Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

feszt feszt hsz. ’folyton, szünet nélkül, állandóan’. Feszt nyitátok [nyitogat- játok az ajtót]. Telli vám bogárra [léggyel] a konyha. - Az a fehérnép feszt győzöcs csahúni [lármásan beszélni]. Vő. SzegSz. 1.452

fiakerfijákér (-gya) fn. ’magas alvázú, könnyű, hintószerű kocsi, borítósátor nélkül’. Szoc. [A gazdatisztek használták a mezei ellenőrzés és más hivatalos útjuk alkalmával.] L. gazdasági kocsi, magas kocsi. Vö. SzegSz. I. 452

fias fijas mn. ’megtermékenyített (tojás)’. Három négy nap mává má lámpáná löhetött látni, hotyfijas-éja tojás. Ha nem, akkor ászt az asszon kivötte a tik alu.

finakol finakul, finakull i. ’nemi aktust végez’, tréf. Finakúnak a kutyák.

finyákol finyákul, finyákull (-finyá- kúsz, -ó, finyákújjon) i. ’finnyáskodik’. Finyákull há. Csak a cukros köl neki. - A cselégy’gyerökök nem finyákútak ám, mögöttek mindönt, ami gyütt.

firhang ~ fn. ’függöny’. Fűtöttem afir- hangot az ablakra, rég. Vö. SzegSz. 1.457 íisérkedik fisérködik (-ok, fisérköcc, -ő, -öl, fisérköggyön) i. ’hízeleg, igyekszik vkinek kedvében járni’. Mindég ot fisérködött az öregannya körű [ti. a kisgyerek], hogy émöhessön vele. - Néd a! Hoty fisérködik a kiskokas a tikok körű? Vö. SzegSz. 1.457

fitorodik ~ i. 1. ’rossz ruhából vmelyik fedett testrész elővillan’. Gazdagog vótak, a Háni néninek mégis ujjan rósz szoknyájja vót, hoty fitorodott a valaga. 2. ’vmilyen gyökértermés a földből előtűnik, kivillog’. Csakuty fitorottak a naty krumplik.

fog ~ (foksz,fog'gyón) i. 1. ’állatra igavonó szerszámot tesz, s vmely eszközhöz, járműhöz hozzáköti, hogy húzza’. Fognak a kocsisok. - Szekérbefogott. - Foggy

és mész a mezőre! 2. ’vmely anyag a vele érintkező más anyagot színével megfesti’. Fogott ez a piros ruha. - Krimonális éty partéka. Nem lőhet mosni. Minygyáfog. 3. ’(nő, nőstény állat) fogamzik’. Mindön évbe fogott gyerököt. - Nem akar csikót fogni. Eladom. - Ha fog malacot, akkor én is kérők afajjábu! L. befog. Vö. OrmSz. 161; SzegSz. I. 461

fogacsi ~ mn. ’ritkafogú, hiányosfogú’. gyny. Vö. OrmSz. 162

fogás ~ (-ssa) fn. ’vmely mezei földterület munka közben több részre osztott darabja’. [Rendsz. szénakaszáláskor, -forgatáskor, -gyűjtésnél elnevezett módszer.] Éty fogást lékaszátunk, hoszta ja feleségöm a röggelit. - Éty fogás széna, égy bagla. L. elő

fogat ~ fn. ’egy kocsi a hozzátartozó 2 lóval, egy szekér 2 vagy 4 ökörrel’. Szemmártomba abba az üdőbe vót húsz fogat. Ebbü tiz lófogat, tiz ökörfogat. Lukafám má kevessebb. L. lófogat, ökörfogat; Vö. SzegSz. I. 462

fogatos ~ fn. ’lóval és ökörrel dolgozó kocsis és béres gyűjtőneve’. A fogatosok nyáron három órakor kéteg dógozni, mire este végesztek, bizan, vót tiz óra is.

foghatós fokhatós mn. ’erős, izmos’. Jó fokhatós lányok ha vótak, odáblökte a szómát, a másik is... Vö. SzegSz. 1.463 folyat falat (folasson) i. ’(a tehén) üze- kedik’. Folat a Bimbó [tehén]. - Folatott az üsző. L. befolyat, megfolyat. Vö. OrmSz. 166; SzegSz. 1.466

forracskos fóracskos mn. ’ragyás, for- radásos’. Fóracskozs vót az arca. - Csupa fóracskos lőtt ahun összeégette. - Fóracskos fát nehéz repögetni [elhasítani]. Vö. OrmSz. 170. forrácskos

forrázóteknő fórázóteknyő (fje, -jjük) fn. ’a leölt hízó szőrének forrázására haszF

97

i