtti években a terület alaposan be lett járva, de ezúttal próbáltunk kifejezetten a középkori település helyzetére információkat kapni. A területet kisebb részekre osztva, a tengerszintfeletti magassághoz is igazodva próbáltuk a leleteket összegyűjteni. Természetesen a domb erős lekopása, a domboldal földjének a domb aljába való lekerülése megakadályozza, hogy a feltárással azonos pontosságú megállapításokat tegyünk. A legdélebbi, romtemplom közelében lévő - legelőként használt - terület ráadásul nem is volt bejárható. Megállapítható volt, hogy a középkori telep kiterjedése nagyjából megfelel annak, amit a feltárás eredményei is mutatnak. A késő Árpád-kor kerámiája a dombtetőn lévő legmagasabb részeken fordul elő, a mai település házainál, a feltárt területtől, a mai 67-es úttól keletre sűrűsödik - itt igen nagy leletsűrűséggel számolhatunk. Csak ezen a legmagasabban fekvő területen találtunk - az Árpád-koriak mellett - 14-15. századi kerámiát is. Árpád-kori kerámia - a patakhoz közelebbi, mély területeken kívül - elszórtan mindenhol előfordult, de a mélyebb területeken jelentősen kisebb számban. Egyértelműen kora Árpád-korinak minősíthető leletet ezúttal nem találtunk. A patak - jelenleg már részben felszántott - egykori medre jól elkülöníthető, itt semmilyen kerámia nem volt, a közelében is csak római töredékeket találtunk. A májusi friss kukoricában jól látszott az a rész is, amely egykor hosszabb időre víz alá kerülhetett-jelenleg sötét színű mocsári talaj borítja. Ezek a területek az egykori patakmederhez hasonlóan sokkal gazosabbak voltak, mint a velük egybe szántott földek. A feltárt terület déli része is ide tartozott. Egyéb adatok A feltárással és a terepbejárással a 14-15. századig szerezhettünk információkat. Ezután írott forrásokból következtethetünk a település létére, de a kiterjedésére nem tudunk információkat szerezni. Sajnos Lázár deák 16. század elején készült térképén a település nincs ábrázolva, a mai Somogytúrnál lévő Tárd, Nagycsepely, Kőröshegy van jelölve a térképen. Csepely a Balaton mellé van rajzolva, a tó illetve a mellette lévő mocsaras, lápos területek igen kiterjedtek voltak. A kutatás a Balaton vízszintjének emelkedését, a vízfelület kiterjedését valószínűsíti az időszakban." A 16. században a település elpusztult. Az újkorban készült katonai felmérések viszont érdekes adatokkal szolgálnak a korábbi viszonyokra is. Az első katonai felmérésen a berket még igen kiterjedtnek ábrázolják, szinte a templomig tart. A templom természetesen romként van ábrázolva, nem jeleztek települést, de több épület látszik. Ezek nem a település mostani helyén, hanem keletre, a domboldalon - tehát jóval magasabban - vannak. Ennek a berek nagyobb kiterjedése is oka lehet. A településtől délre az útviszonyok hasonlóak, mint napjainkban. A patak partján is fut egy út, valamint a ma is létező (ekkor szőlőkel teli), erdőben futó Viszre menő út is ábrázolva van. Áz épületek ez utóbbihoz települtek. Északon a ma már csak alárendeltnek számító, két északkeleti irányú szemesi út létezett, a 20. század végi észak-déli út még nem. Jól látszik egy út a berken keresztül, amely a mocsaras részen vezetett át, ettől délebbre ugyan volt több átjáró, de ettől északra nem. A település helye bizonyára összefüggésben van ezzel. Úgy látszik itt lehetett a legjobb, legészakibb átkelési lehetőség a berken, a Balaton déli partján haladók is itt kényszerültek a legkisebb kitérőre. 11 11 Bendefy - Nagy 1969. 52., 62-65., Mészáros - Serlegi 2011.217-222., Szalóky - Bódis 2004. 279. Utóbbi tanulmány a lelőhelyünktől nyugatra lévő Szemesi-berek élővilágával foglalkozik.
