Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
F Még a kis keresettyébü tartót, föcsékűte... - Föcsékűte ja péndzit mindömféle baka- télijaságra [haszontalan dologra]. L. elfecsérel. Vö. ZsNyj. 105. fecsekel fedez födöz (-zön) i. ’(bika, mén, kan, kos, kankutya) párosodik’. Födösztetni vitte ja lovat. - Masmá ujjan a divat: nyak- kendős bika födözi a teheneket [ti. mesterséges megtermékenyítés folyik], Tréf. Vö. OrmSz. 148; SzegSz. I. 411 féderes kocsi fédörös kocsi (-jja, -jjuk) fn. ’hintó, amelynek rugalmasságát rugók biztosítják’. Fédörös kocsit csak nagyobb urak hasznátak. Am má rangossab vöt, mim máma egy finomabb autó. L. hintó, magas kocsi, mélykocsi fedeztető deszka födösztető deszka ('-jja) fn. ’kb. 2 m magas és 2 m széles deszkapalánk, amely elé pároztatáskor a kancát állítják farral, mögéje a mént’. [Ti. ha a kancában csikó van, a mén közeledtére az vadul rúg, így nem sértheti meg a mént.] fehérhét ~ fn. ’húsvét utáni hét’ Vö. SzegSz. 1.411 fehérnégyes ~ (-se, -sük) fn. ’4 filléres (krajcáros) pipadohány’. Nr. [Az 1920- as évek végén, 30-as években kapható olcsó, rossz minőségű, durván aprított pipadohány, fehér csomagoló papírba göngyölve.] Akkor még pipásztam en is. De annyirán nem vótam érte. Ety pakli fehérnégyes ölég vót éty hétre. fehérvasárnap ~ (-tya) fn. ’húsvét utáni első vasárnap’. Ezen a napon küldtek komatálat a leányok egymásnak, v. a leány az udvarlójának. Fehérvasárnap évitték a komatálat [az ajándékokkal megrakott díszes tálat] a szomszétpusztára is. Falusijakká nem komásztunk. Régiessen komavasárnapnak monták. L. komavasárnap. Vö. SzegSz. 1.413 fejel ~ i. ’a növekvő kukoricaszáron megjelenik a „fej”, azaz a kukoricacső’. Mikor fejét a kukorica, a tejeskukoricát parázson sütöttünk, fősztünk... Vót, aki kielőszte, avvá ötette a hizajját is. L. feje- sedik fejesedik fejesödik (fejesödöl v. feje- södő, fejesöggyön, fejesöttek) i. ’a káposzta, saláta levelei labdaszerű gömbbé formálódnak’. Fejesödik má ja kábosztám. - Fejesödött a salátám, hosztam én belülié, hogy mögöntöm. fejőgulyás fejőgulás (-sa) fn. ’az uradalmi fejősmarhákat gondozó, fejő cseléd’. rég. L. csirás fejőke ~ fn. ’fejőedény, kb. 10 1-es, csonkakúp alakú, zománc- v. bádog edény, felső peremén egy fogantyúval’. Nr. Ha a cselédasszom mönt be az istállóbu, a fejőkét letakarta a köténnyivé, vagy valami más ruhává, hogy mög né roncsák. Vö. OrmSz. 150; ZsNyj. 102 fejőscsirás, fejőcsírás ~ fn. ’fejőgulyás cseléd, aki az uradalom fejősmarháit gondozza’. A fejőscsirás a teheneket ötette, őröszte, mök hát fejte, vótak többeken is Szemmártomba. Eggyedű nem bírta vóna. - Ety fejőscsirásra gyutott tizenkét tehén, ászt köllött ötetni, vakarni, mök hát kéccör fejni. Ahhó bizan erő köllötött. L. csirás fejősmarha ~ (’-jja) fn. ’naponta kétszer fejt és tejet adó szarvasmarha’. A cselédmarhák kijárók vótak, az urodalmi fejősmarhákat istállóba tartották má. Csi- rások gondoszták. fejőszék ~ (-öt, -ök, -tye) fn. ’fejés- hez használt szék: rövid deszkalap, négy lábbal’. A kurva tehén kirakta aluliam a fejőszéköt. Vö. OrmSz. 150; SzegSz. 1.417 fejrándulás fejrándullás (-sa, -suk) fn. ’epilepszia v. más agyi idegbetegség, időnként jelentkező eszméletvesztéssel’. 91
