Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
F feleszálas vászon feleszálos vászon mn. ’fele-fele részben kenderből és pamutból készült (háziszőttes)’, rég. Nr. A cseléd néd él Nem terméhetöt kendört. Mök ha tudott is szűnni, nem tutta há tönni a sziijőszéköt. En is a cserémfai takácstu vöttem a feleszálos kendőjjeimet. Vő. OrmSz. 153 felfér főtér (-ök, -ő, -öl, főtérgyön) i. ’vmin, vhol elfér’. Zsujfullásig vót a vonat. Aliksák tért fő a sok nép. L. fér. Vő. SzegSz. 1.426 felfogad főfogad, fölfogad (-ok, -ó, -ol, főfogaggyon) i. ’(uradalmi intéző) cselédet egy éves szolgálatra szerződtet’. Hárs- ágyon háborús katonát nem is fogattak föl, merthogy lázitt. - Akkor még a Majláth grófékná vót hel, azok főfogattak bérösnek Bakócán. L. megfogad fel folyóvíz főfolóviz fn. ’északi irányba folyó patak’. Nr. Ha valakinek kiütésös seb vót a testin, ászt tartották, hoty hozzon vizet afőfolóvizbü. Mossa mögvele a sebgyit és öncse ki napfőkőtte előtt a körösztutra. Hogy attu émúd vóna... Tuggya isteni felfúvódik főfujódik (főfujócc, főfu- jóggyon) i. ’a szarvasmarha egyes zöldtakarmánytól veszélyesen felpuffad ’. Beszökött a lucernába a tehenük, főfujódott. Jába próbákosztak ám évvé, avvü, mögdöglött. íjjenkor szokázs vót a pusztába kimérni. felhajtás fölhajtás, főhajtás fn. ’vásárra való állathajtás’. Nagy fölhajtázs vót akkor marhába ja szigeti vásáron. - Disznóba mindig is nagy a főhajtás a piharcon. felhándál főhándál, főhándáll (fő- hándász, -ó, főhándájjon) i. 1. ’felhány, felrak vmire’. Mire az embörfőhándát tisz kepét a szekérre, bizan éröszte, hogy van keze. 2. ’felhánytorgat’. rossz. Azér csak főhándáták neki, [ti. az intézőnek] hogy hogyan izs bánt a cseléggyejivé. L. hándál, hándálódik felheszít fölheszitt (-ök, főheszicc, -ő, -öljőhesziccsön) i. 1. ’szándékosan felmérgesít, feldühít’. Főheszitöttünk a kutyákat jó! 2. ’vkire ráuszít’. A gazda főheszitötte az intézőt, am mök kiadót rajta üdőközbe. L. heszit felhorkan főhörken (-ök, -ő, öl,-nyön) i. ’vmin felháborodik’. Na! Ere főhörkentek ezök. így beszél a Ferkó? - Akkorgyába en is főhörkentem ezön. felhúzódik főhuzódik (főhuzócc, -ó, -ol, főhuzóggyon) i. ’vmilyen lábbelit a lábra felvesz, felhúz’. Vasárnap ritka lám vót aki főhuzódott. Mesztéláb táncútunk a bálba. Nem vót akkorgyába cipő, mim mast. L. húzódik félidős, félüdős mn. ’35-40 év körüli (ember)’. Ujjan félüdős korbéli löhetött, gyerökeji vótak má. felkelebólál főkelebólál, főkelebóláll (főkelebólász, főkelebólájjon) i. ’felbukik, (szédüléstől, eszméletlenségtől, ütéstől)’. Úgy váglak fejbe, hogy minygyá főkelebólász. L. kelebólál félkézkosár fékészkosár fn. ’fűzvesszőből készült kézikosár’. Adott éty fékészkosár körtét a Fóró banya. - Hoszt té a fékészkosarat, ém mög a fejvékát. Vö. OrmSz. 154 felkontat főkontat (főkontacc, -ó, -ol, főkontasson) i. 1. ’aljas szándékból, durva tréfából vmilyen helytelen cselekvésre felbiztat’. Valaki főkontatta. Magátu nem töd vóna ijjent. 2. ’felbuzdít’. Főkontatitok agyerököt, asztám máj rén, ha nem viszitök magatokká. L. kontat, lovai félkonvenció fékomvencijó fn. ’az uradalmi cselédbér fele’. Szoc. [A majorban 12-16 éves korig állandó cselédmunkára elszegődött fiúk, a még dolgozó 60 éven felüli öreg cselédek és az özvegyen maradt cselédasszonyok a cselédbér fe93
