Fiatal középkoros régészek IV. konferenciája. Tanulmánykötet (Kaposvár, 2013)
Pető Zsuzsa Eszter: A bódvaszilasi templomerődítés kutatása
A BÓDVASZILASI TEMPLOMERŐDÍTÉS KUTATÁSA 119 A régészeti kutatások során előkerült az elpusztult észak-északnyugati szakasznak az északi kiugráshoz közvetlenül kapcsolódó, egy periódusú alapozása. Innen kora újkori leletanyag, közte mázas kerámia, kályhacsempe, kályhaszem töredéke került elő. középkori falmaradványok a barokk templom sekrestyéje kora újkori? erődített fal a körítőfal feltételezett szakaszai barokk kori építkezések barokk kori falak feltételezett alapjai délkeleti terület 1. Az északi védmü a barokk kori kegyúri átjáróval 2. Az egykori káplánház alapozása 3. A feltételezett délnyugati védmü 4. A feltételezett délkeleti védmü keleti terület □ m 3. kép: A templom alaprajzi vázlata Az északi kiugrás keleti és nyugati oldalán két, középen összeszűkülő, négyszög alakú, befalazott lőrést bontottunk ki (külső méretük 50x60 centiméter, a nagyjából a fal közepén jelentkező szűkület, azaz a belső négyszög 25x10 centiméter). Itt vált lemérhetővé a fal vastagsága is, amely kb. 70 centiméter volt (4. kép). A védmű északkelet felé néző oldalában barokk kori kegyúri átjárót alakítottak ki. A védmű belsejében erősen bolygatott körülmények között vegyes, főleg újkori, kora újkori kerámiatöredékeket találtunk, ám sikerült igazolni azt, hogy a védmű és a körítőfal keleti szakasza is egy periódusban épült. Ugyanitt a mai felszíntől -40 centiméterre a védmű fala lefelé visszaugrik pár centimétert (feltehetően alapozási szint vagy talán köpenyezés jele?), amihez kapcsolódik egy járószint is. A szint alatt rengeteg kő volt felhalmozva38, amely a fal melletti szakaszon - meglehetősen bizonytalanul - egy korábbi padlót jelezhet. Talán ez utóbbi a fal építésének periódusát jelenti, bár a fal mentén az alapozás aljáig nem jutottunk le. Az északi védmű - keleti támpillér-délkeleti támpillér közötti falszakaszok előtt a barokk kori, falhoz emelt épületek alapfalai kerültek elő, amelyek a körítőfallal párhuzamosan futottak. Ebből következik, hogy a ma támpillérként funkcionáló falaknak egykor térelválasztó/épületválasztó szerepük lehetett. A délkeleti támpillértől (egykori oromfal) észak felé 3,5 méterrel, a körítőfalban csorbázat mutatkozott, ezért itt is kutatóárkot húztunk, amely számos meglepetéssel szolgált. A csorbázat az előkerült barokk kori falakhoz illeszkedett, ám az árokban előkerült még egy, a fal alatt húzódó, kelet felé 1,4 méter hosszan előbukkanó, majd dél felé ívesen elkanyarodó, alapozásáig visszabontott falszakasz, amelyet 1,5 méter szélességben tártunk fel. Külső ívéhez egy észak-déli keskeny, hasonló kövekből szárazon rakott falszakasz csatlakozik (5. kép). Nem csak irányultságuk, hanem kőanyaguk is egyértelműen eltért a barokk kori részektől. Egy igen apró, vélhetően késő középkori, sárgásfehér kerámia oldaltöredéke került elő a fal tisztítása során. Bár módszeres falkutatásra nem volt mód, a primer megfigyelések alapján a délkeleti támpillér alsó szakasza nagyjából 3,2 méter hosszan és kb. 2 méteres magasságban képez egy periódust, amelyet mind magasságában, mind szélességében (kelet felé) bővítettek, minden bizonnyal az oromfal kialakításakor.39 Mivel mindkét szakasz kötésben van a templom körítőfalával, így azt tartjuk valószínűnek, hogy egy esetlegesen visszabontott korábbi falat magasítottak meg, logikusan a délkeleti és keleti területeken történt építkezések során.40 38 Kötésben lévő struktúra maradványát nem találtuk, bár a védmű középtengelyében talán egy szárazfalazás/alapozás északdéli irányú, erősen lepusztult struktúráját találtuk meg. 39 A barokk kori épületek további alapfalai kerültek elő a délkeleti támpillértől északra eső részeken. 40 Ha ezt elfogadjuk, akkor a templomot délről, délnyugatról övező falszakasz lehet, hogy hozzávetőleges eredeti magasságában áll, s a barokk időszakban nem bontották vissza jelentősen, eredendően sem akadályozta az újonnan emelt templom térbeli érvényesülését, láthatóságát.
