Fiatal középkoros régészek IV. konferenciája. Tanulmánykötet (Kaposvár, 2013)

Hancz Erika: Szigetvár az 1566. évi török hadjárat idején. A vár és a város történeti és régészeti kutatásai

150

HANCZ ERIKA

győzelmi jelentése, 2012-ben).1 A törökországi és bécsi levéltári és könyvtári kutatómunka folyamán az általam ismert, a szigetvári hadjáratot megörökítő kilenc oszmán krónika közül ötnek találtam meg a kéziratait (szám szerint 15-öt). A fennmaradt krónikák egy verses költemény kivételével prózai művek. A Szigetvár-námék közvetlenül a szigetvári hadjárat után, még a 16. században keletkeztek.

A jelenleg ismert Szigetvár-námék a következők:

I. Ágehi Manszúr: Feth-náme-i kale-i Szigetvár/Táríh-i gazá-i Szigetvár (A szigetvári vár győzelmi jelentése / A szigetvári szent harc története)

II. Ahmed Feridun: Nüzhetü'l-eszrári'l-ahbár der sefer-i Szigetvár (A szigetvári hadjárat titkos híreinek kelle- me)

III. Gelibolulu Musztafa Ali: Heft medzslisz (Kánuni'nin 974 Szigetvár szeferi táríhcseszi) (Hét gyűlés. A Törvényhozó 974./1566. évi hadjáratának története)

IV. Táríh-iSzigetvár/Heft dászitán (Szigetvár története, avagy a Hét történet)

V. Meráhi: Feth-náme-i szefer-i Szigetvár (A szigetvári hadjárat győzelmi jelentése)

VI. Ásik cselebi: Szigetvár-náme

VII. Szejfulláh Szejfi: Szigetvár-náme Vili. Ali Mehmed cselebi: Szigetvár-náme IX. Szejjid Lokman: Szigetvár-náme

Ezek közül főleg az első három szolgáltat bővebb adatokat a hadjáratra. Kiemelkedő krónika Szigetvár vonatkozásában Kátib Mohammed Záim: Dzsámiü't-tevárih (Történetek gyűjteménye) című műve is, melyben a hadjáratot röviden ismerteti.1 2 A krónikának nincs teljes kiadása.3 Mivel Kátib Mohammed Záim élt a magyarországi török hódoltságban, és ismerte a helyi viszonyokat, továbbá Szokollu Mehmed pasa titkáraként első kézből sok információt szerezhetett a szigetvári hadjáratról, műve jól használható forrás az 1566. évi hadjáratra vonatkozóan.

Külön meg kell említeni azokat a történetírókat is, akik műveiket Szülejmán korának vége felé lezajlott események ismertetésével kezdték. Közéjük tartozik Szelániki Musztafa efendi, aki az 1563-tól 1600-ig tartó eseményeket örökítette meg. Mivel a szerző személyesen is részt vett Szülejmán szigetvári hadjáratában, a korra vonatkozóan értékes forrásnak tekinthető.4 Ugyanide sorolható Haszanbejzáde (1565-1636)5 és Szolakzáde (1590-1657)6 műve, Pecsevi (1574-1649) Táríh)a,7 8 Evlia cselebi (1611-1685?) Szejahat-náméja8 is, melyek jóval később keletkeztek ugyan, de szintén fontos forrásnak tekinthetők a szigetvári hadjárat eseményeinek és Szigetvár erősségének leírásához.

Az elbeszélő források által szolgáltatott történeti adatokat össze kell vetni az okleveles forrásanyaggal is. A krónikák ugyanis torzíthatnak és bizonyos eseményeket az adott ideológiai magyarázatok végett felnagyíthatnak, vagy el is titkolhatnak. Emellett a két szembenálló fél közötti levelezés, valamint a követjelentések és az egyes elöljáróknak elküldött utasítások segítségével nyomon követhetjük a hadjáratra vonatkozóan mindkét fél értesüléseit, előkészületeit és későbbi lépéseit is. A forráscsoport vizsgálatával kiegészíthetjük azt a képet, mely az oszmán krónikák török-központú leírására támaszkodik.9 Nagy előnye még, hogy sokszor kis események, aprólékos adatok, számok és nevek szerepelnek bennük, melyek még a krónikáink értelmezési esélyeit is javítják. Az Isztambuli Miniszterelnökségi Levéltárban őrzött, a szultáni tanács szigetvári hadjárathoz vezető időszakra vonatkozó, 1564-65. évi magyar vonatkozású rendeletéit Dávid Géza és Fodor Pál közös forráskiadványban közreadta.10 Az azt követő mühimmék török kiadása is megjelent, de a hadjárat második felére vonatkozó iratanyag sajnos még nem került elő. Ezek mellett a bécsi levéltár minoritenplatzi részlege is bőven tartalmaz okleveles iratanyagot, főleg a hadjárat előzményeire és következményeire vonatkozóan. Ez utóbbi magyar, latin, német és oszmán-török nyelvű iratcsoport az elbeszélő források hiányait pótolhatja.

1 Vatin 2010., Arslantürk- Kagar 2013.

2 Kátib Mohammed Záim 1532-ben született. Az 1570-es években Ahmed Feridun után ő lett Szokollu Mehmed nagyvezír írnoka. 1579 után halt meg, halálának pontos dátuma nem ismert, Török történetírók II. 365.

3 Török történetírók II. 364-389. A fordítás alapja: Nationaisbibliothek Wien, Hist. Osman 2., 321 folio.

4 Seläniki 1999.

5 Hasanbeyzäde 2004.

6 Kiadásai: 1855: Isztambul (csak a Mehmed cselebi időszakáig tartó események arab betűs átirata), 1880: Isztambul (a teljes mű arab betűs átirata), 1927: Isztambul, 1989: Kültür Bakanligi Yayinlari, és Ankara Seving Yayinlari: törökországi török nyelven nem kritikai kiadásként Vahid Qabuk adta ki két kötetben. A szigetvári hadjárat leírását all. kötet tartalmazza, Solakzáde 1989.

7 Tärih-i Pegevi I

8 Kiadásai: Evlia 1318., Evlia 1908., Evlia 1985., Evlia 2002.

9 Ebben a témában megjelent cikkem: Nagy Szülejmán szigetvári hadjáratára vonatkozó levelek a bécsi Staatsarchivban, Id. Hancz 2009.

10 Dávid - Fodor 2009.