Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

F

Ászt monták az orvasok, hogy a Miskánk- nak fejrándullássa van. Úgy édógozgatott, de ha rágyütt, akkor elesött, nem is tudott magáru.

fekélődik ~ (Jekélőcc, -ő, -öl, feké- lőggyön) a fekszik i. gyakorító alakja, ’hosszantartó betegség miatt sokszor fekszik ágyban’. Réguta fekélődik má ja Pista bácsi, nem él sokájig. Vö. OrmSz. 150; ZsNyj. 102

feketegyökér ~ fn. ’illatos hunyor gyökere (Helleborus)’. A vizibetekségbe [testvizenyőbe] ki vöt, mökfőszte a fekete gyökeret, abba förösztötték. - A feketegyökeret belehuszták a disznó fülibe. Igön, igön. Ha bántotta ja vér.

feketehét ~ fn. ’húsvét előtti harmadik hét’.

fekete kánya ~ {’-jja, ’-jjuk) fn. ’vetési varjú (Corvus frugilegus)’. Biza, vöt ujjan szögén család, hogy kiszötte a fekete kányákat afészkügbü, mikor má anyássag vótak: Mög a verebeket is fokták. Főszték levesnek, pörkűtnek.

feketemag ~ {-gya, -gyük) fn. ’a vöröshagyma magja’. Kipróbátam. Vöttem en is feketemagot a piharcon, úgy nevétem dukhajmát magamnak.

feketevasárnap ~ (-tya) fn. ’húsvét előtti második vasárnap’. Vö. SzegSz. 1.419

felaggat főaggat, fölaggat (főaggacc, -ó, öl, főaggasson) i. ’vmire felakaszt, felfüggeszt’. Fölaggatom a hajmát ide a pitarba [pitvarba], had szároggyon. - Náladná má jobbakat is fölaggattak. Sz. L. aggat, ráaggat. Vö. OrmSz. 4; SzegSz. 1.420

felbuggyan főbuggyan i. ’vmilyen étel, befőtt v. lekvár megerjed, a keletkezett gázok miatt felpuffad’. Főbuggyant a paradicsony az üjegbe. Vö. OrmSz. 57. buggyan; SzegSz. 1.422; ZsNyj. 86

felcsimmeszkedik főcsimmeszködik {-ök, főcsimmeszköcc, -ő, -öl, főcsimmesz- köggyön) i. ’lábujjhegyre állva nyújtózkodik, hogy vmely magasabban levő tárgyat elérjen’. Nyúl [női] a gyerök. Má főcsimmeszködik az asztára. L. csimpaszkodik

felejtőfű felejtőfü {fje, -jjük) fn. ’mitikus, ismeretlen alakú és nevű növény’. Nr. [A néphit szerint esetleg a szépasszonyok rakják ki az útra, mezőre, erdőbe stb. Aki arra rálép, eltéved, nem ismeri ki magát, nem talál haza.] A Fekete juhász Kardosfán..., émönt Kisfaludra valamit intézni. Jó ismerte az utat, ajis rálépött a felejtő fűre. Annyirán étévölödött, hogy röggé tálát haza.

felenyája felenyájja fn. birt. ’rokonság, barátság, azonos nyelv, azonos társadalmi helyzet miatt hozzátartozó ember- csoport’. Mindönki csak a saját felenyájját pártújja. - Mesztéláb möntünk a templomba, mindönki a maga felenyájjává. - Mind az ü felenyájja van a tanácsba.

feles ~ {-ök, -se) fn. 1. ’felesművelésre kiadott föld’. Szoc. [Az uradalom csak krumplivetést adott ki felesművelésre.] Abba az üdőbe od vót a feles a csemötekerbe. 2. ’felesművelésre földet vállaló ember’, új. [1945 utáni önálló parasztgazdálkodás során átvett szó.] A felessé mögbeszétem, hogy a krumplit haza is hozi hászhol. Vö. OrmSz. 153; SzegSz. 1.425

felesajtó ~ {-jja, -jjuk) fn. ’a közös, ablaknélküli cselédkonyhák két részből álló ajtótípusa’. Szoc. [Az ablak nélküli, nyílt kéményü (2-3 v. 4 család által használt) közös konyhák ajtaja két részből állt. Az alsó részt általában bezárták, hogy kóborló baromfi, kutya, malac be ne menjen, a felső részt nyitva hagyták, hogy fény jöjjön be, illetve kenyérsütés és főzés közben keletkezett füst kimehessen.]

92