Fiatal középkoros régészek IV. konferenciája. Tanulmánykötet (Kaposvár, 2013)
Hancz Erika: Szigetvár az 1566. évi török hadjárat idején. A vár és a város történeti és régészeti kutatásai
Fiatal Középkoros Régészek IV. KonferenciájánakTanulmánykötete. Szerk.: Varga Máté Kaposvár, 2013 149-158 Szigetvár az 1566. évi török hadjárat idején. A vár és a város történeti és régészeti kutatásai HANCZ ERIKA Pécsi Tudományegyetem Régészet Tanszék H-7624 Pécs, Rókus utca 2. M. ép. I. em. 105., hancz.erika@pte.hu Hancz, E.: Szigetvár in the time of the 1566 Szigetvár campaign. Historical and archaeological investigations of the castle and the city Abstract: Using the written and archaeological sources, my aim is to give a statement of the facts about Szigetvár during the last campaign of Siileyman the Magnificent in 1566. The major part of the examination was done with the help of the chronicles, mainly the so called Sigetvar-names, the separate Ottoman chronicles about the campaign and the results of the earlier and new archaeological excavations. Keywords: Ottoman Empire, 1566 Szigetvár campaign, Ottoman era Hungary, historical and archaeological investigations, Szigetvár castle Bevezető Nagy Szülejmán szultán (1520. szept. 30. -1566. szept. 7.) trónra lépését követően a nyugati fronton indított oszmán hadjáratok ráébresztették az európai országokat arra, hogy a török külpolitikában egy számukra igen kedvezőtlen és fenyegető változás állt be. A keleti hadszíntérről ugyanis egyre inkább a nyugati hadszíntérre irányult az Oszmán Birodalom figyelme. Oszmán fősereg tulajdonképpen 1521 -ig, Nándorfehérvár bevételéig nem harcolt magyar földön, így Szülejmán kezdte el a szisztematikus hódítást a Magyar Királyság területén. Az oszmánok magyarországi előretörésével számos más európai terület is közvetlen veszélybe került Ke- let-Közép-Európában: így az egyes osztrák tartományok (Karintia, Krajna, Stájerország), Észak-ltália és a krími tatárok révén Lengyelország is. De Németország Kölnnel együtt közvetett módon szintén távoli oszmán célpontként szerepelt. A 16. században a nyugati szárazföldi hadszíntéren Magyarország, majd pedig Bécs jelentette az oszmán hódítás fő célpontját. A Habsburgoknak már csak ezért is hadsereget kellett szervezniük a török becsapások idején. Ugyanakkor ez a költségesen felszerelt hadsereg csak végső esetben ütközött meg a törökökkel, és Szigetvár esetében pl. kisebb mozdulatoktól eltekintve végig passzív maradt. A törökök nem 1566-ban indultak először Szigetvár ellen, hanem már voltak sikertelen próbálkozásaik: 1555-ben és 1556-ban. Nagy Szülejmán utolsó hadjárata Szigetvár (és talán Bécs) ellen irányult, és Szigetvár falai előtt érte a szultánt a halál. Ekkor már két szerdáit, azaz hadvezért is kinevezett: a főhad élén Szokollu Mehmed pasa nagyvezír, a Gyula felé vonuló had élén Pertev pasa másodvezír állt. A korábbi hadjáratoktól eltérően Szülejmán szultán 1566. évi hadjáratán kevés kivételtől eltekintve az összes fontos állami méltóság részt vett. Jelen voltak a vezírek, a nisándzsi (a szultáni kézjel rajzolója), a defterdárok, a kádiaszker, több vilájet vezetője és a szultáni palota szolgálattevői is. A források eltérően vélekednek a török had létszámáról, de kijelenthetjük, hogy egy minimum ötvenezer fős török fősereg érkezett 1566-ban Szigetvár alá. A források Nagy Szülejmán uralkodásának idején az Oszmán Birodalomban többnyire török nyelvű történelmi művek születtek, de kis számban perzsa és arab nyelvű krónikák is ránk maradtak. A kor történelmét verses és prózai formában is megörökítették. Az egyes politikai lépéseket ugyanis nemcsak a külföld, hanem a birodalom alattvalói számára is meg kellett magyarázni. A szultán a haditetteit igyekezett megörökíttetni az utókor számára is. Rendszeres fizetésben részesített olyan történetírókat, akik megírták a kor eseménytörténetét. A kor két hivatalos történetírója Fethulláh Árif cselebi (hivatali ideje: 1520-1561) és Eflatún Sírvání (1561-1569) voltak. Ez utóbbi a szigetvári hadjárat legfontosabb eseményeit is összefoglalta. Mellettük a szultán és a nagyvezír környezetében élő méltóságok számára is előnyökkel járt, ha egy-egy eseményt, hadjáratot vagy időszakot megörökítő műveket készítettek és átnyújtottak a szultánnak, vagy egy-egy magas rangú méltóságnak, korszakunkban főleg Szokollu Mehmed pasa nagyvezírnek. Az egyik legfőbb forráscsoportot a hadjárattal foglalkozó, két kivétellel mindmáig kiadatlan oszmán-török nyelvű önálló művek, az ún. Szigetvár-námék alkotják (a kivételt Ahmed Feridun: Nüzhetü'l-eszrári'i-ahbár der szefer-i Szigetvár, A szigetvári hadjárat titkos híreinek kelleme'című műve jelenti, melynek kritikai kiadása először 2010-ben jelent meg, illetve Meráhi verses Feth-náme-i szefer-i Szigetvár című műve 'A szigetvári hadjárat
