Fiatal középkoros régészek IV. konferenciája. Tanulmánykötet (Kaposvár, 2013)
Pető Zsuzsa Eszter: A bódvaszilasi templomerődítés kutatása
118 PETŐ ZSUZSA ESZTER A huszita háborúk alatt Giskra kezére került az uradalom, de a Bebekek hamarosan visszakapták azt. Ennek emlékét egy 1464-ben keletkezett irat őrzi, amelyben az összes korábbi birtokviszonyt rögzítő oklevelet összegyűjtötték, ugyanekkor Mátyás király elrendelte a határok újbóli bejárását is.31 1469-ben Bebek Pál fiú utód nélkül hal meg, így húgának, Orsolyának férje, Szapolyai Imre jutott a Bebek birtokokhoz, így a szádvári uradalmat is sajátjának tudhatja. A családban legvégül Szapolyai Jánosra száll a hatalmas vagyon. A Habsburg Ferdinánddal vívott harcai során a szádvári uradalmat Werbőczy Istvánnak adományozza, majd 1527-ben újra a Bebekek szerzik meg a birtokot. Fülek török kézre kerülése után, 1554-ben éri el az első pusztítási hullám a Szilasi-medencét. Ekkor mára reformációerőteljes térhódításával is számolnunk kell, 1561-ben egy püspöki vizitáció során a szilasi és a jósvafői plébánián már református papot találunk.32 A szádvári uradalom történetét ebben az évtizedben számos tragédia árnyékolja be, emellett gyorsan változó erőviszonyok jellemzik az időszakot. A korszak zárásának tekinthetjük azt, amikor Schwendi Lázár 1565- ben elfoglalja a várat, és így az végleg az uralkodó kezére kerül minden tartozékával, így Szilassal együtt. A törökök a Perkupától északra eső területeken egyáltalán nem portyáztak, a Bódva jobb partján nem pusztultak el a települések (bár a lakosság nyilván visszahúzódott), ennél fogva a terület értékesebb zálogbirtokot jelentett a korona számára. A 16. század végén és a 17. században számos provizor és zálogbirtokos váltotta egymást Szádváron. Említésre méltó a Csákyak birtoklása, valamint Esterházy Miklós térnyerése, aki Dersffy Orsolyával kötött házassága révén lett a jelentős birtokállomány ura. Fia, Esterházy Pál 1674-ben a kincstártól megvásárolta Szádvárt, ám Thököly kurucai bevették magukat az akkorra az egyik legerősebb és legnagyobb alapterületű erőddé lett várba.33 1686-ban végleg a császári csapatok kezére került a vár, ekkor védműveit„elrontották", s az Esterházy uradalmi központot Szilasra helyezték át. Fennmaradt ebből az időből (1696) egy régi pecsét, amelyen először szerepel Bódvaszilas formában a település neve. Esterházy Pál csak 1702-től tudta megkezdeni itteni birtokainak igazgatását. A 18. században épült fel a ma is látható jószágigazgatói kastély, vele párhuzamosan az északolt szentélyű barokk templom, illetve a közvetlenül a templomtól keletre-délkeletre emelt (s így a templom északkeleti-keleti körítőfalához is csatlakozó) raktározó, kiszolgáló épületek nagy része is, amelyek romos állapotban ugyan, de egészen a közelmúltig álltak. Jelenleg már csak a templom, az udvarház („Esterházy-Koós kastély") és a település egy távolabbi pontján álló magtár látható ebből az egykor virágzó gazdasági komplexumból.34 Bél Mátyás leírásából tudjuk, hogy a szádvári úriszék is átkerült Szilasra, amely a mai napig Akasztó-part néven ismert, mindjárt a település déli bejárata előtt, az északi lankák lábánál. Számos hasznos forrás maradt ránk a barokk korból, ezek közül kiemelkedő az Esterházy József Antal herceg 1721-ben bekövetkezett halálakor készített leltár, amely említést tesz a hajdúk régi házáról. Emellett a korabeli egyházlátogatási iratok is alapforrásul szolgálnak, hiszen a barokk templom építésekor Szilason járt vizitáció leírja, hogy a régi templomot a szentély kivételével (!) teljesen elbontották, helyére emelik az újat.35 A 19. század elejéből származnak Raisz Keresztély, az Esterházyak uradalmi mérnökének térképei, felmérései, melyeken jól láthatóak a 18-19. századi építkezések, bővítések.36 A templom körítőfalának kutatása37 Változó magasságú és állapotú, hatszögletű kőfal fut körbe a templomot övezve, amelynek - előzetes szemléink során - észak-északnyugati oldala volt a legrosszabb állapotban, ott már a felszínen sem látszódott falmaradvány nyoma. A puszta szakasz után rögtön, a fal vonalából kiemelkedő, négyzetes kiugrás, erődítés található. A kutatási területek kijelölése egyrészt ennek a szakasznak a tisztázását célozta meg, másrészt a rekonstrukciók által érintett északkeleti, keleti, délkeleti részekre koncentrált (3. kép). A körítőfal északkeleti-keleti szakasza nem volt vakolva, így meg lehetett figyelni a vélhetően barokk kortól datálható sokszoros beavatkozásokat (elfalazott, csak egyik vagy másik oldalon látható nyílások, gerendafészkek, stáció fülke helye, etc.). A kutatást megelőző helyszíni szemlék során a keleti és délkeleti sarkokon látható, támpillérként szolgáló falszakaszok sem mutattak egységes képet. Míg a keleti maradványok nem voltak kötésben a körítőfallal, addig a délkeleti pillér (egykoron oromfal) úgy tűnt, közvetlenül kapcsolódik ahhoz, bár ennek képe sem volt egységes. 31 DL 75.902, DL 75.911 32 Dénes 1983. 96-97. 33 Ezt még a Bécs védéséből hazafelé tartó, Sobieski vezette lengyel csapatoknak sem sikerült bevennie, emiatt a felbőszült katonák nagy pusztítást végeztek a környék falvaiban (lengyeljárás). Ekkor pusztult el Szin középkori temploma is. Dénes 1983.106. 34 Koleszár 2010. 35 Koleszár 2010. 36 Dénes 1983. 115-117. 37 Ezúton is szeretném megköszönni Simon Zoltán, Giber Mihály régészeknek, Kosdi Attila és Sárközy Sebestyén építészeknek a kutatás és feldolgozásban nyújtott segítségét, illetve Koleszár Krisztián környezetmérnök, helytörténész készséges támogatását, adatait, ötleteit.
