Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

nált 120x60-70 cm méretű, egy darab fűz-, hárs-, nyárfatörzsből vájt faedény’. Nr. [A cselédek a pusztán a leölt hízót nem forrázták, hanem pörzsűték, azaz szőrét szalmával perzselték. így jobb volt a szalonna és a bőrke íze. Az urasági, a gazdatiszti, grófi és bárói családok számára ölt hízókat viszont forrázták, a cseléd nyelvjárásban: koplalták. Az úri családok disznóöléseit is a hozzáértő cselédemberek végezték.] Mink nem szerettünk koplüni ja hízót, nem izs vót a hozzávaló teknyő. Má, amikor bekőtösztünk a faluba, háború után. Na, akkor tiltották a kösségbe a pörküllést, nehogy tűz lögyön a faluba. Akkor a némötöktü kaptunk hozzá fórázóteknyőt. L. koplalóteknő

fordul ~ fordull ’új életévbe lép’. Mast fordulok az ötfenbe. [Ti. 50 éves lesz.] Vö. OrmSz. 168

forgácsfánk forgácsfánk (-tya) fn. ’le- pényszerűen elnyújtott és négyszögalakúra vágott fánktészta, zsírban kisütve’. Vö. ZsNyj. 101

forgatás ~ (-sa, -suk) fn. ’kaszával rendre levágott fű villával történő megfordítása, hogy jobban száradjon’. Ha jó üdő vót, a fűjét másnap má löhetött a röndön forgatni. Halom (hanem), ha esött rá, akkor allu möksárgút, mög is keserödött a széna.

forgó ~ (-jja) fn. ’ízület, főként a combcsont és a medencecsont kapcsolódása’. Belegyütt a fájás a forgómba. - Mindöm forgóm fáj. Vö. SzegSz. 1.469

forgószél ~ fn. ’kisebb tornádó’. Nr. [A néphit szerint a forgószélben boszorkányok utaznak. Aki forgószélbe kerül, nyomorék lesz.] Engöm mög a Bözsinket... főkapott a forgószél Vörösómán...Bözsink szögén ujjan nyomorék is lőtt. -Ászt beszéllik hogy a forgószélbe szépasszon van...

forog ~ i. 1. ’(a kutya) üzekedik’. fin. Az ajtó élőt foroktak a kutyák. Az asszom mök szégyűte magát előttem. 2. ’ügyesen, haszonnal gazdálkodik, kereskedik’. Jó forgatik magukat, van is láccattya. - Sásrédbe kicsint má jobban tuttunk forgolónni. L. beforog

fostosbugybóka fostozsbugybóka (-’jja) fn. ’búbosbanka (Upupa epops)’. L.bugybóka

foszláng ~ fn. ’folyondár, szulák gyomnövény (Convolvulus arvensis)’. Nehész kapáni [ti. a kukoricában], annyi a foszláng, mind a istenérdöme.

foszlángos ~ mn. ’borzas, lógótollazatú liba v. tyúk’. Az a foszlángos tik nagyon éggy eszetlen [vad].

föcsöl föcsül, föcsüll (főcsűsz, -ő, föcsűjjön) i. ’fröcsköl, folyadékot, híg anyagot folyamatosan cseppekben vhová csap, hint’. Ez a ronda tehén föcsűt a farkává. - Néföcsűd a sárt a lábomszárára! Vö. OrmSz. 171

főerdész ~ (-sze) fn. ’az uradalmi erdő- gazdaságban dolgozó erdészek, vadászok, erdőőrök, vadőrök felügyelője, az erdő hasznosításáért (fakitermelés, eladás, vadászatok stb.) felelős, felsőbbfokú végzettségű alkalmazott, úrnak számított, nagyságos cím járt neki’. Ha ja főerdész nem is annyirán, de az asszon az nagyon röndözs vót hozzánk, a cseléggyejihöl.

föcstej ~ fn. a frissborjas tehéntől a borjazás utáni napokban fejt sárgás színű tej, mely forraláskor összemegy’. Nr. [A borjú születése után a harmadik napon lehetőleg cserépedényben megforralják a föcstejet. A szomszédból összehívott fiúkkal a földön ülve elfogyasztatják, akik eztán mezítláb futnak az istállóhoz (még télen is), annak ajtaját hátrafelé megrugdalják és közben a borjúbégetést imitálF

98