Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

F- Valamijjen férög mögen évitt ét tikomat. A főttikólba jobban be tudott férkőzni ja férög. - A cipőmbe nincsen kérög, éráktaja patkánférög. Nd.

ferhéc förhénc (-öt, -ök) fn. ’a kocsi- rúdra az első kerekek előtt keresztben erősített megvasalt fa, amelyre befogáskor a két hámfát akasztják’. Ahogyan ráléptem a förhéncre, a ló mögugrott... Vő. OrmSz. 157; SzegSz. 1.476. förhéc

férhetetlen cseléd ~ (-gye, -gyük) fn. ’izgága, a pusztai közösség tagjaival gyakran veszekedő cseléd’. A pusztába azér mökfordút töpféle nép. De ha férhetetlen cseléd vót, akkor annak nem sokájig vót maradássá, a többi kiszorította.

ferkóolaj ~ (-jja) fn. ’a lószerszám karbantartására használt feketeszínű olaj- származék’.

fertály fértá, fért ál (-gya) fn. ’az uradalmi cseléd negyedévi bérének kifizetési ideje’. Afértál ideje minden harmadik hónap 24-e. Vót szempáli, szenygyörnapi, jakapnapi és dömötöri fértá. - Fértákor két métör búzát, két métör rozsot és öt kiló sót mértek. Mög attak ötpöngőt. - Fértálkor a cselédasszon mönt méretni. L. mérés

fer tályos fértálos (-sa) fn. ’kb. 25 liter térfogatú, kétfülű, fából készült sajtár, borosedény’. Nr. [A hordó csapja alá teszik, hogy abba folyjon a bor, de gabonamérésre is használják. A fertályos gabona (búza) súlya kb. 25 kg.] Tellicsöpögött a fértálos borra. Mög mennyi éfót? L. felöntő. Vö. SzegSz. I. 450

fertálypénz fértápéndz (-ze) fn. ’az uradalmi cselédnek negyedévenként kifizetett pénzbeli illetménye’. A fértápénz a 30-as évektől 1945-ig 5 Pengő volt. Nagy vót a szögénség. Éggy-éggy avéd bútort vöttem a kis fértápéndzbü.- Az utósó fértápénct addig nem fizették

ki, még a cseléd é nem mönt [míg el nem költözött], A lakás hibájját [ablaktörést, ajtójavítást, vagy a lakás más kárát] abbu fokták le.

festőföstő (-jje) fn. ’kékfestő vászon (textil anyag)’. A cseléd dógzónap föstő üngöt vöt rá. L. festőruha. Vö. SzegSz. 1.450

festőruha föstőruha (’-jja) fn. ’kékfestő anyagból készült ruhaféle’. L. festő; Vö. SzegSz. I. 450

fészekalja fészökalla fn. ’egy időben, egy fészekben lévő tojásokból kikeltett fiókák, csibék’. Ha löhetött, márciuzsba má vót két fészökalla csibe.

fészekfentö fészökfentő fn. ’a legutoljára született, legkisebb gyerek a családban’. ritk. rég. tréf. Azt kérdi tüle a sárkány: Mit akarsz itt te kis fészökfentő? Nm.

fészer féször (-gye) fn. ’állati takarmány, széna, szalma kisebb mezőgazda- sági eszközök tárolására épített, részben oldalt deszkából, lécből, sövényből szel- lősen falazott, a pajtánál kisebb méretű, zárt gazdasági épület’. L. pajta

feszítőzabla feszittőzabla (’-jja) fn. ’a lószerszám része, a ló szájába tett, egy darabból álló hengeres vaspálca, kétoldalt S-alakú hajlítással, melyhez a ló alsó ajkát lánc szorítja, a kétoldalt karikára csatolt kantár segítségével irányítják és fékezik meg a lovat’. [Ideges, nyugtalan ló esetében használják.] Van ujjan ló, amibe benne van az a farkalló vér, hoty farkaik Asz kapótfeszittőzablát. Vö. OrmSz. 158; SzegSz. 1.451

fészkelődik fészkalódik (fészkalócc, -ó, -ol, fészkalóggyon) i. ’fészkelődik, ülő v. fekvő helyén izeg-mozog’. Sokat fészkalócc a szómazsákon. Talám bóhájid vannak? - Mit fészkalócc azon a székön? Vö. ÖrmSz. 158; SzegSz. 1.451

96